NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 21:58 Összes olvasás: 71259| 801. | [tulajdonos]: в-ад | 2022-04-29 15:20 | 2022. 04. 29.
Anyunak lement a láza, egyre gyakrabban és egyre többet eszik, időnként kifejezetten türelmetlenül. A sebei gyógyulnak, az osztályos főorvos ma azt mondta, ha így alakul hétfőn vagy kedden hazaengedik. Az @tomh@ború esélye elhúzhat. Hах@й.
2022. 04. 28.
Kőmíves Kelemennek érzem magam. Amit estig felépítek, reggelre összeomlik. A fal testet kíván, és én Anyu testét nem adom. Ma reggel tele volt a szája alvadt vércsomókkal. A nyelve alatt hatalmas afta, a torkán is valami fekélyszerűség. A szája széle újra kirepedve (abból folyt éjszaka a szájába a vér), az ajka, amit Bepanthonnal és aloe verával gyönyörűen rendbehoztam újra kicserepesedve, a nyelve száraz, mint a lázas kutya nyelve. Este nyolctól reggel nyolcig (tizenkét óra!!!) senki nem foglalkozik azzal, hogy anyám krónikus szájszárazságban szenved, éjszakára az infúzióról is leveszik. Az orvos kerül, eddig nem hagyta még csak megszólítani sem magát, úgy tesz, mintha nem látná, hogy feléje közeledem. Rá akarom venni, hogy adja utasításba a nővéreknek az éjszakai folyadékpótlást. Anyu agya tisztának tűnik, a gorombaságait és a kétpercenként jelentkező (valószínűleg jogos) kívánságait, cseppentsek a szemébe, simítsam ki a homlokáról a hajszálat, vakarjam meg a szemöldökét vagy az orra tövét, nem jobb oldalt, hanem bal oldalt, vagy fordítva, kenjem be az arcát kenőccsel, mert olyan érzése van, mintha hangyák szaladgálnának rajta, töröljem le az arcáról a kenőcsöt, mert melege van tőle, zsibbad a jobb hüvelykujja, mozgassam meg, tegyek a térdhajlatába egy törülközőt, de előtte tekerjem össze, ne úgy, háromrészbe hajtsam, tartsak a szája elé papírszalvétát, mert ki kell köpnie a torkára gyűlt váladékot, ne úgy, feljebb/lejjebb, mit szerencsétlenkedem már, vegyem ki a protézisét, jaj, vigyázzak, mert felhasítom az ínyét, gyűrött a lepedő, a könyöke alatt a paplan, igazítsam meg, lassabban, mert fáj stb. Tegnap délelőttig annak tudtuk be az izgágaságát, hogy gyakorlatilag nincsenek végtagjai (vannak, de használhatatlanok), mi vagyunk a keze-lába, az ő agya működtet bennünket (mikor melyikünk van vele), mint egy robotvégtagrendszert. Néha megköszönhetné, amit csinálok, vagy kérhetne szebben. A konfabulációi nyitották fel a szemünket. A középső húgomnak azt állította látogatási időben, hogy a traumatológián a nővérek mankóra állították, hogy menjen ki a vécére, micsoda dolog, hogy a pelenkát rakja folyton tele. Másnap egy családsegítőről mesélt, felkereste a kórteremben, amíg én távol voltam (ebédet készítettem neki, mert a kórházi ételt nem kérte), és felajánlotta, hogy ezentúl majd ő gondozza. Elküldtem a fenébe, mondta Anyu. Éppen a száját és a protézisét tisztogattam, ami komoly figyelmet igényel, mert a szájszárazsága miatt fájdalmasan gyulladt a nem létező (vagy alig létező) nyálkahártyája, elengedtem a fülem mellett a történetet, de nem gondoltam, hogy csak képzelődés. Amikor a gyerekeimmel átkerültem az újszülött-osztályra, engem is megkerestek mindenféle ajánlattal, pelenka-, popsikenőcs- és