NAPLÓK: K.Mária Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 01:53 Összes olvasás: 1480079. | [tulajdonos]: ez nrm szúrka, csak vélemény | 2022-07-01 14:29 | Mintha a költészet-nélküliség lenne az elvárás. Azt én nem tudok, maradok a Naplónál . | |
78. | [tulajdonos]: .., | 2022-07-01 10:11 | megjegyz.
Először azt hittem, vicc, hogy Antal szerkesztő lett. Bár nekem nincs vele konfliktusom, de többeknek igen és ezért úgy gondolom, hogy nem lett volna szabad megválasztani. A szakmai hozzáértésével nincs bajom, azt bizonyíthatja is akár, de attól tartök, ijesztő helyzetbe kerültünk. | |
77. | [tulajdonos]: ??? | 2022-06-29 13:20 | Érdekes, eddig azt hittem, nem lehet a naplóból bejegyzést törölni ... vagy igen? | |
76. | [tulajdonos]: :) | 2022-06-15 09:22 | Könyörgöm, legalább a NAPLÓK-ban lehessen lájkolni!!!
| |
75. | [tulajdonos]: ui az előző bejegyzéshez | 2022-06-10 19:44 |
... ja semmi extra, senki ne értse félre, Ady versét negyedévente felteszem valahova, mert úgy érzem, meg kell mutatnom :) , ... az egyik kedvencem, ha nem a legkedvencebb, akkora lendület van benne, hogy egy 250 km utat kétharmad idő alatt teszek meg, ha közben hangosan szavalom :) :)
| |
74. | [tulajdonos]: ne legyen igazam | 2022-06-10 19:34 | Ady Andre
Rohanunk a forradalomba
Utólszor raktak katonákat, Pandúrt s vérebeket nyakunkba: Végig-kacag vidám testünkön Győzedelmes tervünk: a Munka. Mi megmunkáltuk, hajh, jól a lelkek, Rabságok, sebek, búk és keservek Izzadtságos, rossz, magyar földjét S ha most támadunk, le nem vernek.
A csúf Halált itt vetették el Soha-soha ki-nem-kelésre És ma mégis a Duna-tájon Legbujább a harag vetése S itt liheg a Halál virradatban, Mint szabadulás hite a rabban, Ez a legkülömb élet-sejtő Ma nálunk jár-kél legvigabban.
Néztek bármerre, sorsot láttok És isteni robbantó kedvet, Élettel-kináltak aggódnak S buta haldoklók lelkesednek: Nép készül az ó selejtes bűnre S mielőtt a régi mód letünne, Már összefogva az új itt áll Glóriásan és fölkészülve.
Minden a Sorsé, szeressétek, Őt is, a vad, geszti bolondot, A gyujtogató, csóvás embert, Úrnak, magyarnak egyként rongyot. Mert ő is az Idők kiküldöttje S gyujtogat, hogy hadd hamvadjon össze Hunnia úri trágyadombja, Ez a világnak nem közösse.
Bécs, babona, gróf-gőg, irigység, Keletiség, zsandár, alázat, Egy Isten se tudná lefogni Ereinkben ma már a lázat. Ma még tán egymást összetévesztjük, Holnap egy leszünk, észre se vesszük. Ölés s tisztítás vágya gyúlt itt, Tegyünk a tűzre, ébresztgessük.
Hallgassátok az esték zümjét S friss sóhaját a reggeleknek: Budapestnek futós uccáin S falvak csöndjén dühök remegnek. Süpped a föld, ha súlyosat hágunk, Olyat látunk, amit sohse láttunk: Oldódik a nyári melegben Fagyos, keserves, magyar átkunk.
Eljött hát végre a pusztánkba Isten szent küldöttje: a Sátán. Szüzek voltunk a forradalmak Magas, piros, hős nászi-ágyán. De bőrünk alól kisüt lobogva Már vérünk, e bús, mindeddig lomha. Csönd van, mintha nem is rezzennénk S rohanunk a forradalomba.
| |
73. | [tulajdonos]: csakok és alig-ok | 2022-06-09 13:30 | ej, mintha látnám a szomorú véget, Krisztina ki lesz tíltva megint, Antal megsértődik és nem jön, Tamás próbálkozik még a lehetetlennel, de egyre kedvetlenebb, a kemény mag persze kitart, de inspirálatlanul lézeng , talán Márk még hozza a színeit, de spórol, nem érdemeljük, a Dokk fáradt sztyeppe valahol a költészet és a közhangulat halmai között, mintha kiszáradt volna az összes erő | |
70. | [tulajdonos]: Re Tamás | 2022-05-16 10:31 | Köszönöm, hogy írt, kedves Tamás! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|