NAPLÓK: Oswald Chesterfield Cobblepot Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 05:50 Összes olvasás: 64416| 233. | [tulajdonos]: a l a p v e t é s e k | 2016-11-29 12:53 | MUSZLIM-
Tisztázzuk, az iszlám születésének idején a közel-kelet térsége vallásilag sokszínű volt. Ez a vallási sokszínűség az idővel fokozatosan elszürkült (vagy bezöldült, ha úgy tetszik) jelen pillanatban pedig számos helyen a totális megsemmisül szélére került. A zsidóságnak és a kereszténységnek a vallási és politikai kérlelhetetlenség hol katonai, hol kulturális (így jogi) eszközeivel kellett szembenéznie és akkor más vallási hagyományokról már ne is beszéljünk. Az elsődleges agresszorok minden esetben a muszlimok voltak, köztük maga a vallás és államalapító Mohamed. Ez olyan tény, ami nem képezi vita tárgyát. Védekező, vagy visszahódító háborúkat a későbbiek folyamán indítottak az iszlám fennhatósága alá vont területek ellen a keresztény világ hatalmai. Olykor a muszlimok a kezdeti fegyveres tevékenységüket védekező jellegűnek nevezik. Nos, rendkívül sikeres az a védekező tevékenység amely az Ibériai-félszigettől Indonéziáig védekezte magát (útközben elpusztítva Nálanda és Vikramasíla egyetemeit és pármillió úgynevezett bálványimádót. Apropó bálvány: "Csak az iszlám hódítások hozzák közelebb az arab világhoz a hindu szellemiséget. A hódítások nyomán az iszlám birodalom olyan vidékekre terjeszkedik ki, ahol hinduk is megfordulnak. A szellemi kapcsolat a buddhista szerzetesekkel való személyes érintkezésen alapult. Ez kitűnik abból, hogy a III. századtól kezdve a buddhizmust al- sumánijja-nak nevezik, azaz sámánhitnek. Samaná vagy sramaná pedig a buddhista aszkéták hindu neve, melyből a "sámán" név is ered. E szerzetesek szemléletében gyökerezett tehát a buddhizmus arab elnevezése. Amikor aztán a buddhizmust még közelebbről megismerték, nyelvük egy újabb kifejezéssel gyarapodott: a bálványt jelentő budd szóval. (Igen tanulságos, hogy Alexander Polyhistor (Kr. e. 89-60. között írt) a baktriai papokat szamanaioi-nak nevezi. A muzulmán perzsáktól terjedt el a budd név, e jelentésben bálvány: a perzsa bud-pereszt bálványimádót jelent, but-kháne, but-kedeh pedig bálvány-templomot.)" (Goldziher Ignác))
Jelenleg az iszlám világon kívül szinte egyetlen civilizáció sem határozza meg magát kizárólagosan vallási alapon és nem eredezteti jogrendjét a vallásból. Sem a nyugati kereszténység, sem a keleti kereszténység, sem a hinduizmus, sem a buddhizmus, sem a konfucianizmus/taoizmus, sem a sintoizmus által dominált civilizációk. Más-más módon és mértékben de megtalálták annak a módját, hogy történeti, vallási hagyományaik megőrzése mellett alternatív és kvázi modern módon szervezzék, alakítsák önnön társadalmaikat és jogrendjüket "Az is világos, hogy a Karl Löwith és még oly sokak által racionálisnak, analizálónak, logizálónak mondható nyugati kultúra miként alakított ki a maga számára egy fogalmakban, meghatározásokban gondolkodó olyan jogot a rómaiból, amely elhatárolja egymástól az anyagi és az eljárási jogszabályokat, a különböző jogágakat és a hatalmi ágakat, ez utóbbiak megosztására kifejezetten állam- és jogbölcseleti tanítást is kidolgozva. Alighanem a konfuciánus és a legista gondolkodásból ered, hogy a kínai jog fő hangsúlya hagyományosan a közjogon és a büntetőjogon van, és nem jelent számára sokat a hatalmi ágak elhatárolása, és hogy ítélkező mandarinjai inkább filozófusok, művészek és esztéták voltak sokáig mintsem a mi fogalmaink szerinti jogászok. Az iszlám jog valamint a Korán nyilvánvaló kapcsolatát már nem is említjük. A muszlim felfogás önmagába-zártságára és Koránhoz kötöttségére jó példa egyúttal Abdullah Bondahrainnak , a casablancai Mohammed Jogi Egyetem professzorának az 1996-os első jogi világkonferencián elmondott beszéde, amelyben a tudós kifejtette, az „egyes államokon belül és a nemzetközi kapcsolatokban is a jog csak akkor lesz képes a viszonyok rendezésére, ha az iszlám valláshoz kapcsolódik, és annak elveit valósítja
meg.”" (Szmodis Jenő)
