Végig gondoltam mit is tettem volna a Haneke film hőseként akkor, amikor a két gonosz fiú egy időre, pár órára elhagyja a házat. Én biztos nem csámborogtam volna úgy mint az anya a semmiben, összevissza. Nagyon önző megoldást találtam volna, de ha megmenthetem általa a páromat magamat és a többi embert akkor nincs mit tenni, hiszen tudjuk, hogy a fiúk már végeztek egy családdal és még tovább folytatják majd tevékenységüket. Nos, felgyújtottam volna az erdőt, vállalva a gyújtogatás miatti következményeket. A házban úgy is ott van egy holttest és a szomszéd házban a másik család tagjainak holtteste, a kocsiban a kutya teteme, nyilván megértették volna a hatóságok, hogy nem volt egyéb választási lehetőség. Mivel üdülő övezetben vagyunk, noha szezon előtt, a tűzet tényleg elég hamar érzékelték volna. :( Minden bizonnyal félórán belül megjelenik a rendőrség, a tűzoltóság stb. És megmenekül egy pár ember, a fiúk meg nem mernek visszajönni. :O
EZ VISZONT NAGYON SZOMORÚ, CSÖPPET SE SZÓRAKOZTATÓ ÉS MEGFEJTHETETLEN:
"A bőrszín szerinti diszkrimináció nem felnőttkorban alakul ki, és ezt már hetven éve tudjuk. A negyvenes években Mamie és Kenneth Clark pszichológusok fekete és fehér gyerekeknek adtak fekete és fehér babákat. Választaniuk kellett, melyiket tartják szépnek, melyiket csúnyának. A gyerekek többsége (feketék és fehérek egyöntetűen) a fehér babát tartotta szebbnek. A későbbi kísérletekből kiderült, hogy a fekete gyerekek alacsonyabb rendűnek, utálnivalónak tartják magukat. Főként azok, akik szegregált iskolába jártak. A Clark házaspár kutatása is segített abban, hogy egy évtizeddel később a legfelsőbb bíróság alkotmányellenesnek nyilvánítsa a de jure szegregált iskolákat (persze ezek az iskolák de facto még fennmaradtak).
Legutóbb 2008-ban ismételték meg a babakísérletet az ABC tévétársaság Good Morning America című reggeli műsorában. Az eredmények nagyon hasonlóak lettek. Bár a közbeszéd szintjén sokat csökkent a rasszizmus a múlt század negyvenes évei óta, az agyakban láthatóan nem sok változás történt."
"Milliók használják az internetes társkereső szolgáltatásokat (a Tindert, az OkCupidot és társaikat). Névtelenül rögzített viselkedésükről olyan mennyiségű adat gyűlik össze, amiről a szociálpszichológusok korábban nem is álmodhattak. Ezekből pedig nemcsak az derül ki, hogy még a társkeresők döntéseinek hátterében is etnikai preferenciák húzódnak, hanem az is, hogy a nyugati kulturális hatások a világ minden táján befolyásolják az emberek vonzalmait."
"A felhasználók sorban kapják a keresési feltételeknek megfelelő adatlapokat, és azokra igent mondhatnak (ezzel kifejezve érdeklődésüket), vagy félredobhatják őket. Akire igent mondott valaki, az értesítést kap, és ha akar, kapcsolatba léphet az illetővel. Egy vizsgálatban 2,4 millió felhasználó adatait elemezve azt kutatták, hogyan függ a felhasználók kapcsolatfelvételi hajlandósága a rájuk „igent” nyomó illetők irányába aszerint, hogy az milyen rasszhoz tartozik (fehér, fekete, latin vagy ázsiai). Itt most csak heteroszexuális embereket elemeztek."
"Kiderült azonban, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem a saját etnikumát preferálja leginkább, hanem nagyon egyöntetűek a vonzalmaik – függetlenül származásuktól. Az ázsiai férfiakat kivéve minden férfi az ázsiai nők megkeresésére reagál a legnagyobb arányban. Az ázsiaiak azonban valamiért inkább a latin nőket szeretik."
"A fekete nők a fekete férfiakat kedvelik, de a latinok, az ázsiaiak és a fehérek egyöntetűen a fehér „kérőket” részesítik előnyben. Ha megnézzük az érem másik oldalát (az elutasított, pontosabban a legritkább esetben akceptált etnikumokat), pont ellentétes mintázatot kapunk. Minden nő ódzkodik a fekete pasiktól, kivéve a fekete nőket, akik viszont a fehéreket utasítják el. A férfiaknál még egyértelműbb a helyzet: rassztól függetlenül az összes felhasználó az őrájuk igent nyomó fekete nőknek hajlamos a legkevésbé visszaírni. Tehát még a fekete férfiak is. A legélesebb disszonancia a fekete férfi, ázsiai nő felállásban van: míg az előbbiek legerősebben az utóbbiakhoz vonzódnak, fordítva éppen a legerősebb elutasítás a reakció."
