NAPLÓK: Oswald Chesterfield Cobblepot
Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 00:31 Összes olvasás: 64526734. | [tulajdonos]: fül-szöveg | 2018-03-23 00:14 |
DIB-
Besötétedett. Az ágy mellett a földön ültem és tartottam, hogy le ne essen. Már mindenem fáradt volt ettől. Végül álmában felfészkelődött az ágy közepére. Ráhajtottam a fejem és hosszan-hosszan hallgattam a szív és egyéb dobogásokat. Hihetetlen zaj van az emberben. Ez volt a legszebb. Ez a sötét biomorf zenebona. A saját szívhangom megrémít, másoké megnyugtat. Bárcsak a nap egy nagy dobogó szív lenne! Jól halható, akár gyilkosságra is kész, tiszta szív. Ott, hallgatózás közben kellett volna elhunyni, és szép lassan valaki más árnyékává lenni. És a testtájak eltérő hómérséklete is csodálatos. Fakó, enervált hangja is vele aludt. A torkában szendergett a nevem, amivel szólongatott. Nem bírt egyedül lenni sose. Nyugtalan volt de senkihez se kötődött. Azt hitte, tollra érdemes a léte, helyzete. Mosolyogtam rajta. És halkan, hogy fel ne riasszam mesét suttogtam magamnak a szívhangok ütemére. Orosz mesét, a madarak nyelvéről.
-DOB |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!