Nem múló csodálkozással olvasom már sokadszorra, h 'az átlag magyar jobban él, mint 5 vagy 10 éve. Sokkal rosszabbul élek, konkrétan olyan megélhetési gondjaim vannak, amik se 5, se 10 éve nem álltak fenn. Igaz, csak pedagógus vagyok, nem átlag. Vidéki, mégse a kormánypárt híve. Így aztán, ahogy szintén olvasom most 1-2 napja, magyar se. S hogy el lehet menni. Csak tudnám hova.
Hét ok, amiért negyedszerre is orra bukott az ellenzék a választásokon
Magyarország megérdemelne egy értelmes, sikeres, magas támogatottságú ellenzéket, amely konstruktív módon bírálhatná a mindenkori kormányt. Sajnos azonban a mostani összetákolt hatosfogat nem az a csapat: Ennek a brigádnak nemhogy feltámadnia nem sikerült a választáson, hanem még meghalnia sem. Gyakorlatilag élő szellemként kísértették végig az utolsó fél évet. Nézzük meg, mi vezetett az elhasalt belvárosi fiúk kellemetlen bukásához. ( Vigyázat, megrázó tartalom, ellenzékiek csak Xanax plusz GinTonikkal olvassák el ) A bukás 1ső oka: Hiányzó erkölcsi alapok. Ha visszaemlékszünk, eredetileg a szó sem volt arról, hogy a DK-t bármilyen összellenzéki összefogásba beveszik, mert a Momentum remekül megérezte, hogy az alulmulhatatlan teljesítményt nyújtó 2oo2-2010 közötti szocialista kormányzás azon kívül, hogy felvett egy csomó hitelt és azt elköltötte, semmilyen eredményt nem tudott felmutatni. A 2006-os őszödi beszéd alapján a kormányzat olyan mértékű gátlástalanságról tett tanúbizonyságot, amelybe még az MSZP is belerokkant, gyakorlatilag atomjaira hullott. Az 56-os forradalom 50-ik évfordulójára időzített, megemlékezők elleni rendőri fegyveres támadássorozat, majd emberek utáni hajtóvadászat, lövöldözés, szétveretés végül pedig ártatlan emberek százainak a börtönbe juttatása arra volt bizonyosság, hogy az akkori végrehajtó hatalom is olyan mértékben korrumpálódott, amely az egész Gyurcsány-rendszer legitimációját megkérdőjelezte. Naivitás volt azt hinni, hogy 16 év alatt az emberek elfelejtik ami történt, és emiatt a bizonytalan szavazók elpártoltak az ellenzéktől. A DK-val való érdekházasság, többet vitt, mint amennyit hozott, a Momentum pedig egy tál lencséért eladta a saját független imázsát, fiatalságából és romlatlanságából adódó erkölcsi tőkéjét. A bukás 2-ik oka: Nem létező kommunikációs koncepció. A Fidesz az elmúlt években a nemzeti konzultációk sorozatával és szakadatlan piackutatásokkal szondázta a magyar választó réteget, mely témák érdeklik az embereket, mik az elvárások, a választók pedig milliószámra küldték vissza az íveket. Ezért az ellenzék gúnyolta őket, holott barmelyik FMCG-ben utazó reklamügynökseget megbízhatták volna kisebb, de reprezentatív kutatásokkal a rögtönzések helyett. Nem foglalkoztak vele. A kormánynak voltak tehát önálló társadalmi témái ( pld. rezsicsökkentés), amelyekre fel tudtak építeni narratívákat és a választók úgy érezték: be lettek vonva a döntéshozatalba, és valamennyit az életszínvonaluk is emelkedett. Sikeresen felismertek olyan egyszerű, és jól kódolható szlogeneket, mint "család", "munka alapú társadalom", "egység", "haza" és ezeket becsatornázták a kissé már kopottas "nemzet", "unió" szlogenek mellé. Felismerték: a korábban a budapesti belváros által nem kellő súllyal figyelembe vett, keményen dolgozó derék vidéki kisember szavazata ugyanannyit ér, mint egy budapestié. Tetszik vagy nem, az embereket a családjuk, a munkájuk-fizetésük, és a közösséghez való tartozás élménye érdekli. Az egyházi és valódi civil szervezeteken keresztül (legyen az hobby központ, sportklub, ilyen-olyan