Ezek szerint a Pillangó Kisasszony nem reppen a fekete csődör hátára, hogy a naplementében ellovagoljanak, csak a felnőtt filmekben némi dupla gázsiért. Ejnye, ejnye. Ha mi gajdzsinok (barbárok) vagyunk, bele se merek gondolni a többi jelzőbe.
No, de ha már az ázsiai nők oly népszerűek jegyezzük meg, hogy az ázsiai férfiak nagyon nem.
"A nők átlagosan 33 százalékkal kisebb valószínűséggel találták szimpatikusnak az ázsiaiakat, mint másokat. A saját rasszukhoz tartozó férfiakhoz képest dupla ekkora hátrányban voltak a keletiek. Egy újabb kísérletben a kutatók megpróbálták kiegyenlíteni az etnikai hátrányokat – méghozzá pénzzel. Azt tesztelték, mennyit kell keresnie egy férfinak ahhoz, hogy szimpatikussá váljon a hölgyek szemében. Kiderült, hogy e tekintetben is az ázsiaiak vannak a legrosszabb helyzetben. Egy keleti férfinak évi 247 ezer dollárral (74 millió forinttal) kell többet keresnie a fehér férfiaknál ahhoz, hogy ugyanolyan vonzóvá váljon egy fehér nő szemében."
Na nem kell ezen túl sokat agyalni. A feketéket ezek szerint túl maszkulinnak, az ázsiaiakat meg nem elég maszkulinnak érzékelik a nők, a maguk rasszától függetlenül. Ahogy az ázsiai nőket meg babásnak érzékeli minden pasi, közben meg lehet, hogy rohadt nagy perszónák. :) Micsoda buta világban élünk mi.
A Baltazár naplóban olvasottak töprengésre késztettek. Talán az áldozatok olykor azért működnek együtt a hóhérral, mert nem hiszik el annak szándékait. Nem mondanak le a hóhér emberségéről. Bíznak abban, hogy kiszolgáltatottságuk, teljes behódolásuk, legtámadhatóbb részeik felkínálása, akár az állatvilágban irgalomra készteti a másikat. Az állatvilágban igen. Az embereknél nem. Hiába tudják a másik gyilkos szándékát, nem hiszik, nem hihetik azt, mert akkor az emberről mint olyanról mondanának le abban a pillanatban, amikor nekik éppen az emberre mint olyanra van a leginkább szükségük. Ez újabb megfigyelésre ad lehetőséget a rokokó ördög, írói tehetségtelenségével kapcsolatban. Sade förtelmes művében mindössze négy alak pusztít el lelkileg-testileg 34 másikat, leginkább persze azt a 16-ot akik a "történetben" a naivitást, szépséget, nemességet képviselik. Rettentően dühítő, hogy e négy alak közül összesen egy, Blangis herceg rendelkezik a leírás szerint roppant fizikai erővel, és nyíltan agresszív természettel, az államügyész öreg és erőtlen, az adóbérlő gyenge nyomi, a püspök pedig gyáva. A négy langaléta-atléta az úgynevezett fő b@szók simán kinyírhatnák őket és élve, felteszem ráadásul gazdagon elhagyhatná mindenki a kéjszakállú herceg várát. (Gilles de Rais nem csak egy hátborzongató mese és egy csodálatos zenemű, de ennek a borzalmas orgia-vár urának ihletője is, ha elolvassuk a herceg fizikai és lelki jellemzőit, világos, hogy de Rais szolgált mintaként.) Miért nem támadják meg őket? Miért nem? A filmmel ellentétben ez a barokk világban játszódik, titokban, katonaság, meg lőfegyverek kontrollja nélkül. Rendben, a négy főlangaléta tudja, hogy őket nem halálra, hanem tettestársnak szánják de ott van még a négy allangaléta, őket azonban szintén halálra szánják. Nyolc erős férfi egy erős férfi ellen. Nyilván ha támadásba lendülnének, akkor a nyolc kisfiú is csatlakozna a csetepatéhoz, tehát 8 erős felnőtt férfi és 8 dühös kamasz, azaz 16 ember már csak elég lenne a genyláda kicsinálásához és a meneküléshez nem? Jó tegyük fel, hogy hatalmas összegek vannak még beígérve a négy főb..nak, de az első alb..., kivégzése után a másik három alb..., mi a halálra vár? (Pont arra.) Hárman rámennek a hercegre, kinyírják és vége a