gyógyszergyártó cégek, névre szóló reklámanyagot is hoztak, az első csomag eldobható pelenkánk így nem került soha egy fillérbe sem. A kórház ugyanis megadja a frissen született babák adatait (nevét, születési időpontját, az utóbbit azért gondolom, mert még az első éves születésnapjukra is érkezett ajándékcsomag a Liberótól vagy a Pamperstől. Gondoltam, Anyu kórházi tartózkodásáról is értesült valahogyan az önkormányzat családsegítő szolgálata. A keresztlányom látogatásakor hangzott el a harmadik történet arról, hogy a második kézműtétjekor művénákat helyeztek a lábfejébe, mindkettőbe ötöt, érezte (!), ahogyan zöld cérnával az eleven húst varrják, éktelenül fájt. Foggal-körömmel ragaszkodott ehhez a történethez, mivel kételkedtem benne, kis időre én lettem a fő ellenség. Csak nem képzelem, hogy ő magától kitalál ilyesmit. Az unokatestvérem javasolta, járjunk utána, nem adnak-e neki nyugatót, Frontint vagy Xanaxot, mert attól szoktak a kórházi betegek félrebeszélni. Így derült ki, több lépcsős nyomozói munkát követően, hogy Anyu öt éve minden este Frontinnal alszik el (az orvosa írta fel neki álmatlanság ellen), mivel a kórházban nem kapta, elvonási tünetei lehetnek. [A családsegítőről később (másnap) majd kiderül, hogy létezik. A Kamilliánusz (Betegek Szolgája) szerzetesrend kereste meg, őket küldte el Anyu a pokolba. Na, jó, nem oda, „csak” a fenébe. A szótár szerint mindkettő: в ад.]
| |
| 800. | [tulajdonos]: никакого-ужаса | 2022-04-27 21:18 | 2022. 04. 26-27.
Anyunak melege van, a többi betegnek is. A személyzetnek is melege lehet, mert az összes ablakot nyitva tartják, az ajtókat is, hogy „járjon a levegő”. Öt radiátort néztem meg, mindegyik tűzforró volt. Odakint – az időjárásjelentés szerint – 22 fok. Az emberek pólóban mászkálnak.
Nem kell semmit se csinálni, mondta a mentős, amikor Anyut betolták a mentőbe, hogy átvigyék a traumatológiáról a rehabilitációs épület végtagosztályára. Csak annyit kérdeztem, menjek-e gyalog vagy elvisznek engem is. Elvisszük. Hová ülhetek? Tessék várni egy kicsit, majd megmondom. Persze, feleltem, csak nem akartam semmi rosszat csinálni. Nem kell semmit se csinálni, asszonyom. Ez jó mondás, ismertem el, majdnem hozzátettem, hogy nagyon tetszik, mert eszembe jutott, hogy utoljára Popper Pétertől hallottam hasonlót, de eszembe jutott, amit a húgom mondott, hogy a személyzettel szembeni nyájasságot nem kell túlzásba vinni, mert az is idegesítheti őket. Általában a „civilek” jelenléte zavaró tényező, ki jobban, ki rosszabbul tűri. Mint a James Town forgatásán, ahol a kiskorú fiam statisztáskodott (póhatan indiánt játszott): eltűrték a szülők jelenlétét, mert muszáj volt nekik, de igazából a hátuk közepére kívántak bennünket. Volt valami házi használatú megjelölésük is ránk, már nem tudom mi, csak arra emlékszem, hogy amikor egyszer véletlenül meghallottam, ahogyan egymás közt rólunk beszéltek, hasonló érzés fogott el, mint amikor a granadai környezetvédők (AESENAC), akikkel én és egy angol fiú együtt utaztuk be Andalúziát, így hivatkoztak ránk: „los guiris”. A guiri (ejtsd: giri) cigány eredetű szó, idegent jelent (mint a dél-amerikai gringó), a "magyar" góré rokona.
