A padláson egy kiáltás lakik. Nincs nála csöndesebb. Azt kéri, hagyjuk békén, tíz évre előre mindent kifizetett. Még gyerek vagyok, szeretnék a kedvében járni, megpróbálok egy verset kívülről elszavalni neki. Meghallgatja, de nem figyel rám. Aztán megszólal ő is. Tudod, kisfiú, azt álmodtam, hogy üvegvirágok nőnek a Hold-humuszban. Ha fénnyel locsoljuk őket, napról napra törékenyebbek lesznek. Most pedig menj haza aludni, és ne gyere ide többet.
Egy "számtanilag" helyes szótag is nézhet ki csúful, lehet ronda, vagy csak ügyetlen, főleg ha csupán önmagát igazolja, azaz ha szótagszámi funkciója túl nyilvánvaló.
Ez egy varázsszó. Védekezésre használják az emberek. Hiszen ami szubjektív az nem lehet objektív. Végső soron pedig csak az objektív lehet igaz, gondolják fájdalmasan tévesen. Így a legszubjektívebb területen, a művészetben, azaz az irodalomban is objektivitásról locsognak, ami a fából vaskarika minősített esete. Ha egy kritika szubjektív (ahogy minden vers az), akkor minden bizonnyal nem igaz, mert valahol létezik egy objektív kritika, amely kétségkívül és teljességgel igaz. Minden szerző mély meggyőződése, hogy ezen mitikus objektív kritika szerint a műve remekmű. Érdekes jelenség.
"Fogja festékeit a sápadt kis Yvonne, Komoly arccal előkészíti a finom Papírt, csészéibe a konyhában vizecskét Tölt: Yvonne festeni akar. Tűnődik: egy hét Éves művész mire lehet képes vajon? Arcképet fessen? Az sokáig tart nagyon, És eltalálni a hasonlóságot: abban Sok nehézség van. Így jobb lesz, ha mozdulatlan Tárgyat vesz; s mind között, mire emlékezik, Yvonne előnyben egy kis házat részesít, S egy óra hosszat ezt festi töprengve, csöndben, A képen szép vidék virít mögötte zölden, Mint egy boldog gyerek homloka, oly szelíd, Dajkálva peremén okkerszín hegyeit. A háztető piros, akár egy seb, fölébe Cinóber ég feszül, s nincs egy szemernyi kékje. Én is, kicsi Yvonne, mikor fürtös gyerek Voltam s dobáltam az égre labdám kerek Csillagát, igen, én is ezt festettem éppen: Ilyen szép házikót, ilyen szép zöld vidéken. Csakhogy bús ég helyett, mely nem kéklik sosem, Kéket festettem én, mint az igazi fenn."
(fordította: Rónay György)
EGYETLEN SORA IS GYÓGYÍTÓ HATÁSÚ
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
