NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 11:41 Összes olvasás: 71336| 831. | [tulajdonos]: ... | 2022-06-01 09:45 | Életkorok és napszakok. A fiaim, ha tehetik, délig alszanak; van, hogy kettőig is, mert éjt nappallá téve dolgoznak, tanulnak, játszanak, szórakoznak. Nappal hold kél bennük, s ha kinn van az éj - egy nap süt odabent. Én, ahogy öregszem, egyre kevésbé bírom az éjszakázást, hajnalban kipattan a szemem, és amikor a fiatalok még az igazak álmát alusszák, én már öntözök és kapálok a kertben. Nappal elvből nem fekszem le, még ebéd után sem. Pedig megtehetném, mert egyedül vagyok otthon (amikor otthon vagyok), senki sem szól rám, hogy mit lustálkodom fényes nappal.
„A költő: a szavai. Az alvószegek, a plakátmagány, a maontják, egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy. Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy magyarnak lenni főként nem más, mint az „ilyen” szavak ismerete. Öröme. A mitnekemtezordon, a kiterítenekúgyis, a márvénülőkezemmel. Nagy dolog ez, nagy dolog valahol otthon lehetni. Másoknak meg persze az ewigweibliche szuperál, az is jó, nagy. (Egyébként németül a „ma ontják véremet”-sor így hangzik: Heut’, aposztróf, vergießen sie meinen Lebenssaft. Hát ezt a lébensz-zaftot nehéz egy magyarnak komolyan vennie…” (Esterházy)
„Ha az ember nem az anyanyelvén beszél, egy icipicit hazugságra kényszerül mindig. Nem azt mondja, amit valójában szeretne, hanem amit zavar nélkül ki tud fejezni. Aki az anyanyelvét felejti el, az őszinteséget felejti el örökre.” ( Jókai Anna )
Ezt két idézetet viszem magammal útravalóul Brommába június 26-ámn. Két hét Svédországban angol nyelven nem a világ, mégis szorongok. Lekerül rólam a Bátai-féle szkafander: az anyanyelvi védőöltözet, ami itthon optimális állapotban tartja az életfeltételeimet. Két hétig védtelen és sebezhető leszek. Éjjel fél tizenegyre érkezem a stockholmi reptérre varsói átszállással, nem találtam jobb repülőt, amit ki is tudnék fizteni.
Anyut ma újra orvoshoz kell vinnem. Félhetnék, hogy kezdődik minden elölről, ha nem tudnám, hogy ez most egy másik folyó lesz, nem ugyanaz.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 829. | [tulajdonos]: gödölyék-és-egyéb-ivadékok | 2022-05-31 09:57 | Gondos az Úr, ha ő úgy akarja, lesz áldozat mindenképp, kisbárány, gödölye, akármi, ami egészen égő áldozatként számításba jöhet. Csak akárki nem. Ahogyan Ábrahám annak idején, az Atyaúristen sem tud jobbat felkínálni, mint a saját fiát. Ha lenne angyalunk, aki az utolsó pillanatban az Úr elé állna mondván: már tudjuk, hogy emberszerető vagy, nem tagadod meg tőlünk a te egyetlen fiadat sem, de ne siess, nem várhaunk el senkitől ekkora áldozatot, tőled sem, inkább megpróbáljuk úgy szeretni a világot, ahogyan te szereted. De nekünk nincs ilyen angyalunk. De gyermekeink vannak, és nem az a dolgunk, hogy feláldozzuk őket.
Három fiam van. Bízom az ítéleteikben, megérzéseikben, ha nincs is mindig igazuk. Nekem sincs mindig igazam. Elfogadom, amikor felnyitják a szememet. Ha nehezen is néha. Annyira hozzászoktam a támogatásukhoz, hogy nélkülük félkarúnak, féllábúnak, félagyúnak, féllelkűnek érzem magam. Anyukámnak meg hetek óta én vagyok a jobb keze. És a bal keze is.