A nővéreket is biztosan zavarjuk, de nem ment el az eszük, hogy lemondjanak a lehetőségről, hogy a kötözésen, a lázmérésen és a gyógyszeradagoláson kívül más dolguk nincs egy magatehetetlen beteggel, mert minden egyéb feladatot elvégez a beteg családtagja. Nem sorolom a mai napomat reggel nyolctól este nyolcig. Fáradt vagyok. De nem tartom borzalmasnak, ami történik. Nincsenek borzalmak, láz van, hőemelkedés van, híg kaki, „formált” kaki (az utóbbit egy nővértől hallottam), állapotjavulás, állapotromlás, ingadozó étvágy stb. Maszk. A saját szájszag, mint szkafander.
Szerencsémre, még otthon végére értem a legújabb regényfordításomnak (Fernanda Melchor: Paradájz). A szöveg jelentős része egy pornófüggő kamaszfiú vágyálmairól szól. Egy-egy félórára, amíg Anyu alszik elő tudom venni. A kórteremben zajló események (például, hogy kit mikor kell tisztába tenni) különös – mondhatni perverz – hátteret nyújtanak a korrekciós munkához. Az egyik mondatban például ma túlzásnak találtam a fasz szót, de még a farkat is, visszajavítottam péniszre. Nem kell mindig fullba tolni a kretént -- ezt Gabótól hallottam, folyton podcastokat hallgat, rengeteg népszerű mémet ismer. Jobbra az ablaknál egy féllábú demens néni fekszik (az ő lányai sem szívbajosak, amióta észrevették, hogy én és a kisebbik húgom mit művelünk, ők is szereztek engedélyt a főorvostól az egész napos jelenlétre). Átellenben egy Alzheimer-kóros hölgy, mellette egy agydaganatos kopasz néni. Hol egyiknek, hol a másiknak kell valamit segíteni, de észrevétlenül, mert a húgom szerint a nővérek nem szeretik, ha más betegek kórházi életébe is beleavatkozunk. Mindennek van határa. Ott az anyám, örüljek, hogy őt pátyolgathatom. Örülök.
| |
| 799. | [tulajdonos]: гнойные-раны | 2022-04-25 23:30 | 2022. 04. 25.
Álmaimban a házak (főleg az eddigi otthonaim) kényük-kedvük szerint változtatják az alakjukat, kívül-belül, úgy viselkednek, mintha élnének, mintha szándékaik, akaratuk, érzéseik lennének. Már csak ezért sem szeretném, ha valamelyik otthonomat rakétatalálat érné. Nem bírnám elviselni, amikor alszom, hogy rettegnek és a sebeiket fájlalják.
10:23
Elindult velem a vonat Debrecenbe. Az egy órával korábbi vonatot lekéstem, a telefonom órája nem állt át automatikusan a nyári időszámításra. Hihetetlen volt, mégis elhittem, hogy van egy plusz órám. Vécére mentem, vettem egy árleszállított ruhát, egy melange-t és egy újabb helyjegyet, amikor a tévedésemet felfogtam, az előző jegyet dobhattam ki a kukába. Erzsó, aki napok óta felügyeli Anyut a kórházban, éppen akkor hívott, amikor a jegypénztárban rám került a sor. Nem vettem fel a telefont, amikor a Záhony felé tartó vonaton berendezkedtem a 21-es kocsiban a 64-es ülés (születési évszámom) köré és az asztalra, amit előre kértem, akkor írtam neki egy sms-t, hogy egyre a háznál leszek. Pár perc múlva hívott, hogy Margitkánál hagyta a kulcsot, Anyut bevitték a műtőbe, mert ki kell cserélni a kezén a vákuumos szivacsot és antibiotikumos folyadékkal ki kell mosni újra a sebeit a begyulladt szeptikus ízületeket. Tegnap azt írta a húgom, 20 és 50 százalék közötti az esély, hogy anyánk életben marad. A szepszis, ami egy eredetileg (nagy valószínűséggel) húgyúti fertőzés következtében az ízületeit megtámadta, átterjedhet a többi szövetre is, oxigénhiányos állapot léphet fel, összeomolhat a szervezete. Akárhogyan is alakul, a családi életünkben új időszámítás kezdődik, mert ha túl is éli Anyu a fertőzést, a jobb kezét nem biztos, hogy használni tudja. Az amputáció lehetősége is felmerült. Hűvös unalom, érdektelenség, lassú, de egyértelmű színvonal-süllyedés jellemzi a Dokkot, írja a naplójában Baltazar.
