Kedves György!
Mindenki Márknak szólít itt is, máshol is, ahogy az az üzenetekből, a verseimhez tartozó hozzászólásokból nyilvánvalóan kiderül, ezét az üzenetedet nyitó zavar a megszólításom felől mosolygásra késztet. Elfogadom a jelentéktelenséget amellyel benne megkínáltál. De hallgattam volna a Rudolfra is. Mindenesetre, ha én egy felületen bóklászva látom, hogy X-et X-nek szokták szólítani, akkor azt használom, kivéve, ha trágár szóról van szó.
Az egyhetes Madách-idézet (már kinyitotta a szemecskéjét de még szopik) nem ide illő, hiszen egyáltalán nem egy "i" az, ami a döntésem meghozatalára késztetett, hanem a teljes "ábécé". Azaz folyamatok és jelenségek sokasága, de ezekre kitértem már, így csak részben ismétlem meg magamat.
Egy internetes portál nem lakóközösség, nem is ország, a jellegében se hasonlít ezekre. Így, véleményem szerint a két hasonlat a szokásos példás sántaságnál komolyabb rendellenességgel küzd.
Ha jól emlékszem azt írtam, hogy a "dokk vállalhatatlan" számomra. Ha a számomra szó lemaradt volna, akkor tessék hozzágondolni. Mit értek alatta?
A dokk-felületén mindig is a minden hozzászólás szabad és csak a finom moderálás megengedhető elvét képviseltem, vagy a totális trolltámadás és a többszöri kérés esetén is ismétlődő trolltámadás esetén az ip. cím tiltását. A meg nem jelenítésben vagy a teljes moderációban különösen a fórumban nem hiszek. Erre vonatkozóan az első dokk-est hanganyagában hallható a vitám Filip Tamással. Most is ez az álláspontom ezt most Busznyák Imre a szólásszabadság elkötelezett híve és a főszerkesztő opponálja a fórumban. Karaffa Gyula a saját üzenőfalán kifejtette a kérdés kapcsán a gondolatait, azokkal értek egyet, azzal a különbséggel, hogy én a naplók tekintetében is a szabadság híve vagyok.
Hiszek a főszerkesztői önkorlátozás szükségességében, éltem is vele, azaz, ha egy versnél a szavazati arány kihozott valamilyen tiszta döntést azt soha nem változtattam meg és megelőző szerkesztői szavazatomat a szerkesztők többségének szavazatához igazítva helyeztem a maradandokkba vagy a múlandokkba a verseket. Amennyiben egy vers kellő számú szavazat mellett döntetlenre állt, akkor minden esetben a szerzőre kedvező módon döntöttem.
Hiszek abban, hogy minden team-nek közösen kell értékelnie a helyzeteket és azok alapján állásfoglalást megfogalmazni. Ez a múltban nem történt meg. És a tulajdonosi körben most sem történik meg. Ez egyébként nem az egyetértés szükségességét jelenti, henem egy azt egyel megelőző lépést, ami a dokk tulajdonosi és szerkesztőségi testületeiben rendre el szokott maradni, ezek hiányát magam is későn fedeztem fel.
Hiszek a tulajdonosi önkorlátozás szükségességében is. Jelenleg ezzel élek. Ajánlom Busznyák Imre szíves figyelmébe, aki Korányi Mátyást önkényes szultánnak titulálta oly sokszor. Azaz autoriter vezetésre már volt példa. Imre éveken keresztül a túlhatalom egészségtelenségéről beszélt. Félek, hogy jelenleg elkapta.
Igen, a munkabeszüntetés, a csendes tiltakozás, a passzív ellenállás nagyon gyakran az erkölcsileg helyes kiállás. Ez vitán felül áll. A jelen esetben? Ezt majd mindenki eldönti a maga számára.
Nem zavar az, ha valami rosszul hangzik, a transzparencia híve vagyok és kivétel nélkül minden embert ambivalens létezőnek ismertem meg, így készséggel elismerem, hogy számos bűnöm is hibám van magamnak is. Azonban egy megrekedt helyzet bizony egy megrekedt helyzet, ami fogva tartja a szereplőit, ha abban benne maradnak. Ilyenkor az eltávolodás dinamizálhatja a szituációt. És kiderülhet, hogy minden jó irányba halad vagy egy idő után az, hogy mégse.
Üdvözlettel:
Végh Adelmár |