művészeti, kultúrhazas centrum, falunap stb:) megkeresték és alaposan megdolgozták azokat az hatásközpontokat, akik minél több embernek egyfajta "viszonteladóként" jól tudták bemutatni a kormány politikáját és azokat a gazdasági intézkedéseket, amelyek a csaladok érdekeit szolgálják. Mindeközben az ellenzék többnyire nemzetközi ideológiai témákból és hazai marginális eliteskedő esetekből próbált ügyeket fabrikálni (migránskerítés, jogállamiság, Sargentini, gendertémák, akadémiai szabadság, SzFE, CEU, kinek van 2 anyja stb.), amelyek lássuk be, akár tetszik akár nem, az emberek 80 százalékát nem érdeklik. Engem igen, de a többséget nem, és ezzel együtt kell élni. A kormány ráébredt: Brüsszel hiába ugrál, amíg a német, francia és amerikai gazdasági elit remek üzleteket köt a kormánnyal, a nagy jogállami bolhacirkuszt csak a hazai ellenzék veszi komolyan. A kormányzat az ellenzéket akadékoskodó, mindenbe belekötő, rosszindulatú népségnek állította be, akik Brüsszelbe járnak vamzerkedni. Igaz, az is. Az ellenzék pedig nem titkoltan tapiskolt es ujjongott, akárhányszor a nekünk járó uniós támogatások jogtalan visszatartásárol van szó, szervilis módon mintha legalábbis kegy vagy alamizsna lenne, hogy kifizetik a magyaroknak, ami jár. Ez a káröröm általános megütközést keltett. A destruktív ellenzéki imázs valósnak bizonyult, és eközben az ellenzéki hálózatépítés és személyes kapcsolattartás, a terepmunka a magyar vidéken elmaradt, vagy legalábbis nagyon kevéske volt. Ahogy annak idején a Fidesz az élőerős polgári körökkel letarolta, ellentételezte a 95%-ban baloldali tulajdonú hazai sajtó őket lejárato hatását vidéken, ezt a házi feladatot az ellenzék egyszerűen lusta volt megcsinálni. Meg is lett az eredménye: negyedszerre is belebuktak. A bukás 3-ik oka: A magyar néplélek folyamatos meggyalázása, az emberek verbális bántalmazása. Magyarország nem Budapest. Közérhetőbben: a szavazók 85 százaléka nem Budapesten él. Azok az üzenetek, amiket a magyar bizonytalan vidéki választók rendületlenül kapnak a baloldaltól, a következők: egyet nem értésed egyenlő a gyűlöleteddel, csak azt mondhatod, amit mi, mindezt a tolerancia jegyében, ami csak nekünk jár. Szóbeli ellenvéleményed agresszió, úgyhogy fogd be a szád. Mi folyamatosan ostobázunk, rasszistázunk, idegengyűlölőzünk, árokásózunk, fasisztázunk, homofóbózunk, antiszemitázunk, orosz-barátozunk, provokálunk, alázunk, mucsaizunk, parasztozunk, prolizunk, lesajnálunk téged. Azt várjuk, hogy valld be hogy hülye vagy, és kövess minket. Te pedig fogd be a szád, mert ha kinyitod akkor gyűlölködő vagy, inkább hallgass és tűrjed és szavazz rám. Mindezt politikai és kulturális fronton is, így számíthatsz megbélyegző és bűntudatkeltő támadásainkra, még ha sportoló, művész, énekes, cégvezető, egyházi személyiség stb. vagy, és a konzervatív oldalhoz tartozol, akkor különösen. Hát még ha kisember vagy. Kussolsz. Mindeközben egyúttal állandóan arról értekezünk, hogy megosztott az ország, nincs egység, nincs béke, magunkat pedig áldozatnak mutatjuk be, amiért megszólaltál vagy ellentmondtál nekünk. Mindennek hármas hatása volt: a) nem tudtak jobboldali szavazókat elhódítani b) a bizonytalanok azt mondták, hogy ebből a sok hülyeségből ők sem kérnek c) a meglévő ingatag jobbikos szavazók átpártoltak a Mi Hazánkba. Az egyszeri vidéki szavazó, aki reggel bemegy a gyárba, a hivatalba, a közmunkába, vagy felül hajnalban a kombájnra, joggal kérdezi - odafent mindenki megbolondult? Ezt érdemlem a munkámért? Akkor inkább azokra szavazok, akik méltányosak