22:12
Erzsó egy órán keresztül magyarázta, milyen teendők várnak rám Anyu körül reggel, délben, este az etetésen kívül. Határozott, de észrevétlen feljutás a harmadik emeletre, beöltözés a
3031-es szoba előterében (nejlonköpeny, gumikesztyű, maszk – az utóbbi evidens módon már a kórház ajtajától), műkönny (mert Anyunak nincs könnye, a szervezete felemésztette), műnyál evés előtt és után (mert nyálat sem termel eleget a szervezete és kőszáraz a nyelve), probiotikum, de csak órákkal azután, hogy megkapta az aznapi szélesspektrumú antibiotikum-adagját, itatás (szívószál nélkül, mert azt Anyu nem szereti (ma esti saját megfogalmazásában, ki nem állhatja), felső protézis kiemelése, kitisztítása, fogmosás, szájpadlás és nyelvtisztítás, a torkán összegyűlő-becsomósodó váladék kikököhögtetése és eltávolítása, melyik kukába kell dobni, hogy ne keverjem össze a veszélyes hulladékgyűjtővel, a kicserepesedett szája két sarkába, ahol seb van Neogranormon (a fenekére is ugyanezt tisztába tétel után – én Bepanthent hoztam neki, az zsírosabb), a két ajkára egy puhító kenőcs (a márkáját elfelejtettem), az arcát is kenhetem vele, az folyton viszket neki (egészen pontosan az „arcéle”, Anyu így nevezi a járomcsontja feletti rozáceás részt), a lábára vastagon testápoló, az mehet a vállára is, közben ügyelni, nehogy kirángassam a nyaki vénájába helyezett infúziós csövet, amelyen keresztül hol fiziológiás sóoldatot, hol fájdalomcsillapítót kap, a két kézfejéből lógó gennyürítő tasakra és a vizeletes zacskóra is vigyáznom kell, nehogy belerúgjak, amíg körülötte serénykedem, a vérnyomásmérő a bal combján, néha meg kell mozdítani, mert lecsúszik a térdére, de ne kapkodjak, mert ha túl hirtelen emelem fel a paplanrészt, amelyen a bal keze nyugszik, Anyu jajgat a fájdalomtól, mert a keze egy centi emelést sem bír el. A bal bokája eltört, amikor a szepszis miatt megszédült és elesett, de az a kisebbik gond, hiszen folyamatosan fekszik, begipszelni nem lehet a visszerei és a dagadt ízületei miatt. Az ápoló személyzet irányában a legnagyobb alázattal viseltetni, nem fontoskodni, nem követelőzni, vannak tök rendes „őrzők” (így nevezik őket), de vannak okvetetlenkedők, aki nem értik, mit keresek nem látogatási időben az intenzív osztályon. A kedvességet nem túlzásba víve, a lehető legtermészetesebb hangon kell közölni, hogy a főorvos úr megengedte.
| |
| 798. | [tulajdonos]: к-скуке | 2022-04-24 22:08 | | https://videa.hu/videok/film-animacio/lars-von-trier-europa-1991-drama-w7OmKuc899G893Z5 | |
| 797. | [tulajdonos]: szé-pap-a | 2022-04-24 13:10 | Nukleáris klérus. Alliteráció vagy kakofónia, a lényeget tekintve -- hogy az öldöklés morális legitimációja bárhol, bármikor „szent kötelességgé” válhat -- egyre megy. Isten felől nézve nemcsak a Nyugat, de a pátriarkák alkonya is időszerű. Az időszerűséget kellő türelemmel elgondolva, egy olyan világot előrevetítve, amelyben valamely maradék intelligenciának legfeljebb ötbilliárd évente támad egy gondolata. Ki kellene várnom ezt az időszakot. A humanoid intelligencia ámokfutását már nem lehet gondolattal győzni. Én nem győzöm.
