NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-18 16:20 Összes olvasás: 71151| 637. | [tulajdonos]: mai extra | 2020-03-18 15:05 | 2020. március 19.
Kedves Naplóm!
Öt házrész van anyukám udvarában, mindegyikben hatvan, hetven év felettiek a lakók. Kimászkál mindegyik. Szerencséjük, hogy nem Szerbiában élnek, ott már nem engedik ki az öregeket az utcára. Ma reggel vidám kopácsolásra ébredtünk: a szomszéd udvarban 50+-os férfiak javítják a tetőt. Ne ázzon be a ház, ha jönnek a nagy esők. Anyu előkotort valahonnan egy zöld szájmaszkot. Még Mamától kapta évekkel ezelőtt, és csak ma jutott eszébe, hogy hova tette. Az almazöld blézerét veszi fel hozzá, amikor elindul benne sétálni. Mindig is fontosnak tartotta, hogy összhangban legyenek rajta a színek. Kell a maszk, mondja, így biztosan nem lincselik meg a fiatalok.
Este nyolc körül bekapcsolódik rajta a "sorozatnéző gomb". Tízig teljes hangerőn megy a Drága örökösök és a Bátrak földje. Én közben nyugodtan futkározhatok az utcán -- már amíg be nem vezetik ott is az esti kijárási tilalmat. Tegnap este egy taxi kanyarodott be mellettem a Csokonai utcába a Mester utca felől. Benéztem az utastérbe: hogyan képes valaki mostanság taxiba ülni? De csak a sofőr reménytelenül reménykedő arcát láttam. Megsajnáltam, pedig először majdnem dühös voltam rá, miért pöfögi a benzingőzt a kitágult tüdőmbe.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 636. | Kiss Anna Mária: ? | 2020-03-18 11:25 | Szia! A mai napon megérkeztek az első feladatok a fiamnak. Zenei szakra jár. Gimiben. Az első feladat cha-cha tánc. Angol nyelven. Fel kell vennie és visszaküldeni, hogy mit tanult meg belőle. Töri. Nulla. Magyar nulla. Fizika nulla. Zeneelmélet nulla. Nem beszélve a dobról, amit tanul. Szerinted? Mennyire tépte a haját az én ambíciózus zenészgyerekem?
Mindenkinek kitartást! Anna
| |
| 635. | [tulajdonos]: ... | 2020-03-18 10:45 | 2020. március 18.
Figyelem, és csöppet sem csodálkozom, ahogyan egyeseknél a xenofóbia átvált az utcára kimozduló öregek elleni gyűlöletté. Mert aki gyűlölködni szeret (micsoda szóösszetétel, fordítva nem lehetne mondani: szeretgetni gyűlöl?), az mindig megtalálja a megfelelő felületet, amire a magáról leválasztott árnyakat rávetítheti.
„Xenon” latinul: öregek otthona. A kifelé irányulás: "ex". Már nem tudok olyan jól latinul, mint gimis koromban ezért csak félve rakom össze: Ex-xenonfóbia? Ex-xenifóbia?
| |
| 634. | [tulajdonos]: ... | 2020-03-16 18:52 | 2020. március 16.
Anyu, ma valami ősi ösztöntől vezérelve, a maga körülményes módján utcai ruhába öltözött, és a „kijárási tilalmat” megszegve elcsoszogott a közeli Tescóba. Egy fürt fokhagymával tért vissza. „Ezt most akár nyersen fogyaszthatjuk”, mondta, „nem zavarunk vele senkit”.
Részlet egy körlevélből:
„Ez a helyzet hatalmas önuralmat, fegyelmet és sokkal nagyobb mértékű önálló feldolgozást jelent a diákok részére, de biztos vagyok benne, hogy gyermekeink képesek lesznek minden akadályt leküzdeni és sikeresen túljutunk ezen a nehéz helyzeten. Büszkén nézzük majd, hogy mi mindenre képesek gyermekeink önállóan.”
