Oswald Chesterfield Cobblepot: a szülők bevonulása

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 21 órája
Farkas György 22 órája
Cservinka Dávid 23 órája
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 A fény nem publikus 9 órája
Minimal Planet 11 órája
Ötvös Németh Edit naplója 13 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 14 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 18 órája
Gyurcsi 18 órája
Jószándékú párbeszélgetés 21 órája
A vádlottak padján 21 órája
Hetedíziglen 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
nélküled 2 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Oswald Chesterfield Cobblepot
Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 07:57 Összes olvasás: 64080

Korábbi hozzászólások:  
848. [tulajdonos]: a szülők bevonulása2018-05-23 01:20
IZELÍTŐ-

Bártfai Attila Márk
PHOTOSHOP

Anyám alacsony, kövér teremtés volt. Nagymamaszerű. Vonásai gyerekesek, bánatosak; arcbőre szürke, használt; ajka egyetlen vonal; orra vastag, magas 'nyereggel', szűk likakkal; szeme nagy és barna; a haja ugyancsak barna, és a homloka előtt törékeny hullámot vetett. Mindezek dacára őrzött magáról egy képet. Leginkább az emlékezetében, de egy kis faládában is a családi fotók között. Azon a felvételen egy húszéves lány szomorkodott ostobán, bájosan, fekete-fehéren. Számomra idegen volt ama idea. Magam csak a színes, nagymamaszerű anyut ismertem el valódinak.

Belseje azonban szöges ellentétben állt kültakarójával. Szíve, agya és más létfontosságú szervei is valószínűleg aprók, szárazak és kemények voltak. Úgy képzelem, ezek a szervek nem kapcsolódtak össze egymással semmilyen rendszerben, hanem ide-oda gurultak a testében. Lehetségesnek tartom, hogyha valaki erősen megrázta volna anyut, mint egy rumbatököt, akkor ő készségesen zizegett, zörgött volna. A háj csupán látszat, bűbáj volt az esetében. Úgy volt ő telt, mint egy matrjoska baba; végső soron üresen.

Gondolkodásmódja nehézkes volt, és az is holmi egyszerűsödött érzékeléshez kötődött. Ha az értelem valóban sütnivaló, ahogyan mondják, akkor az ő esetében az csak valami olcsó, ragacsos nyesedék lehetett. Holtáig hitte, hogy sváb, holott látványosan zsidó volt. Szeretettel gondolt a számára németesen csengő nevű ősökre; anyai nagyanyámra például, aki Maurer Gizellaként járt-kelt a napsütötte árnyékvilágban, és aki olyan színekkel, vonásokkal volt megáldva, melyek a Közel-Keleten szokványosak. Megengedem, egy földrajzi egység is lehet K und K.

Anyám „értelmességének” forrása a nagyapám volt. Nevezett férfiú valóban sváb hangzású névvel büszkélkedett. Srágli Gyulának hívták. Kegyetlen ember hírében állt, vert mindenkit a családban, amúgy meg munkásőr volt a lelkem. Anyámat és nagybátyámat addig aprította, míg azok meg nem bolondultak. Szégyentelen életének idejekorán és gázzal vetett véget. Anyám örökölte a könyörtelenségét, a nagybátyám nem. Viszont mindketten apjuk teremtő akaratához híven gyerekek maradtak egész életükben.

Anyám érzelmeiről mit sem tudok. Nem hiszem, hogy bárkihez vagy bármihez is kötődött volna a szeretet vagy a gyűlölet habarcsával. A heves érzemények amúgy összeegyeztethetetlenek voltak avval a közönséges lustasággal és a jóra való restséggel melyek őt mindenkor jellemezték. Dühre azonban képes volt. Ám az olyan parttalan, áradó és céltalan volt, akár a renyhesége. Valamely ismeretlen természeti tünemény nyilvánulhatott meg pusztításaiban, és nem a szerény, emberi zabolátlanság.

Legtöbbször a bódult bánat hangulatában időzött. Amaz intim állapot pocsétáját dili bogyókkal és alkohollal idézte elő ’tapasztalata-mezejében’, hogy ezzel az ide nem illő kifejezéssel éljek. Világos pillanataiban öngyilkosságra készült, vagy céltalanul tört-zúzott, embereket locsolt le forró zsírral, dobált meg hideg tállal, kergetett meg bárddal. Mikor mire ragadtatta heveny bárdolatlansága. Azok az úgynevezett emberek, akik irányába a dühe kiáradt, lehettek éppúgy családtagok, ahogyan vadidegenek. Neki az emberek ’egy-kutyák’ voltak.

Mindent egybevetve megállapíthatom, hogy az anyukám elbűvölő teremtés volt. Eredeti, varázslatos asszony. Maga a féktelen boszorkányság, a tudattalan, a természetes fekete mágia. Kevés ember büszkélkedhet hozzáfogható beavató őssel a női ágon. Majdnem megölt! Én túléltem, a fele-bátyám, az a nagy mamlasz a Pisti, na, az belepistult. De erről majd később szólok, amikor eljön az ideje. Most a figyelmemet az apám természetrajzának felvázolására kell fordítanom.