„Itt állunk egyik kortársunk koporsójánál, s gondolataink a földön leghatalmasabb uraság felé szállnak. Ki ez? Ne a birodalmak és tengerek uralkodói között keresd, akik a népeknek törvényt szabnak, és akik hadseregeket vezetnek a csatákba, s gyakorta megkaparintanak maguknak mindent, ami a föld dísze és dicsősége! Ők mindnyájan alárendeltjei. Tőle mindenki fél, ő nem fél senkitől. Neve hallatára azok is megrettennek, akik minden veszéllyel bátran szembenéznek; parancsinak azok is engedelmeskednek, akik csak parancsolni szoktak; előtte meghajolnak azok is, akik sohasem hajtották meg a fejüket; martalékává lesznek, akik minden veszedelem ellen biztosítják magukat. Ez az elhunyt embertestvér is így lett hirtelen és váratlanul az övé. Ez a nagyúr bejelentés nélkül lép a világ hatalmasai elé. Nincs őrség, mely útját állhatná, s rá kiálthatna: hová? Ügyet sem vetve rá komoran és szótlanul menne el mellette. Nem egyszer egész hadseregek tették le előtte a fegyvert, hogy soha többé kezükbe ne vegyék. Behatol a paloták lakosztályaiba, megjelenik a hatalom birtokosainak ágya mellett, s nincs olyan udvaronc, aki útját állná és megkérdezné tőle: mit csinálsz? Elfordulnak tőle, mert nem bírják a tekintetét. A zsarnokok elsápadnak, ha közelít feléjük. Fülükbe súg valamit, amitől remegni kezdenek, s csakhamar nincs, aki még félje a zsarnokot. Az egyiket munkahelyén keresi fel, a másiknál a hálószoba ajtaján kopogtat, vagy a hozzátartozói közt jelenik meg, megint mást az utcán szólít meg, vagy egy vidám vendégségben int felé, s az rövidesen otthagyja a jókedvű társaságot, hogy kövesse őt. Emezt reggel, amazt este látogatja meg; van, akit éjfélkor vagy délben. Legyen bár magas rangod, címed, díszítsék melledet keresztek és csillagok, vagy járkálj rossz ruhákban ismeretlenül, lehetsz akár öreg vagy fiatal, gyűjtöttél bár nagy gazdagságot, vagy nagy szegénységben keservesen töltöd napjaidat – mindez nem érdekli őt; igen, azoknak a kunyhóknak az ajtaja előtt is jelentkezik, amelyekben ott sóhajtozik a sápadt nyomorúság. Hiába szólsz így: legyél tekintettel hét apró gyermekemre, hiszen alig vagyok képes táplálni őket. – Bízzad ezt másra! – hangzik a válasz, miközben felfelé mutat, s te vele mégy. Hogy ez ki? A halálról beszélek.” (Michael Biberaurer grazi református lelkipásztor beszéde Báró von Haynau táborszernagy koporsójánál 1853. március 18-án – részlet)
Michael Biberaurer grazi református lelkipásztor a férjem szépapja volt
| |
| 796. | [tulajdonos]: ... | 2022-04-23 23:11 | Elkezdődött. Odesszát is bombázzák.
Vadym levele április 15-én: "Я все еще жив. Самая большая мечта в этой жизни - выспаться. Не менее 10 часов и в нормальной постели. Все богатства мира на десять часов." | |
| 795. | [tulajdonos]: nagy-szárnyadat | 2022-04-22 21:32 | 2022. 04. 22.
