NAPLÓK: Minimal Planet Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 07:30 Összes olvasás: 129030868. | [tulajdonos]: Vinc | 2020-09-06 19:11 | Vincze (nem Vince!) Sándor verse a Hetedíziglenben fél pontra érdemesült, amire a szerző nagyon büszke, hiszen erős mezőnyben érte el ezt az eredményt. Engedélyével ebben a naplóban is leközlöm, legyen egy a többi pályaműtől elkülönülő élete is. Nyilván mindenki észrevette, de itt hadd emlékeztessem az olvasókat arra, hogy Isten versbéli parancsa a kőtáblákat összetörő Mózesre mért parancsra hajaz.
*********************************
7 szó 36 sor
A Vihar végén Prospero eltöri a pálcáját, ezt mindenki tudja, de azt senki, hogy Isten azonnal ráparancsolt, faragjon magának
egy másikat helyette, pontosan olyat, mint volt, s ő megáldja azt, hatalmas erőt zár beléje, de mellé szigorú parancsot ad:
csak gondolatban veheti kézbe, mert, ha ujjai megérintenék, halálnak halálával halna meg. Ha lesz elég alázat benne,
így is működni fog. És Prospero teljesítette a parancsot, megfaragta a pálcát, de nem hordja magával, titkos helyre tette, oda,
hol emberi szem nem láthatja sohasem. Még maga is próbálja elfelejteni, hova. Megkönnyebbült és olyan lett, mint bárki közülünk,
fütyörészik, álmodozik, botocskát hajigál, s kutyáját megsimogatja, ha visszahozza, téblábol, megáll egy sír előtt, mily furcsaság,
nem érti, miért van pirossal írva a név, az év, a hó, a nap. Valaki született, élt, meghalt, eltemették, kötőszöveteiből a kollagén anyag
kifolyt, ragad tőle a föld, jóllaknak tőle a nyüvek és a gyökerek. Prosperónak eszébe jut a pálca, de inkább legyint: Örvendjetek,
ezt üzenik a piros számok és betűk: értelme volt annak, hogy élt, de annak még több, hogy meghalt, Istennek gondja, hogy feltámassza. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|