Mivel nincs időm/erőm a háborús eseméyneket követni, ebben is rájuk támaszkodom. Ezt írta ma az egyik fiam: „A 115. Ukrán dandár katonáit bebörtönözték miután egy nyilatkozatot adtak ki tragikus helyzetükről és a hadsereg moráljáról. Úgy látszik a pár héttel ezelőtti hírekhez képest az ukránok mégse állnak olyan jól, mint mondták. Egyesek már a keleti front közeljövőbeli összeomlásától tartanak. Ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy milyen a tényleges háborús helyzet Ukrajnában éppen. https://www.youtube.com/watch?v=Vj9lH00pK-M&ab_channel=R%26UVideos”
Az egyik hozzászólásban ezt találtam: “To be an enemy of America can be dangerous, but to be a friend is fatal.”
— Henry Kissinger
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 827. | [tulajdonos]: любит-не-любит | 2022-05-29 11:04 | „Nem szeretlek, nem szeretlek, de hogyha eltűnsz, megkereslek!”
Haumann Péter színészi teljesítményét nagyra becsültem, az általa megjelenített alakok jó részétől viszolyogtam (bár ő a legotrombább féregbe is bele tudott csempészni valami szerethetőt. Azt nem tud(hat)om, hogy őt magát, ha személyesen ismertem volna, szerettem volna-e. Isten nyugosztalja. Azt sem mondhatom, hogy szeretem Bártfai Attila Márkot vagy Vezsenyi Ildikót, mert csak az írásaikat ismerem. Lehet, hogy Ildikót megszeretném, ha együtt kellene vele élnem/dolgoznom, BAM-mot meg jól megutálnám, vagy fordítva. A gyűlölet is köt amúgy. Kezdem azt hinni, hogy még a közömbösség is. Jól egymáshoz vagyunk ragasztva itt.
A jóságunk is: mint a duplafenekű doboz. Tegnap bibliodrámán Jósiás király történetével foglalkoztunk, akinek még a neve is azt sugallja a magyar fülnek, hogy rendes emberről van szó, hiszen nem Rosszsiás! „Nyolcéves volt, amikor trónra került, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, amit helyesnek lát az Úr. Ősatyjának, Dávidnak az útjain járt, és nem tért el attól sem jobbra, sem balra”. Mégis: uralkodásának 18. évében előkerül a felújítandó templom kövei közül egy könyv, amelyben az Úr azzal fenyegeti Jeruzsálemet, hogy veszedelmet hoz arra a helyre és lakóira, mert elhagyták őt és más isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsák őt „kezük mindenféle csinálmányával”. Ezért áradt ki lángoló haragja arra a helyre kiolthatatlanul. Jósiás király végül megmenekül alángoló harag elől, mert nem lázadozik, nem bizonygatja, hogy ő nem követett el bűnt, csak megszaggatja ruháit jelezvén az Úr iránti alázatát. Még csak 26 éves, de elég bölcs és tapasztalt ahhoz, hogy tudja: a „hetedíziglen” törvénye alól senki sem vonhatja ki magát. Hajszálon múlik, hogy ő is el nem pusztul mások „csinálmányai” miatt. A hajszálat az Úrhoz való erős kötődésként értve. („Vékony a pókháló, mégis megtart engem, vékony hajszálon is hozzád vezet engem.”)
