NAPLÓK: Más, és mégis ugyanaz Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 00:43 Összes olvasás: 16479| 39. | [tulajdonos]: Más és Ugyanaz | 2017-08-25 19:34 | A vörös szoba
1.
A vörös szobában ténykedik Alíz, egy tálon rendezget gyümölcsöket. Fekete pulóverben és fehér szoknyában. Ő találta ki a vörös szobát, vörös a tapéta, kékek rajta a virágok, de ugyanez a színösszeállítás köszön vissza a terítőn is. Látszik, hogy ez a szoba a lakóival harmóniában áll.
Alíz nem is olyan régen jött haza szokásos sétájából, mindennap megtette ezt az utat Matisse kedvéért, akinek kecsketejet vitt, bizony ő a nagy Matisse testvére. Ma elfelejtette a kecskesajtot, és a túróért is úgy rohant vissza. A vörös szoba Henrié, ha hazajön a szülői házba, akkor a vörös szobában lakik. Matisse-nak 1890 nyarától vakbélgyulladás miatt egy évig kórházban kellett feküdnie. A szomszédos ágyon egy szövetgyáros fia tájképeket festett, és az ötlet, hogy ő is fessen, hamar ki is pattant a fejéből. Ez még húszéves korában történt, máig emlékszik a napra. Most viszont hazajön, és festeni fog. Alíz már alig várja, hiszen a nővére, és azt a szobát festi, amit ő rendezett be nagy gonddal. Kettejük közül Alíz az idősebb, de ez nem látszik meg rajta, sőt az sem, hogy vénlány. Gyermekkorukban mindig együtt játszottak a szomszéd 11 gyermekével. Karikáztak, felfedezték a kőbányát, Le Cateau-Cambrésisben, és az észak-franciaországi kis város kiapadhatatlan volt
a természeti kincsekben, reggeltől sötétedésig nyáron együtt játszott a csapatnyi gyerek. Matisse szülei nem voltak gazdagok, vetőmagot és festéket árultak kis vegyesboltjukban.
Tavasszal volt a szezon ilyenkor Alízt és Henrit is befogták a szülők nevelési célzattal,
eladni ezt azt, tudták, hogy gyermekeik fogják tovább vinni a boltot. Alíz akkor már az Üvöltő szeleket olvasta, és esze ágában nem volt boltoskisasszonyként leélnie az életét, elhatározta, hogy írni fog. Mindennap elővette a gyöngybetűkkel írt kéziratát, a regény már több mint a felénél tartott, most éppen elakadt, de nem volt tehetségtelen Alíz, vele született ösztöne minden giccset és túlírást került. Regényfolyamot írt mindennap. Henri pedig festett, jól megértették egymást, hagyták egymást élni, azt a bizonyos magánszférát tiszteletben tartották, nem volt tabu köztük. Alíz szerette volna, ha Matisse megnősül, és most ez a vágya teljesült! Végre feleségül vette 4 éves kislánya anyját. Alíz ennek őszintén örült, most, hogy az asszonyt is megismeri személyesen, átadja Henri vörös szobáját nekik, amíg átutazóban nála szállnak meg. Londonba tartanak, hogy megnézzék William Turner festményeit.
Ekkor már Párizsban laktak Matissék, de nem jöttek vissza Londonból Párizsba, inkább Korzikára utaztak tovább. Alíz mindig hosszú leveleket írt nekik. Tájképeket, csendéleteket, enteriőröket festett Matisse.
A Földközi-tenger fénye új ragyogással töltötte meg színeit. Ősszel aztán megszületett Henri Matisse fia Jean. Második fiúk a keresztségben a Pierre nevet kapta. Matisse asszonya divatáruüzletet vezetett, a jó Alíz bizony sokat ingázott Franciaország és Korzika között, hogy valamelyik égetnivaló rosszcsontra vigyázzon. A könyvét kiadták, írónő lett.
Gertrude Steinhez hasonlóan művészeti szalont hozott létre, és felesége lett Matisse festőbarátjának. A vörös szoba időközben Alíz dolgozószobája lett, irodalmi szalon ide, vagy oda. Később Henri lánya örökölte meg 15 éves korában ezt a fauve-ista szobát. A szoba valami nyugtalanító hatással bírt, mert Therese a költészetet választotta magának. Az ablakon bekukucskáltam a Matisse család ősi házába, de ezt remélem, senki nem veszi zokon.
A vörös szoba időközben Alíz leányának szobája lett, ő is itt serdült gyönyörű nővé.
Matisse életét teljes mértékben a festésnek szentelte, idős korára elhízott, háklis lett. Mindenhol a "tiszta" színeket kereste. Az utolsó, aki birtokolta a vörös szobát, maga Henri Matisse lett, itt halt meg, éppen amikor a novemberi nap kis fénypászmája végigfutott a szobán.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