velem, még ha nem is értek velük egyet. Különösképpen, ha az ellenzék azt akarja nekem megmagyarázni, hogy van, akinek két anyja van, apja meg egy sincs. Próbáld meg ezt egy állattenyesztőnek beadni. Hidd el, nem fog menni. A bukás 4-ik oka: A népszavazás mint véleménynyilvánítási lehetőség destruktív lerombolása. A népszavazási kérdések értelmén lehet vitatkozni, de kedves ellenzéki szavazó, képzeld magad egy átlag vidéki, falusi ember helyébe. Ezek a keményen dolgozó kisemberek négyévente elmennek szavazni, akkor joggal érzik úgy: beleszólhatok életem alakulásába. És erre az ellenzék azt mondja neked: szavazz érvénytelenül! Tedd tönkre, húzd át, firkáld, rajzold össze, tedd hamissá a szavazatodat. Mi ennek az üzenete? Az, hogy a kérdések hibásak? Nem. Az, hogy a te véleményed nem számít, mert te magad is egy érvénytelen senki vagy, nem érdekel a véleményed, felbíztatunk erre a hülyeségre. Ez szintén elriasztotta a bizonytalan szavazókat. Ennél még az is jobb lett volna, ha azt mondják, ne töltsd ki, de a "rombolás" mint választási program, a legtöbb emberben visszatetszést kelt. A bukás 5-ik oka. Áldozati pozíciójú, védekezésképtelen ellenzéki imázs. Magyarország nyugdíjas szavazóinak nagyrésze lehúzott 30-40 évet a jelenleginél lényegesen rosszabb munkakörülmények között. Tudják mi a kemény munka. A munkakorúak körében ma már sehol sincsenek biztos és könnyű munkahelyek, az emberek sokat dolgoznak, sokat túlóráznak. Versenyben él és küzd a kis- és középvállalkozó, a katások 400.000 fős serege, a multik robotoló katonái, az alacsony bérű közmunkások, a 8-tól 4-ig munkaidőtől elbúcsúzott közszféra, de még a féllegális szürke zóna munkavállalói is. A választáson a választó a munkaadó, ő dönt, kit vesz fel dolgozni a régióba vagy a parlamentbe. Az ellenzéki imázs, amivel nyerni akart az állásinterjún, a következő: a., aki nem ránk szavaz, "az ostoba, agymosott, hülye, mucsai " stb. (Anti-tézis: de a fizetésem azért elfogadod tőlem, ugye? ) b., bár verseny van a piacon, bennünket "elnyomnak". ( Anti-tézis: Akkor te hogy fogod az érdekeimet képviselni ? ) c., "külföldön engem választana az EU stb" - ( Anti-tézis: Még ha igaz is, te itt élsz és engem képviselsz. Vagy nem ezt akarod?) d., "a többiek úgyis csalnak, pedig ott van 40 ezer szavazati bitos / megfigyelő " (Anti-tézis: előre magyarázod miért nem vagy elég jó nekem ?) e., " Nem igazságos a választáson, hogy ..." (Anti-tézis: ha az egyedi igazságtalanságok terheit egyedül sem bírod, hogy fogod képviselni az enyémet, a közösségét? ) f., " Nem tudom a jelenlegi választottaid legális úton leváltani" ( Anti-tézis: Kösz, de nem forradalmat szeretnék meg zavargásokat, hanem a családommal békességben élni) Ha te lennél egy munkaadó, felvennél egy ellenzéki képviselőt a cégedbe ezzel a hozzáállással alkalmazottnak? Most őszintén...? Mindezen erőt nem mutató nyöszörgés, rinyálás, szűnni nem akaró picsogás vezetett oda, hogy saját program, saját magyar ügyek, saját válaszok hiányában egy kerületi sakkbajnokságra összeválogatott úttörőcsapattal indult az ellenzék, akiket egy adminisztrációs hiba miatt tévedésből beneveztek az ifjúsági triatlon olimpiára. A bukás 6-ik oka: Az életszínvonal emelkedés és a gazdasági eredmények letagadása. Ma az átlag magyar lényegesen jobban él, mint 5-10 éve. Ezt nem csak én mondom, még a függetlenséggel aligha vádolható telex, illetve a portfolio is megírta. Nyilván most is sokan élnek nagyon rosszul, de munkaerő hiány van, és lényegesen könnyebb munkát találni, a fizetések reálértéke pedig