| |
| 826. | [tulajdonos]: "Minek nekem láb... | 2022-05-27 13:23 | ...ha szárnyam van és repülhetek?" (Frida Kahlo)
Egy hete, hogy elbúcsúztunk a végtagosztálytól Anyu és én. A triszkelion-szimbólummal foglalkoztam ma egy lopott fél órában. A triszkelion egyik változatában : három hajlított láb egy kör közepén. Ha legalább festeni tudnék! -- "de én semmihez sem értek igazán..." --, a végtagosztály kaphatna tőlem ajándékba egy Τριςκελής-t. Vagy vehettem volna nekik Székelyföldön egy szépen faragott, háromlábú széket.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 825. | vajdics: коррекция | [tulajdonos]: nagyító-pogácsa | 2022-05-26 20:57 | Rosszul tudtam ,nem délelőtt 10-kor, hanme délután 14:05-kor lesz az alábbi program június 4-én a Dunán:
Csillagösvényen - Csanády György életpályája
Ismeretterjesztő film (2021)
"Száz éve íródott a székely himnusz, s ebből az alkalomból ismeretterjesztő film készült arról, milyen körülmények között is született a dal, és ki a szerzője. Az időutazásban Ablonczy Balázs történész, Sófalvi Emese zenetörténész és Katona Zoltán helytörténész segít. A filmből kiderül, hogy az első világháború után Budapestre menekült Csanády György egy misztériumjáték részeként írta meg azt a két strófát, amelyet nem himnusznak, hanem egyszerű kantátának szánt, de a száz év alatt hatalmas karriert futott be ez a pár sor, előbb szájról szájra terjedt, később kötelező iskolai énekké vált, mára pedig a székelyek hivatalosan is elfogadott himnusza." | |
| 824. | [tulajdonos]: nem-lógok-a-szeren | 2022-05-25 22:02 | | Értem én, hogyan lehet belesodródni az anyagozásba. Eredetileg fagyizni akartam elmenni – a másfél óra kimenő, amit a középső húgomtól kaptam, mi másra lett volna elég. A Nagytemplom felé haladva a nagy melegben azt gondoltam, egy málnás vagy egy meggyes sör még jobban esne. De ahhoz meg kellett volna szegnem a fogadalmamat, hogy egy évig nem iszom semmilyen alkoholt. (Igazából a kávéval kapcsolatban akaratm ilyen fogadalmat tenni, de nem bíztam magamban, hogy tudom tartani, könnyebb volt olyan szerről lejönni, amire rá sem voltam állva -- ökör iszik magában.) A Déry múzeum előtt ücsörögtem végül egy órát a lépcsősor bal oldalán lévő kétszintes „vízesés” szélén. Felette két bronzakt: egy könyvet olvasó férfi (a Tudomány allegóriája) és egy laza testtartású nőalak, kezében kőbalta (a Régészet allegóriája). Az Aquitániai Eleonóriáról szóló regényt olvastam közben. Az lesz a következő fordításom, amikor majd végre újra dolgozhatom. (Erre egyelőre semmi esély; Anyu gondozása egész embert kíván, akkor is, ha én ketté vagyok szakadva.) Amikor megszomjaztam, székelyudvarhelyi borvizet ittam (a Szejke forrásból vételeztük hazafelé indulván). Szomjas lelkemnek meg ott volt a medencében csobogó víz hangja. Csacsogó indiai nők fényképezkedtek a közelemben színes szárikban. Volt velük egy férfi is fekete ingben. Az Aquitániá-ban ahhoz a részhez értem, ahol a VI. (Kövér) Lajos által megrontott kiskorú lányok gyermekeinek nyomorúságos sorsáról van szó. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 823. | vajdics: kieg.2 | 2022-05-24 22:01 | | (Nem) mellesleg: szívdobogtatóan jóvágású férfi volt. Az idén elhunyt sógorom hasonlított rá leginkább. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 822. | vajdics: kieg. | [tulajdonos]: nagyító-pogácsa | 2022-05-24 21:57 | Attól még persze, hogy valaki nem átlagon felüli költő, kitűnhet az átlagemberek közül. Csanády Györgyöt is számos vonása, tevékenysége az átlagemberek fölé emelte. Székelyföld iránti elkötelezettsége, az emigrációba kényszerült erdélyi fiatalok támogatása, sokoldalú kulturális tevékenysége, hogy soha nem feledte, honnan jött, „mindíg, mindíg is” hazavágyott, és halála után haza is került, a székelyudvarhelyi temetőbe. Az udvarhelyiek joggal gondolják azt, hogy ők sem feledkezhetnek el róla. Már csak azért sem, mert még mindig érvényesnek gondolják, amit Csanády száz évvel ezelőtt hangoztatott, hogy „Magyarországot megmenteni csak Erdélyből lehet.”
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
