Más, és mégis ugyanaz: Zalán Tibor

 
2694 szerző 33897 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Fehér Miklós
  hajnali telefon
Új maradandokkok

Kelebi Kiss István: Ősz van
Bak Rita: Nyári nap
Paál Marcell: Algebra
Tóth János: Kifogytam magamból
Ványai Fehér József: Álmosdombi mozi
Fekete Orsolya: csendetlen
Bakos Fanni: fázis
Kelebi Kiss István: Sós illat
Lévai Attila: kiút
Várkonyi Miklós: Kék
FRISS FÓRUMOK

Szigeti György 2 órája
Mórotz Krisztina 2 órája
Gyurcsi - Zalán György 14 órája
Kosztolányi Mária 14 órája
Nagyító 20 órája
Szakállas Zsolt 1 napja
Kármin Lili 2 napja
Hegedüs Andrea 2 napja
Bak Rita 2 napja
Ványai Fehér József 2 napja
Tóth János 2 napja
Halász István 2 napja
Csapó Angéla 3 napja
Gyors & Gyilkos 3 napja
DOKK_FAQ 4 napja
Zsuzsanna Grande 4 napja
Magyar Éva 4 napja
Bakkné Szentesi Csilla 4 napja
H. Lantos Zsolt (zsolet) 5 napja
Szoboszlai Judit 5 napja
FRISS NAPLÓK

 weinberger 55 perce
fejlakók 2 órája
P 3 órája
Bátai Tibor 16 órája
Baltazar 16 órája
inkább egy korty víz 17 órája
saját napló 1 napja
OLvasatlanul 1 napja
politikai szövetszörnyeteg 1 napja
Seholsincs 1 napja
Segesvári Hortenzia 2 napja
Más, és mégis ugyanaz 2 napja
Kovácske T János 2 napja
PIMP 3 napja
akvamarin 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Más, és mégis ugyanaz
Legutóbbi olvasó: 2017-09-23 14:51 Összes olvasás: 3019

Korábbi hozzászólások:  
42. [tulajdonos]: Zalán Tibor2017-09-11 15:56
Azt hittem akar valamit tőlem
az Isten. Az ég alja előbb
halványpirosan felderengett, majd
haragosvörösre tágult, lilára; a
barna összes árnyalatát átélette
később velem. S akkor, amikor a legsötétebb
felhőcsík már feketére váltott, a hajnalcsillag
is megjelent.

Azt hittem, gyalog jössz majd elém, lassan
lépsz, hogy a háttérderengésben is
felismerjelek,
legyen az örömre időm, mígnem odaérsz
hozzám. Nem szólsz, hogy ne kelljen
válaszolnom, épp csak megérinted köszönés -
képpen a számat. Puhán nyúlsz értem és
továbbra sem mondasz semmit, hang nélkül
vezetsz.

Azt hittem, belépsz a házba, kenyeret szelsz, mert
látod, hogy éhezem, szégyenlősen levetkezel is,
de semmit se rejtve előlem, az ágyra dőlsz
és kínálod magad, gúny vagy könyörgés nélkül
: hogy vibrálsz ebben a fölkínálkozásban, és én
megértem, mennyit vártál és nem lesz fontos
hogy közben én is vártalak, s hogy időnk hol
tévedt el velünk.

Isten előbb, a felhőtömbök...
Azután Te és az út...
Végül a ház - az otthon álma...

Mostmár hagyjatok magamra mind!

A napló folytatása
A napló jelszava:
Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: b4ln  


Olvasói megjegyzés
Feladó: Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: v93d  


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2017-09-22 14:02 Kármin Lili
2017-09-20 19:19 Gyurcsi
2017-09-19 08:36 Tiszai P Imre
2017-09-17 12:17 Vezsenyi Ildikó
2017-09-14 16:09 Berta Gabriella
2017-09-01 12:16 Barna Ágota
2017-08-06 16:04 Takács Éva
2017-07-22 19:53 Belle
2017-07-16 14:46 Volt egy pillanat
2017-07-14 19:32 Nagy ágnes
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2017-09-23 14:08       ÚJ bírálandokk-VERS: Tiszai P Imre explicit
2017-09-23 13:57   Napló: weinberger
2017-09-23 12:27   Napló: fejlakók
2017-09-23 12:12   új fórumbejegyzés: Szigeti György
2017-09-23 12:10   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2017-09-23 12:06   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2017-09-23 11:55       ÚJ bírálandokk-VERS: Seres László Összedőlt álmok
2017-09-23 11:55   Új fórumbejegyzés: Szigeti György
2017-09-23 10:59   Napló: P
2017-09-23 10:37   Napló: P