nőtt, az ingatlanárak 100-150, sőt van ahol 200 százalékkal felmentek, pörög a gazdaság. Ezek a tények. A covid és az ukrán háború miatt megugrott a hiány, és az államadósság, mint ahogy szerte Nyugat-Európában is. A szavazók zöme azonban megrökönyödéssel, megdöbbenéssel tapasztalta, hogy 2010 óta az ellenzék minden évben előadta, hogy közeleg az államcsőd meg mindenki nyomorog. Nem igazán jött be… A bukás 7-ik oka: Káderhiány és érdemi ellenzéki megmondóemberek hiánya. Az ellenzéki oldalon jelenleg harmatgyenge az emberanyag, nincsenek érdemi húzónevek, akik még nem kompromittálódtak. Média fronton nincs olyan integráló személyiség, aki az ellenzéki egységet meg tudná jeleníteni. Kétségtelenül vannak azonban olyan arcok, akik bizonyos ellenzéki szubkultúrákban népszerűek (Puzsér, Noár, Gulyás Márton, Alföldi Róbert ). Ezek közül Puzsér képvisel egy erős szellemi színvonalat, Noár pedig - bár munkássága csapnivaló - kétségtelenül eredeti, és kreatív. És hogy mi fog változni? Semmi. MZP-t egy időre félreteszik. Az ellenzéki összefogás, ahogy Lendvai Ildikó előadta, esetleg megpróbál 1-2 éven belül zavargásokat kirobbantani, de valószínűbb, ráunnak az emberek erre az állandó háborús retorikára. A mai politikai erőtérben üres az ellenzéki szerep, így amennyiben MZP mégis egy saját, fiatalokból építkező párttal színre lép, olyan változásokat hozhat el az ellenzéki oldalon, amelyre ma még kevesen számítanak. A hódmezővásárhelyi Messiásnak ugyan nem a földi apja, hanem a felesége tanul asztalosnak, de könnyen lehet, hogy összetákolnak valami erőset. Ne siessünk kimondani a lehetetlent.
Már nem emlékszem, milyen alkalomból vittek el iskoláskoromban lőgyakorlatra, az úttörősdihez tartozott, vagy gyakorlati (ma technikai) órán kellett puskát ragadnom, de az biztos, hogy nem éreztem jól magam; nehéz volt a puska, kényelmetlennek éreztem a testhelyzetet, amit fel kellett vennem, és még szégyellnem is kellett magam, mert soha nem találtam célba, bárki láthatta, hogy nem áll jól a kezemben a fegyver. K. Márti, aki hol a barátnőmnek vallotta magát, hol mindenfélét terjesztett rólam a hátam mögött (nyíltan sosem támadott, csak másoktól hallottam vissza, hogy „csúnyán” beszél rólam), többször is eltalálta a céltábla közepét, én még a szélét sem, kínos csend vett körül a próbálkozásaim után.
Mindez azért jutott eszem, mert ma arra vetemedtem, hogy purhabbal ragasszak meg két műanyag dézsát, amibe eddig esővizet gyűjtöttem, de tavaly mindkettő elrepedt (az egyik már tavalyelőtt is eresztett), a fiúkat (négy férfi, az egyiket csak ritkán látom) hiába kértem, hogy segítsenek valami megoldást találni, eddig mindig leráztak valamivel (most nem, majd máskor, az ilyesmit elő kell készíteni, nem lehet csak úgy neki esni, mint tót az anyjának, különben is, miért nem vigyázok az edényeimre, minek kellett összetörnöm azt a két dézsát – mintha direkt csináltam volna). Ma addig kotorásztam a szerszámos kamrában, a fiúk (elsősorban a férjem és apósom) szentélyében -- ami évekig el volt zárva előlem és az akkor még kisebb gyerekeim elől, a kulcs titkos helyéről nem lehetett tudomásom --, addig kotorásztam a számomra többnyire ismeretlen funkciójú tárgyak között, amíg egy purhabpisztoly nem akadt a kezembe. Soudal szerelő purhab, professional quality, 20 gratis. A forradalmi és innovatív Genoious Gun-applikátor segítségével a szerelőhab alkalmazása még soha nem volt ilyen egyszerű. Egykezes felhasználatóság, biztonságos, kényelmes, pontos adagolhatóság stb. Mindig viseljen védőszemüveget és kesztyűt.