rémlátomásnak. Vagy attól félnek, hogy megölnek egy arisztokratát? De a nyolc kislány és a nyolc kisfiú is arisztokraták elrabolt gyerekei, senki nem hánytorgatná fel, a gazemberek megölését, sőt, talán busás jutalomban részesülnének, ha visszajuttatják őket előkelő szüleikhez. Vagy a mesélő kurtizánok, ők is megértik, hogy bizony maguk is halálra vannak szánva. Felteszem ravasz teremtések. Kifundálhatnának valamit. Elég csak elvenni az alvó herceg szeme világát, meg mondjuk a püspökét, mert talán az még veszélyesen manipulatív lehet és megint vége mindennek. És ezt végtelen ideig sorolhatnánk. A válasz tehát az, hogy valamennyi áldozat, tettestárs saját elnyomásában, megalázásában, elpusztításában, leginkább azért mert képtelen felismerni a helyzetét, a másik agressziójától olyan mértékben megijed, hogy a saját agresszióját a félelem elemészti vagy alkalmatlanná teszi; másrészt azért, mert bízik abban, hogy hozzá hasonlóan a másik sem fogja átlépni vele kapcsolatban, (na persze, majd pont vele kapcsolatban nem, amikor direkt erre keresték) az emberség határát. Sose lehetünk végzetesen naivak, hiába tetszik a minden rosszaságtól mentes szerep. Tragédia lesz a vége. Persze minderről gondolkodni és az ijesztő helyzet közben valamilyen módon viselkedni merőben más.
Túlesve Haneke klasszikusán mintegy 20 év lemaradással mindenki máshoz képest (A fehér szalag után eldöntöttem, hogy nem kérek belőle, mert a pszichológiai nyomasztás olyan fokát produkálja, amitől napokig rosszul van az ember, így nem érdeklődtem a korábbi és későbbi munkái iránt sem) megnéztem, hogy festenek ma a kegyetlen ifjakat alakító színészek és megdöbbentően sokat lágyultak, ma nem hiszem, hogy el tudnák játszani azt a sajátos gonoszságot, amit száz rém együtt se. Talán a rendező valami kifejezetten kölyök-kegyetlenséget akart ábrázolni, különösen Arno Frisch-től futkos az ember hátán a hideg. Ráadásul emlékeztet valakire, akit közelről ismertem, így néha úgy éreztem, hogy azt az illetőt látom kegyetlenkedni. Egyedül a hang billentett ki ebből a téveszméből, mert annak a fiatalembernek szemben a színésszel végtelenül halvány, enervált és arrogáns hangja van, az élet leghalványabb jele nélkül, a szadista gonoszság persze nem állt távol tőle. Kész csoda, hogy az emberek túlélik a korai éveiket.
Nem tudom. Ez a vélemény egy másik nyugtalanító kérdésre vezet. Olyan kérdésre, amit az USA területén már jogászok piszkálgatnak orvosok segítségével. Bűnös-e az az ember, aki természettől fogva nem érez bűntudatot, tehát bűnös e az erkölcsi fogyatékos, a pszichopata, akinek vélhetően anatómiai elváltozásai is vannak (éppen az empátiáért felelős agyterületeknél). Tudjuk, hogy a pszichopata nem ismeri az együttérzést, nincs bűntudata, képes bármely érzést utánozni, de közismert, hogy maszkjait nem szerves érzelemizmok mozgatják csupán az "ártatlan" könyörtelenség. A Sikeres és bölcs pszichopaták című könyvben megdöbbenve olvastam a különbséget a forróvérű és a sors által formált szociopata (elvileg még érzelmekkel rendelkező) és a hidegvérű, természettől adott pszichopata (érzelmekkel eleve nem rendelkező) lényegisége között. Állítólag az előbbiek ha verekednek, tombolnak, gyilkolnak, mint minden dühös embernek, felmegy a pulzusuk, a vérnyomásuk, a testhőjük megemelkedik, eltorzulnak, az utóbbiaknak, megnyugszik a testük, ellazul, csökken a vérnyomásuk, a pulzusuk, kisimulnak. Pitbull és és kobra típusoknak is nevezik ezeket. A pitbullal beláttatható, hogy pfuj, rossz kutya voltál, a kobra számára értelmezhetetlen a jó és rossz kígyó.
