NAPLÓK: Oswald Chesterfield Cobblepot Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 01:44 Összes olvasás: 64466882. | [tulajdonos]: e g y é b k é n t | 2018-10-05 16:32 | CCEH-
Olvasgatom a Baltazár naplóban található különféle helyzetértékeléseket amelyek a Dokk-ra vonatkoznak. Bár nagyon eltávolodtam a Dokk-tól de valamennyi résztulajdonom van benne, és néhány számomra fontos ember tanácsát megfontolva hosszas töprengés után végül megtartottam, most úgy hiszem illő megnyilvánulnom.
A Dokk-ról A tulajdonosok, mint tudjuk a főszerkesztő kinevezésével vagy visszahívásával fejezhetik ki a véleményüket, akaratukat. A résztulajdoni arányok adottak. Bármelyik tulajdonos indíthat tehát szavazást. Ami végül ilyen vagy olyan eredményt hoz.
Véleményem szerint az lett volna az elejétől a legszerencsésebb helyzet, ha Filip Tamás és Papp-Für János rendelkeztek volna a legnagyobb résztulajdonokkal, hiszen a legnagyobb irodalmi és kapcsolati tőkével ők rendelkeznek és ez a felállás talán mind a kettőjüket arra ösztönözte volna, hogy a Dokk érdekében maximálisan bevessék a nevezett tőkéiket. Kívülről egyébként úgy tűnhet, hogy ez ügyben egyikük sem veselkedett neki, de ez könnyen lehet egy goromba látszat. Ugyanakkor szerencsétlen volt az a momentum, hogy Busznyák Imre rendelkezett a legnagyobb résztulajdonnal, ugyanis az illető minden jóravalósága és igyekezete mellett és ellenére is nehezen kezeli az ízlésének nem megfelelő erőviszonyokat, helyzeteket és embereket. Véleményem szerint nem törekszik például egy helyzet közös kiértékelésére, azaz idegen számára az az elképzelés, hogy A vélemény és B vélemény ütköztetése nyomán hozzunk létre C véleményt, ami nagyon sok mindent takarhat, ő inkább A vagy B párti, mondhatni Vagy-vagyista. Örömmel látom a tulajdonosok között Bátai Tibort.
A szerkesztőségek olyanok voltak és lesznek amilyenek, mindenesetre úgy látszik nem létezik a Dokk objektív optimuma, a Dokk-nak állapotai léteznek. Ha jól értem a Dokk három fő funkciója, azaz a publikációs felület, a versadatbázis és az alkotóműhely milyensége mellett, a Dokk rangjáról, elsősorban irodalmi értékéről folyik a diskurzus, miképpen lehetne jól csengő név, garancia (az áruvédjegyet nem idézném ide). Nos, ez csak egyrészt a minőség kérdése. A nagyobbik részt itt is a kapcsolatok jelentik.
A Gyula által feszegetett témák azonban messze túlnőnek a Dokk-on. A posztmodern információs társadalom, amely számos vonásában és leginkább a szellemében már transzhumán, nem érdekelt a művészi minőség (túl)értékelésében. A szakralitás után szép lassan a művészet is elveszíti közös kulturális nyelv funkcióját és az ön- valamint a kiscsoportos szórakozás (jobb esetben) igényes eszközévé változik. Az emlegetett kultúrharc témájába ellenben nem érdemes belemenni, hiszen mind mellette mind az ellenében felhozhatóak nyomos érvek; ráadásul az előbbi (poszt és transz) feltételek mellett, amitől menthetetlenül tragikomikus felhang kölcsönöződne valahonnan, valakiknek, valamiért.
-VEJ | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|