Védőszemüveget nem volt türelmem találni, kesztyűben képtelen vagyok bármit csinálni (inkább vállalom a következményeket), azt meg nem írták, hogy a szemembe hulló hajfürtöket nem ajánlatos munka közben hátrasimítani. Pénteken temetésre megyek addigra csak le kapargatom valahogyan magamról az összekoszolódott fehér ragacsot, amitől most olyan a jobb kezem (csak azt kentem össze mintegy bizonyítékául az „egykezes felhasználhatóság”-nak), mintha valamilyen bőrbetegségben szenvednék. A hajszálaimról egyenként le tudtam húzogatni a csirízt. A helyszínt, ahol a purhabpisztolyt működésbe hoztam, egyelőre letakarom, majd később kitalálom, hogyan vakarjam fel a kísérlet nyomait. A ruhám letisztításához keresnem kell valami higítófélét, de ahhoz újra be kell settenkednem a szerszámos kamrába, fel kell zavarnom a szentély csendjét. Attól tartok, ehhez a ma már nem lesz még egyszer bátorságom.
A két dézsába beleöntöttem a hét elején vödrökbe és fazekakba gyűjtött esővizet. Egyelőre nem eresztenek. Vajon mit szól ehhez apám, ha látja fentről? Nem tudom eldönteni. Nem is akarom.
"Травма проходит, когда вы можете рассказать другим, что они сделали с вами, и они плачут, а не вы. Вы должны рассказывать ее столько раз, пока не сможете (...) рассказать ее так хорошо, чтобы общество скорбело и горевало о том, что с вами сделали. Но вы можете сделать это, только если вы честны". (Андраш Фельдмар)
És amit én gondolok, az nagyon hasonlít arra, amit (az amúgy politikailag más alapállású) Márk rendszeresen felvet: amíg az ellenzék nem tud mit kezdeni az emberek transzcendensre való igényével (én istenhitnek nevezem, de a tágabb értelmű igényt is elismerem), addig úgy járunk, mint a kétdimenziós ember, akit Aladár nem tud kimenekíteni a lapos bolygóról, mehet vissza abba a világba, amelynek lakóival a hatalomgyakorlók elhitették, hogy az „e” magánhangzón kívül más vokálisokat használni eretnekség (ennél fogva főbenjáró bűn). Az nem elég, ha egy sokgyerekes, keresztény apát kiállítunk díszpintynek, aki bár iszonyú kínos dolgokat tesz (lebuzizza az ellenfeleit, migránsszámlálót állít fel stb.), de hátha át lehet vele csalogatni a konzervatív értékrendet vallók egy részét a másik oldalra.
Eszter Babarczy 19 p. · Csodálatos munkát végeztek a szavazatszámlálók, az ő bejegyzéseiket olvasgattam az elmúlt órákban. Persze főleg ellenzékiekét, mert az én buborékom ilyen. A gyász és a csalódás kifejezése mellett szinte mind megfogalmazzák, milyen jól együtt tudtak működni a helyi erőkkel, akikről feltételezik, hogy a Fideszre szavaztak. Néhányan elmondják, hogy meg is szerették őket. És azt is megfogalmazzák, hogy mi, budapesti értelmiségiek, mennyire nem értjük, hogyan működik a magyar vidék, milyen fogalmak, értékek, célok és gondok vannak a fejükben. Biztosan volt szerepe a propagandának és a profi mozgósítási gépezetnek, de meggyőződésem, hogy azzal is baj van, hogy az ellenzék nem tudott olyan nyelven beszélni, aminek jelentése van a választópolgárok többsége számára. Ők kapnak valamit Orbán Viktortól, amit nem kapnak meg tőlünk. Legyen ez biztonság, helyi lehetőség, bizonyos magától értetődőnek tekintett identitás, vagy az a hit, hogy bár a "felül lévők" lopnak, jut azért a "kisembernek" is. A népet nem lehet lecserélni, ezért a nyelvet kell lecserélni. Arról kell beszélni, ami fáj, amitől fél valaki, ami reményt ad, nem arról, hogyan működne egy ideális demokrácia vagy ki a korrupt. Szerintem az emberek többsége tudja, hogy a Fidesz korrupt, de úgy gondolkodik, hogy "azok ott fönt" mindig saját zsebre dolgoznak, mindig is így volt és mindig is így lesz, ezért a korrupció, amely MZP fő csapásiránya volt (amennyiben volt ilyen egyáltalán), nem működőképes mozgósító szlogen.
