Majdhogynem mindegy, de azért azt érdemes fontolóra venni, hogy a klasszikus irodalmi szerző egyetemes, így politikai alkotó is. Sőt, igen sokszor politikai aktor. A politikát éppúgy lehetetlenség elüldözni az irodalomból mint bármi mást. Beaumarchais, Mishima Yukio, Bulgakov stb. Politika nélkül? Kifejezetten élveznünk illenék a bármely politikai állásfoglalás, megfigyelés, értelmezés, megjelenítés esztétikáját is, sőt, ez az esztétika lehetne a laginkább segítségünkre abban, hogy az ellenvéleménnyel bírót nagyra értékelhessük.
Eme remekmű irodalmi alapanyagától forrongott Párizs. Mozart és Da Ponte jórészt tompította a forradalmi élt és a darab egyéb kiválóságaira helyezte a hangsúlyt. Azonban a politikai szélkakas, az üdvözült pragmatista Basilio bőven elég jelzés a karaktermentesség természetére vonatkozóan. Ráadásul zenemester. Művész, mégis kész bárkit kiszolgálni, a csatározásban csak az erőviszonyok helyes érzékelése érdekli nem a politika. Ő, a maga módján mindig győzni fog.
-RA
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.