Hatalmas, kerek pogácsát készítettem álmomban, lopott alapanyagból. A menekülteknek lesz, gondoltam mentegetőzve, mintha bárkit is érdekelt volna, miből készült. Hogy hogyan loptam, honnan és mikor, vagy, hogy egyáltalán én voltam-e a tettes, az nem derült ki, csak tudtam, hogy nem az én az enyém az alapanyag. Aztán egy fekete repülőgépet láttam az égen; úgy mozgatta a szárnyait, mint egy madár, mint az albatrosz, lassan, széles fesztávval, ívesen. A háborúból jön, gondoltam, és tudtam, hogy félnem kellene, mégsem féltem. Csak néztem gyönyörködve, milyen szép.
2022. 04. 20.
Megint sírtam álmomban. Ezúttal kifejezetten zokogtam, nem csak nyöszörögtem. Mamánál jártam, a kis házban, amit a nagyapám saját kezűleg épített vályogtéglából 1945-ben. Nagyszoba, konyha, kamra, tornác. A tornácot később beépítették, így készült el a fürdőszoba, az előszoba és a kisszoba, ahová a dédnagyanyámat költöztették, mielőtt meghalt 75 éves korában. Cukorbeteg volt. A kemencét, aminek az ajtaja az előszobából nyílt, azért kellett lebontani, hogy elférjen benne az ágy mellett egy ruhásszekrény is a dédnagymamám holmijaival. A Mama soha többé nem sütött kenyeret. Hárman voltunk a kis házban, Mama, én és még valaki, egy fiatal szőke nő, aki ismerős volt, mégsem ismertem fel. Talán Pöszi néni volt az, Anyu húga huszonéves korában. Amikor kisbaba voltam, gyakran ő szoptatott meg; Ibolya, a tejtestvérem másfél hónappal korábban született, mint én. Először nem tudtam, hogy álmodom, csak később jöttem rá. Akkor kezdtem el zokogni, amikor eszembe jutott, hogy annak a világnak, amelyben a Mama él, vége. Mondtam is nekik, Mamának és a szőke nőnek, mennyire sajnálom, hogy ebből az egészből – és körbemutattam – mostanra nem lesz semmi. Mintha tudatosan visszautaztam volna abba az időbe, amikor még éltek, hogy megmondhassam nekik, mennyire hiányoznak.
| |
| 793. | [tulajdonos]: порядок вещей | 2022-04-19 17:14 | „A dolgok rendje, hogy az ember nemcsak hazudik, hanem azon felül be is kell bizonyítania, hogy igaza van.”
”A behódolás nem bűncselekmény, hanem botrány. Aki alkalmazkodik, nem gonosztevő,
hanem aljas. Ezért nem bíróság előtt van a helye, hanem felháborít. Ez a felháborodás a
lázadás csírája. Senki sem ússza meg anélkül, hogy ne forraljon bosszút. Ha a bosszú
kitör, kész a forradalom. A forradalmat nem a lázadó csinálja, hanem a korrupció csinálja
a lázadót. A lázadó nem a korrupció életrekelt rossz lelkiismerete, hanem az élet javaitól
megfosztott és a közösségből kizárt ember bőszültsége.
A forradalmár azt hiszi, mert valaki nyomorult, az igazság csak az ő oldalán lehet. De
abban a pillanatban, amikor a forradalmár a világot elfoglalja és berendezkedik, a javakat
azonnal birtokba veszi és védeni kezdi, a rossz lelkiismeret benne máris felébred és a
direkt morált tüstént provokálja. Soha még nem zajlott le forradalom, hogy ez
paradigmatikusan ne ismétlődött volna meg. Eszméit hiába hirdeti tovább. A hirdetés már
nem a direkt morál, hanem a rossz lelkiismeret hangján történik. Ha a forradalmár
hatalomhoz jut, a világnak tüstént behódol, és kezdődik az egész elölről.”