Éva Bozzay Nem a beszéd a lényeg, nem a nyelv. VALÓS ÉRTÉKET kell adni, ez az amit O.V. tud, az ellenzék meg nem. Nem mellesleg olyanok is vannak köztük, akik jól átq---ták már a jónépet. A vidék nem felejt. Sokkal okosabb emberek élnek ott, mint a nagy Bp-iek gondolják.
Jutka Micski A nemzeti identitasrol nem mond es nem is gondol semmit a baloldal, pedig ahol nincs van es mas semmi, ott egyetlen dolog marad: ki vagyok en es hova, kikhez tartozom. Gyorgy Szabo A maskeppen elni kerdesere kellene valaszt es valos perspektivat myujtani szamukra ertheto es elerheto modon. Addig itt valtozas nem lesz. Válasz11 p. Livi Varga Pont ezeken gondolkodtam én is ma reggel. Itt nem a nagyvárosból kellene az ellenzéknek észt osztani, erre nem sikerült rájönniük ennyi év alatt, kevés az összefogás, itt el kell menni vidékre és tettekre van szükség, törődésre, felmutatott eredményekre Válasz10 p. Ferenczi Gyorgy Livi Varga Helyes. Tényleg "el kell menni vidékre". Az ellenzék pedig le szokott menni vidékre. Micsoda különbség! Válasz2 p. Frátrik Orsolya Ugyanezt fogalmaztam meg magamban én is. Bennem béke van. És ez az ami fontos.
Meghalt a nagybátyám, anyukám testvére. Ő tanított meg írni, olvasni még iskola előtt. Nem ő erőltette, én akartam mindenáron tudni, mit csinálnak a felnőttek, amikor újságot és könyvet tartnak a kezükben, csak valami nagyon érdekeset, ha úgy belemerülnek, hogy nem figyelnek rám.
Pista bácsinak volt egy motorja is. Amikor Mamánál nyaraltunk, rendszeresen elvitt bennünket egy-egy körre. Amikor nagyobbak lettünk, az ő könyvtári kölcsönzőjével hordtuk haza (Mama házába) a köynvtárból a könyveket. Szatyorszámra.
Amíg az amúgy nagyon értelmes, jóravaló ellenzéki ismerőseim birkáknak, sötéteknek, zombiknak, elbutítottaknak, agyhalottaknak nevezik azokat, akik a Fideszre szavaztak, nem várható valódi önreflexió.
Csak egy a reakciók közül. „Ezt üzenem mindazoknak, akik a kirekesztésre, a kis grofói zeneiségre, a korrupcióra, Putin alfelére, a teljes kulturális rothadásra, a kendőzetlen agymosásra, szánt szándékú népbutításra szavaztak. Mondanám, hogy birkák vagytok, de nem szeretném szegény birkákat megbántani…” ezt egy számomra nagyon kedves, jóravaló, zeneileg és verbálisan tehetséges fiatalember írta, GéZsé, akinek a fejlődését kisgyerek kora óta nyomon követem (amikor az enyémek kicsik voltak, és a húsvéti szünetben elvittük őket egy-egy buszos kirándulásra -- így töltöttünk minden évben négy napot a Felvidéken és/vagy Erdélyben --, ők is mindig ott ültek a buszon, a négy Gé-testvér, köztük Zsé).
Évek óta mondogatom azoknak, akik parasztvakításról, a köztévé előtt ücsörgő buta Mari nénikről, megvásárolt zombikról beszélnek, hogy a saját ügyüknek ártanak, ha ennyire lebecsülik a másik felet. Itt vannak körülöttem a Fidesz-szavazók (a gyülekezetünk nagyobbik fele, az én korosztályomban akár 90 százalék is lehet, a fiaim korosztályában talán csak 50 százalék, bár, lehet, hogy kevesebb, nem tudom igazán megítélni, a középső fiam szerint a cserkészek egy-két kivétellel valmi mást szeretnének, mint amit a szüleik képviselnek), nem parasztok, nem iskolázatlan, buta Mari nénik. Okos, intelligens, jóravaló, értelmiségi emberek. „Én nem tartom okosaknak azokat, akik Orbán dumáját beveszik”, mondta legutóbb az egyik barátom, „az ilyeneknek kell, hogy legyen valamilyen agyi problémájuk, mentálisan biztosan nincsenek rendben”.
Hát, így nem fog menni.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
