NAPLÓK: Oswald Chesterfield Cobblepot Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 02:30 Összes olvasás: 64409| 849. | [tulajdonos]: rémálom tavalyról | 2018-05-23 22:35 | BÖ-
Bártfai Attila Márk
MASNIK
-munkahelyi groteszk-
Böbe csupán relatíve találta büdösnek. Böbe már csak ilyen volt. Javíthatatlanul optimista. Csúnyának se találta. Végül is nem volt fekete, és Böbe szemében az árnyék, a sötét és a feketeség volt csupán ronda. A rikító ízléstelenség egyáltalán nem volt a kedve ellen való. Ahogy a matt vagy a natúr színekben pompázó lényegtelenség és formátlanság se szegte kedvét. Iza büdösnek tartotta, de Böbe volt a főnöke, így készséggel és „szépszóval” elismerte, hogy csupán relatíve büdös; azt persze senkinek, még magának se vallotta volna be, hogy vonzódik a bűzhöz. Egy viseletes zokni, egy darabka pálpusztai, vagy egy ázott kutya, mindig kellemesen remegtette meg az orrcimpáját. Vizuálisan érzéketlen volt -ha nem is a vakságig, csupán a bambaságig-, így nem tudta felmérni, hogy szép avagy ronda-e. Estella nem rendelkezett semmiről se saját véleménnyel. Az ő esetében azonban hiba lenne olyan filozófiai attitűdre gondolni, hogy : „Véleménnyel bírni egyszerre túl sok és túl kevés a számomra”. Ő egyszerűen gyökér volt, a maga növényi módján. Ricardo vigyázó szemeit nem Párizsra, hanem Izára szegezte, következésképpen Böbével értett egyet. Marcell komisz és kritikus alkat volt, tehát igen büdösnek és igen rondának találta. Ivy meglepően értelmes teremtés volt, így saját jogán is büdösnek és rondának gondolta, fennhangon pedig osztotta Marcell véleményét. Anna méltóságán alulinak találta az egészet, hiszen már felmondott, és csupán pár napja volt hátra azon a helyen. Jolika pedig, az édes-kicsi Jolika, politikailag korrekt kívánt maradni a létező összes kellemetlen helyzetben, így ebben is.
Böbe beadta a derekát. És próbált a kritikai szárnyra figyelni. Lehajolt, villantott egy kőműves dekoltázst. Egy kis golyós stifttel bekente és egy aranyszínű szalaggal körbekötözte. Csoffadt masnit is csomózott rá. „Na? Jobb lett? Hm? Egész dögös, nem?” firtatta. Iza, Estella és Ricardo aprókat tapsikoltak a mestermű láttán. Marcell, Ivy, Anna megvetően fintorogtak, és kételkedően vonogatták a vállukat. Jolika kifejezéstelenül mosolygott. „Javíthatatlanok!” kacarászott Böbe. Utasította Izát, hogy a kreatív csoport raktárából hozzon ki többféle színű szalagokat valamint, hogy szolgáltassa be a saját dezodorát. „Az enyémet?” kérdezte Iza. „Hiszen én nem használok dezodort.” Böbe jelentőségteljesen körbehordozta tekintetét. Mindenki leadta a saját illatosítóját. Iza pedig hozta a szalagokat. Divatbemutató következett. Szalagot, szalag után próbáltak rá. Csokrétát, csokréta után rittyentettek köré. És aromákkal fújkálgatták jobbról, balról. Citrusossal éppúgy próbálkoztak, mint ilang-ilangossal. Böbe végül kimerült és bedurcizott. „Nektek semmi se jó?” rikácsolta. „A pöttyös masni se volt jó, a piros se, de még a türkizkék se azokkal a ragyogó kis strasszokkal? Hát a Hermes parfüm? He? Elárulnátok végre, hogy alapvetően és ugyan vajon, és hogy oda ne rohanjak, mi a bajotok?” Amikor zaklatott volt, hajlamos volt a magyartalanságok halmozására. Marcell, Ivy és Anna kényszerítve érezték magukat, hogy kimondják. Kórust formáltak, s mint egy görög sorsdrámában együtt szóltak. „Ó, Böbe! Ez alapvetően egy darab szar. Ezen sajnos se masni, se parfüm nem javít. Büdös és csúnya marad így is, úgy is.” Böbe arca elfelhősödött. Könnyei majdnem kibuggyantak, de erőt vett magán és Izától támogatva lehelte: „Ez nem igaz.” Fáradtan elkacsázott a helyszínről. Lassan a többi szereplő is visszavonult. Csak az maradt. Az a darabka bánatos szar. Rajta egy fehér szalag, némi pacsuli, és három zöld légy.
-BE | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