Részlet egy magánlevélből:
„Kedves Anikó!
Nézd csak ezt:
https://europakiado.hu/?fbclid=IwAR3NYaHY0CM-4eSCHCA-UP1HSYcWqKpGsontpVlL41uWIowXVckphuidDqc
szia…”
| |
| 633. | [tulajdonos]: ... | 2020-03-16 14:20 | Kedves Naplóm!
Hat éve írtam, Mama halála előtt egy héttel (még nem voltam "dokker"):
.
| |
| 632. | [tulajdonos]: ... | 2020-03-15 22:14 | 2020. március 15., Debrecen
Hárman osonunk a fal mellett a Péterfia utcában: én és az árnyékom – duplán. Az egyik kekizöld, a másik bugyirózsaszín. Ki hinné, hogy ezek komplementer-színek? Ideje lesz megbarátkoznom velük. Senki sem enged most magához -- rajtuk kívül -- ilyen közel.
Azon gondolkodom, ne vegyek-e holnap a Füredi utcai Praktikerben egy festékszórót, amivel kiírhatnám a Reskontó Étterem falára: Légy jól mindhalálig
| |
| 631. | [tulajdonos]: ... | 2020-03-10 16:21 | 2020. március 11. Kedves holnapi Naplóm!
Az „országos látogatási tilalom” ellenére holnap K. I.-val látogatóba megyek egy szolnoki költőnőhöz, aztán anyukámhoz, Debrecenbe. A nagyobbik fiam Lengyelországba készül, nem az „anyjához”, hanem egy másik A.-hoz. Ma vigyorogva azt mondta, abban reménykedik, hogy a lánnyal együtt karanténba kerül, és hetekig nem engedik haza, a programvezetők és tanítványok kénytelenek lennének őt nélkülözni. Nekem is jól jönne egy kis karantén, ha mondjuk nem jöhetnék haza Debrecenből három hónapig, biztosan jobban haladnék a fordítással. Na, jó, akkor ezt most leírtam, hogy legyen mit törölni. Nem szeretném a sorsot kihívni magam ellen.
Ma megint találkoztam a botos öreggel, akivel kétféle mikrobeszélgetést lehet lefolytatni, attól függően, melyik irányba tartok, hegynek fel, vagy hegynek le. „Így már könnyű, lejtnek lefele”, szokta mondani köszönés helyett az öreg, vagy: „nekem már könnyű, így lejtnek lefele”. „Bizony, bizony, szép napot!”, szoktam válaszolni. Utána napokig biztonságban érzem magam. Ha ilyen kimozdíthatatlan sarokkövei vannak a világnak, nem történhet velem semmi baj. De ma olyan jólesett a hamisítatlan, tavaszi napsütés, hogy kedvem támadt improvizálni: „Könnyű bizony, főleg, ha ilyen szép napunk van”, mondtam. Az öreg egy pillanatra zavartan nézett rám, aztán a lábára mutatott: „Muszáj mozgatni.” „Hát, igen, én is ezért csinálom. Hány éves tetszik lenni?” „Kilencven.” „Na, ezt most nem hiszem el. Maximum hetvennek látszik.” „Hetven plusz húsz.” „Nahát! Nekem addig még harmincöt hátra van. De mostantól maga fog a szemem előtt lebegni.” Komolyan gondoltam, amit mondtam, tényleg nem látszott kilencven évesnek, legfeljebb nyolcvannak.
A helyesírás-ellenőrző zölddel aláhúzta a „muszáj” szót, ha elipszilonnal írom, nem húzza alá. Gondolom, sokan ezért hiszik azt, hogy „muszály”-nak kell írni, de nem így van.
| |
| 630. | [tulajdonos]: ... | 2020-03-10 12:00 | 2020. március 10.