Világosan meg kell tehát érteni, hogy a nyugati jogfilozófia és gyakorlati jog úgy került megalkotásra, hogy reagáljon a változásokra és tendenciózusan humanista legyen, azaz folyamatosan fejlődjön. Dinamikus jog. És a jog tekintetében az emberek, a társadalom és a jogi hagyomány párbeszéde a forrás. Az iszlám jog éppen ellenkezőleg. Statikus jog. És a jog tekintetében kizárólag az Isten a forrás. És ez igaz a saría VALAMENNYI változatára. A muszlim országokban az iszlám jog előtt nem egyenlő a muszlim és a nem muszlim, a nő és a férfi (a jog, a muszlim és a nem muszlimok közötti konfliktus esetén az iszlám hármas mércéje szerint muszlim, dhimmi, kafír kategóriákat különít el és a két utóbbit hátrányosan megkülönböztetve jár el). A muszlim országok az iszlám hagyomány hordozói és reprezentálói, gyakorlatilag A MEGVALÓSULT ISZLÁM. Ezért csak ezek valóságából indulhatunk ki, nem pedig egy elvi, egy absztrakt iszlámból. Az iszlámban gyakorlatilag nincs egyház, lehetetlenség a szekularizáció és ezért maga az iszlám politikai-jogi felépítménye nem illeszkedhet bele a nyugati jogrendbe, ugyanis az iszlám nem kizárólagosan vallás, hanem politikai-jogi ideológia is. Illetve az iszlám szemszögéből értelmezhetetlen a vallástól független államszervezet és jogrend. (Maróth Miklós megfogalmazásában: az iszlám Törvényvallás) Néha a muszlimok azt állítják, hogy a saría alakítható és fejleszthető, ám azt is, hogy vallástudományi okokból kifolyólag nem vethető el. Mindenki számára világos kell, hogy legyen: A SARÍA NEM ALKU TÁRGYA a muszlimok számára, mert hitük szerint törvényt csak Isten adhat, ember nem alkothat. Isten pedig Nekik adta a Törvényt, amihez végső soron mindenkinek alkalmazkodnia kell majd. A saría tehát örök, és minden egyéb jog időleges, és az iszlám törvényének útjába álló vis maior.
Ha egy vallásnak része egy olyan jogrend, amely nem egyeztethető össze a nyugati jogrenddel, akkor ennek a vallásnak a gyakorlása a nyugati világban nem lehet szabad, hiszen két eltérő gyökerű és rendelkezésű jogrend nem létezhet egy országon belül, különösen nem egy vallási jogrend, egy szekuláris államon belül. Fogalmazzunk úgy, hogy a szekuláris jog pedig nekünk nem képezi alku tárgyát. A párhuzamos jog alkalmazása államellenes cselekedet. Az iszlám tehát definíció szerint nem egyeztethető össze a nyugati civilizációval és ez a különbség a többi nem nyugati valláshoz (hinduizmus, buddhizmus stb.) viszonyítva, ezek nem rendelkeznek olyan jogrenddel és nem lépnek fel olyan igényekkel a jogrendjükhöz való alkalmazkodás tekintetében, mint az iszlám.
A nyugati világba nagyszámú távol-keleti ember vándorolt be. Velük általában nincsen semmi baj. Hiszen olyan világból érkeznek, amely a világi hatalmat és jogrendet tudomásul veszi, azt megváltoztatni nem akarja, azzal konfliktusba nem kerül és a vallási meggyőződést évezredek óta másodlagosnak tekinti a társadalomban betöltött szerephez képest. Aki a vallásnak szenteli az életét az rendszerint csökkenti a társadalom aktivitását és a társadalom aktív tagjainak jóindulatából marad fenn, akik ezért cserébe a jövőre nézve jobb kilátásokban reménykedhetnek a transzcendencia vonatkozásában. Ugyanakkor, bár más alapokon mint a nyugati civilizációban, de a munkának és a tanulásnak rendkívüli respektje van a konfuciánus és a sintóista világban. Az Egyesült Államokban szinte toposz a kitűnő tanuló, szorgalmas, csendes és "lúzer" kínai/japán stb. fiatal. Ez a döntő különbség a közel-keleti és a távol-keleti bevándorlók és azok másod, harmad generációs leszármazottai között. Ez a különbség pedig döntően összefügg az iszlámcivilizációval egyfelől, és a konfuciánus civilizációval másfelől.
A muszlimok nem tudnak arról beszámolni, hogy filozófiailag, lélektanilag mi az a spirituális többlet, amivel az iszlám rendelkezik, a kereszténységhez (vagy bármely más valláshoz) viszonyítva. Ez is az agressziójuk forrása. Ahol az érvek felsülnek, ott a tettek lépnek a színpadra. Ami nem csoda, ugyanis az iszlám nem hozzáadott a kereszténységhez, hanem elvett abból. Elvette a komoly filozófiai, lélektani paradoxonokat, amelyek egy életre való lelki munkát adnak a keresztényeknek, elvette a mélységes misztikát és metafizikát. Helyette jogrendet és formalitásokat ad. Ez az iszlám erőssége és gyöngesége. Ez az oka annak, hogy a rosszabb képességű, az autoritás és az erő iránt vágyat érző emberek vonzódnak az iszlámhoz.
-MUSZLIN | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
