NAPLÓK: Más, és mégis ugyanaz Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 16:00 Összes olvasás: 16477| 43. | [tulajdonos]: Míró | 2017-09-15 17:23 | Miró: Kék 2.
(Míró és a Tours-i püspök)
A kis Mirónak a szakkör olyan volt , mint egy vallási ceremónia. Mielőtt megérintette
volna a papírt vagy a ceruzákat, gondosan kezet mosott. A szerszámai szent tárgyak voltak a szemében.
Már mindenki hozzáfogott a rajzoláshoz. Joan még nem, hosszan nézte a lapot, majd kajánul elvigyorodott. Rajzolt fekete lábnyomot, a sétáló szent Mártont, ahogy betéved egy udvarra, és az udvaron a ludak követik, kék minden, hogy ezzel is kiemelje Szent Márton alakját.
A ludak az ól felé kergetik, mikor Szent Márton püspök elesik.
Joan már asszociál, legyen a püspök csak egy bot, hiszen a püspöksüvegét elfújta a novemberi szél. Szegény szent Márton, és a kék hóban totyogó ludak, az első különösen csípős, zavarja is rendesen az ól felé a püspököt, Joan felnevet, ahogy festi a nagy kékségben a ludak lábnyomát. Ezek a libák de süketek, hát ki hallott olyat, hogy bekergetik Mártont, és az szegény nem elbújik, hanem egy libafoson elcsúszva beleesik a ludak óljába! Hajjaj nevet fel Joan, most akkor csak egy remegő bot lettél, és a libák sem akarnak az istennek sem gágogni, hogy gágognának, ha a gazdaasszony most etette meg őket! Márton püspök a büdös ólban elkáromolja magát, nem baj, majd jön az a talpraesett asszony és kiszabadítja innen . Vár, a libák gágognak kis idő elteltével.
─ Front lesz anyjuk, ásít egyet az asszony ura, és leereszti az újságot.
─ Az előbb voltam lent a pincében piros bottal, és sáros cipővel, hoztam fel újbort!
Hát te is hozz fel egy lilbát, aztán tollazd le, egy angint tölts meg vele, a tavalyi már lapos, a tollak eltörtek benne! Juannak kispárnát tölts tollakból, ─ szól asszonya után az úr. Hozd gyorsan a libát , és én levágom, mondja Juan apja, mert aki Márton napján nem eszik, az egész évben éhezik!
( Joan, amíg fest látja maga előtt a szüleit, és a püspököt, a tökfejet, a kék havat az elsőt novemberben.)
Juanita asszonyság közben kiveszi a ludat az ólból, és akkor látja meg a püspököt.
─ Ki maga?, de erősen fogja a lúd lábát, el ne engedje ijedtében!
─ Márton vagyok, ─ erre a Miró család legkisebb sarja elneveti magát.
Maga a püspök már szégyelli magát, hogy keveredhetett ilyen helyzetbe!
─ A lúdjai nagyon vigyáztak rám jóasszony, de már lelepleződtem, engedjen utamra!:)
A kis Joan már nyihogva nevet, ahogy elmeséli a tanárnak, hogy mit rajzolt a szakkörön.
─ Ej, te gyerek, rajzolsz, festesz és történeteket találsz ki, azzal egy barackot nyom a tanár a kisfiú fejére.
(Évekkel később, halála előtt a nagy Miró kitekint a Cirkusz festményéből, néz maga elé, és eszébe jut a kacagó fekete szemű fiúcska. Elérzékenyül egy pillanatra, a rajzeszközeit kimossa, kezet mos. Ó, boldog gyermekkor, mikor még szakkörre járt! Már túl van mindenen
Spanyolország képzőművészeti aranyérmével tüntették ki. Ő rajzolta az 1982-es spanyolországi labdarúgó vb emblémáját, egy narancsember focistát. Hát mi jöhet még ezután. Észre sem veszi, hogy a Cirkusz képére közben odafestett egy libafost. Egy feketét.) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