„Aki behódol, az ember hiteles elkötelezettségét (engagement authentique) nem vállalja.
Bizonytalan, hogy miért. Lehet, hogy a feladat túl nagy. Mivel a világban az, hogy az ember
önmaga legyen, olyan nagyon nehéz, a korrupcióba veti magát. Ha már nem lehet önmaga,
legalább habzsolja fel mindazt, amit csak tud.
Nem képes bevallani, hogy mivel a világ szerkezete olyan, amilyen, kénytelen
engedményeket tenni. Viszont csak annyit enged, amennyi élete fenntartásához feltétlen
szükséges. Ez a baj. Ha a világnak így tenne engedményt, ezt kivételes aktusnak
tekinthetné és hagyná, hogy tette merüljön el a semmibe, önmaga pedig kívül maradna és
eredeti helyét megtartaná. Ehelyett magát tettével azonosítja, és elkezdi azt védelmezni.
Nem képes arra, hogy nyíltan hazudjék, tudjon róla és azt elviselje. A behódolás egyetlen
aktusa még menthető lenne, ha nem lenne összekötve azzal az élettechnikai praxissal,
amelyre a rossz lelkiismeret kényszeríti, hogy korrupt tettét elkezdi önmaga előtt igazolni
és azt ne igyekezne világnézeti dialektikájának bevetésével helyesnek feltüntetni.
Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja.”
„Ez az, amit a direkt morál a legtisztábban lát: „a behódolás az embert eredeti alakjából
kivetkőzteti és az élet végeredményét kompromittálja”. A behódolásnak ezt soha senki
sem bocsáthatja meg. A behódolásból sohasem lesz és nem lehet nagyság. Ez a par
excellence antitragikus, vagyis ez a botrányos egzisztencia.
A direkt morál inkább őrület. Nincs megalázóbb, mint elviselni, hogy a behódolás virtuóz
élettechnikával miként fut be nagy pályát és miként teszi kezét az élet javaira, és
miképpen foglalja el az élet helyét, mintha az egész az övé lenne, és vesz részt abból,
amiből mindenki más kizárt.
Abban, aki ez ellen nem tud kellőképpen védekezni, tízezer inkarnációra való méreg győlik
össze. A bosszú. A bosszú, mondja nietzsche, az akarat tiltakozása az idő ellen.
Minden mártír gondolja meg jól, vajon nem a bosszú, amely benne dolgozik? „Ó, ha az
embert a bosszútól valaki meg tudná váltani!"
A behódolás az embert eredeti alakjából kivetkőzteti és az élet eredményét
kompromittálja. De aki nem hódol be és nem alkalmazkodik, tiszta lelkiismeretét
fenntartja és intaktságát megőrzi és a direkt morálban áll, az a bosszú angyalává lesz.
A direkt morál nárcisztikusan ragaszkodik hősies és görcsös tisztaságához. A direkt morál
nem szociális, hanem egocentrikus. Ezért ha felülkerül, nem közösséget teremt, hanem
forradalmat. A direkt morál, mint a rossz lelkiismeret, a nagyságot kizárja. A direkt morál
középszerő és démoni.
Aki behódol, beszennyezi az életet. A rossz lelkiismeret a beszennyezett élet
nyugtalansága. A direkt morál a közösségből kizárt és a javaktól megfosztott ember
életféltése.
A behódolás megbocsáthatatlan. Annak, aki behódolt, térden állva kell bocsánatot kérnie
az igazságtól, amelyet megsértett. Addig nem térhet haza.
A direkt morál csak akkor oszlik el, ha felszólítják, hogy a szeretet világába lépjen, és
tényleg belép. Akkor a pokol tüzét elkerülheti.”
(Hamvas Béla: Patmosz, DIREKT MORÁL ÉS ROSSZ LELKIISMERET)
| |
Olvasói hozzászólások nélkül
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
