NAPLÓK: Metz-Művek
Legutóbbi olvasó: 2026-05-11 18:11 Összes olvasás: 31927| 89. | [tulajdonos]: S.Q. - Solitudini | 2026-04-19 16:52 |
Salvatore Quasimodo-Solitudini
Magányok
Egy este: köd, szél,
Csak magamra gondoltam: én és a sötétség.
A nőkre sem; az, ki
egyedül adni tudott nekem
anélkül, hogy bármit elvenne a csenden kívül
arctalan volt,
mint mindenki, akit a halál szétszedett,
már nem lehet újra összerakni.
Messze van a ház, minden ház,
ahol virrasztólámpák égnek,
és spulnival verik hajnalban
a nyers gerendákat az étkezőben.
Azóta
búcsúdalokat hallgatok.
Valaki visszatért,
és feldúltan távozott,
idegen gyerekek szemét hagyva rám,
halott fákat az utak mentén,
amiket nem tudtam megszeretni.
Egymagunk vagyunk mind, a nap sugara
szúr minket a föld szívébe:
és mindjárt este van.
(Fordította: Metz Olga Sára)
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