Kedves Naplóm! Borges vak volt, fejben alkotott, és hetekig, évekig csiszolt fejben egy-egy gondolatot, mielőtt lediktálta volna valamelyik tanítványának vagy egy barátjának. Ez arról jutott eszembe, hogy le akartam mondani a mai időpontomat a soproni szemészeti klinikán, de megelőztek: az asszisztensnő felhívott, hogy lezárták a kórházat, nem fogadnak betegeket. Szeptember 8-ára kaptam új időpontot.
Álmomban virágokat ültettem egy elvadult kertben, ami már egyébként is tele volt virágokkal, de meglehetősen egyhangúan: egy-egy szakaszon csak egyfajta virágok nyíltak. Arra törekedtem, hogy pl. a kék virágok közé bekerüljön legalább egy sárga vagy egy piros is. Az üres helyeket kerestem, ahova még bedughatok egy-egy palántát, a kezemmel kaparva ki a földet. Egy ház is tartozott a kerthez, ami valamikor a „miénk” lehetett, de most mások laktak benne. Sötét bőrű, idegen nyelvű emberek voltak. Izgultam, hogy félreértik a virágültető akciómat, de nem adtam fel, mintha valami ősi ösztöntől hajtva a fajfennmaradásért küzdöttem volna, vagy minimum a saját túlélésemért. Egy fehér fátyolvirágot próbáltam betuszkolni a földbe egy fából összetákolt épület sarkába (ól vagy tárolóhelyiség lehetett), amikor a hátam mögött megjelent egy férfi, annyira idegen volt a külseje, hogy tudtam, csak valami nagyon távoli kultúrából érkezhetett. Nem bíztam benne, mert volt valami a kezében, mait én bicskának néztem, úgy láttam, ki akarja nyitni. De amikor jobban odanéztem, kiderült, hogy egy golyóstollat tart, és nekem akarja adni, hogy írjak, ne virágokat ültessek.
| |
| 629. | [tulajdonos]: ... | 2020-03-09 12:53 | Fordította: Sági Ferenc
Charles Bukowski: Végig
Ha elkezded, csináld végig.
Máskülönben el se kezdd.
Elveszíthetsz barátnőt, feleséget, rokonokat, talán még az eszedet is.
Talán nem eszel három-négy napig.
Talán a szabad ég alatt dideregsz.
Lehet, börtönbe zárnak.
Lehet, hogy szarkazmus céltáblája leszel.
Az is lehet, hogy végül elszigetel majd a gúny.
De az elszigeteltség ajándék.
Mindenki más úgyis csak próba, hogy igazán akarod-e, teszt, a kitartásodé.
De megcsinálod, a reakciók ellenére, a legrosszab esélyek dacára.
Jobb lesz majd, mint bármi, amit valaha elképzeltél.
Ha megpróbálod, csináld végig.
Nincs más ehhez fogható érzés.
Egyedül leszel az istenekkel, lángolni fognak az éjszakák.
Röhögve fogod megzabolázni az életet.
Ez az egyetlen harc, ami jó, amit érdemes.
Go all the way — Charles Bukowski
If you’re going to try, go all the way.
Otherwise, don’t even start.
This could mean losing girlfriends, wives, relatives and maybe even your mind.
It could mean not eating for three or four days.
It could mean freezing on a park bench.
It could mean jail.
It could mean derision.
It could mean mockery — isolation.
Isolation is the gift.
All the others are a test of your endurance, of how much you really want to do it.
And, you’ll do it, despite rejection and the worst odds.
And it will be better than anything else you can imagine.
If you’re going to try, go all the way.
There is no other feeling like that.
You will be alone with the gods, and the nights will flame with fire.
You will ride life straight to perfect laughter.
It’s the only good fight there is.
| |
| 628. | [tulajdonos]: ... | 2020-03-08 14:54 | Anakronizmusok:
J. A. a költészet napján született. Sebestyén Márta Andrássyi gróf szobájában a szerelemről énekel.
(Április 11-e az év századik napját követő dátum, amikor a nagymamám szerint már lehet vetni. Aznap temettük apámat. Havas eső esett.)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