Fess alak volt az apám. Legényemberszerű. Termete arányos, húsa kemény, bőre feszes; koponyája nehéz de formás, vonásai arrogánsak, orra valódi remekmű; szemei kicsik és jégszín kékek; haja akár a szerecseneké fekete gyapjú, szakálla sűrű, kurta. Szaga oly behízelgő volt, mint a pézsma. Nincs azon semmi csodálkozni való, hogy valami földön ődöngő görög istennek képzelte magát. Nem őrzött magáról semmilyen ábrándot, hiszen önnön tökéletességének szobraként nem volt szüksége a múlt, vagy a fiatalság érzelmi megerősítésére. Én se láttam őt soha másnak, mint amilyenek ő látta magát; tökéletesnek.

Testében, a középpont felé haladva egyre szilárdabb, és ridegebb lehetett az anyag. Zsigerei valószínűleg hidegek voltak, és kristályrétegekként préselődtek egymásba. Alighanem iszonyú nehézségek árán áramolhatott csak benne az élet. A vitalitás nem is folyadékszerű volt az ő esetében, inkább elvont, lehetetlen elektromosság. Ha aput egy gyémánt ágyúgolyóval keresztüllőtte volna valaki, akkor áthatolhatatlan krétaporként töltötte volna ki, a rendelkezésére álló, tehát az összes lehetséges teret.

Elméje kíváncsi volt, de lusta, utált minden szellemi erőfeszítést, noha valóságos géniusznak képzelte magát. Irigyelt minden művészt és gondolkodót, akit a világ számon tartott. Noha semmi hallása nem volt, váltig állította, hogy jobb zenét komponálna, mint Mozart, és éveken keresztül nagy élvezettel kergetett egy fülsértő futamot a rusnya, elhangolt gitárján. Egyetlen valódi tehetsége a képzőművészetben nyilvánult meg. Kétségkívül remekül rajzolt és könnyedén, technikásan festett, azonban semmit nem kívánt megmutatni a világból, így a munkái ásítottak az unalomtól.

Apám szellemének nárciszát a nagypapám ültette. A kulák, akit agyba-főbe vertek a kommunisták. Ez a rideg férfiú, nem szerette az apámat, csak apám nővérét. Amikor a nagymamám huszonhét esztendősen meghalt, a három éves fiúra a rideg tartás évei köszöntöttek. Az elhanyagolás, a verés, a semmibevétel. És az irigykedés évei. A lány mindent megkapott, ő pedig semmit. Nyúlra, birkára, tehénre kellett vigyáznia és a gyümölcsfáról jóllaknia. Cipőt ritkán kapott, a régit erőltették, ezért kissé deformálódtak a lábujjai. Az egyik nyáron üvegszilánkba lépett és az máig ott van a talpában.

Az önsajnálat és a gyerekes büszkeség voltak apám leggyakoribb érzelmei. Senkit és semmit nem szeretett. Azt követelte, hogy őt szeressék. Nem szavakkal, testtartással és nézéssel. Aki engedelmeskedett neki és megszerette az pórul járt. Megvetette és ostobának, aljasnak nevezte az övéit, akik fel se érik ésszel az ő emberi nagyságát. Ivott, kurvázott, politizált, majd nagy hirtelen hipochonder lett és már nem korhelykedett, hanem harmat gyönge teát vedelt literszám, a kopó porcairól szólt érzékenyen és nem létező cukorbajára hivatkozva bevezette az undorító édesítőszert a háztartásban.

Fáradékony volt. Délceg alkata ellenére, ha tehette kerülte a munkát. Utálta a zsidókat, talán konkurenciát látott bennük, mert folyton ügyeskedéssel szerzet pénzt, lakást, nagyobb lakást, telket, műtárgyakat. Egyébiránt szinte sose fejezte be azt, amibe belekezdett. Elmélyült figyelemmel bántotta a lelkemet. Buta memóriagépnek nevezett, szivacsagyú tökfilkónak. Álláspontja szerint éppen olyan gonosznak születtem, mint az anyám és undorító, hogy nem voltam csodagyerek, akit mutogatni lehetett volna valami értelmes összeg fejében.

Apám tehát szórakoztató figura volt a maga fagyos, elidegenítő stíljében. Megtanított a távolságtartás etikettjére és arra is, hogy mindenkiről a lehető legrosszabbat feltételezzem. Róla magáról a leginkább. Be kell vallanom, hogyha ő nem olyan lett volna amilyen, akkor képtelen lennék szeretet nélkül élni és már rég belepusztultam volna ebbe vagy abba a szakításba. Csakugyan felvértezett hát engem valahogy egy páncéllal, mint a nem létező lovagot Italo Calvino az elbeszélésében.

-DARABKA


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:12   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:07   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 20:31   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 19:56   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 18:28   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2024-03-28 18:18   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés