NAPLÓK: K.Mária Legutóbbi olvasó: 2024-04-17 13:22 Összes olvasás: 1495260. | [tulajdonos]: a történelem... persze | 2022-03-23 09:05 | Egy történet mesélek, amelyet Nagyapámtól hallottam.
A 1946, a kitelepített svábok házaiba nincstelen családokat költöztettek. A földnélküli falusi napszámosok örömmel kaptak az alkalmon.
Nagyapám kismalacokat ment vásárolni a tőlünk négy falura lévő helységbe. Akkor hiánycikk volt az is. A kocsiderékban lévő kalodában már ott lapult a két ijedt kis jószág, amikor a falu fő utcáján meghallotta, hogy a nevét kiáltja valaki. Meg is lepődött, mert nem ismert ott senkit.
Lajoskám!! ... K. Lajos, állítsd meg a kocsit!... az Isten áldjon meg!!!
Megállt és csodálkozva ismerte fel falubelijét, P. Józsi ibácsit és annak feleségét, akik kétségbeesve szaladtak a kocsi után.
A két kisöreg alig pár perc múlva már a kocsin ült, láthatóan az alkalomra vártak. Kis batyujuk egy ideje várhatta már a hazatérést.
Ütközben, könnyek között mesélték el a történetet. Amikor idejöttek, azt gondolták, hogy megfogták az Isten lábát.
Takaros nagy ház, kerttel, színnel, istállóval, mindenféle felszereléssel. A konyhában csillogó edények, a kamrában gabona, sonkák, kolbászok a rúdon. A spájzban befőttek, lekvárok, öblös uborkásüvegek. A pincében krumpli, teli boroshordók, még a zöldség is homokba rakva. Bőség mindenütt.
Aztán minden elromlott. Nem tudtak enni a sonkából, nem tudtak aludni az ágyban és napközben is mindig a családra gondoltak, akik, kifosztva, megalázva síratják az itthagyott életüket. Hogy is maradhattak volna ?
Ahogy közeledtek a faluhoz, derült fel egyre jobban az arcuk és sírtak az örömtől, amikor hazaértek.
Hogyan tovább Józsi bátyám - kérdezte Nagyapám - Napszámot vállalok, megélünk valahogy, - mondta az öreg, és boldogan szaladt a kaputlan ház felé.
Most elképzeltem ezt a képet. Vajon miért jutott eszembe, és miért tűnik a "boldog" végkifejlet dacára is, olyan szomorúnak ?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|