NAPLÓK: Jó, ha a vége jó
Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 15:50 Összes olvasás: 81629| 2948. | [tulajdonos]: szavazásra-bocsátva | 2019-07-18 00:26 |
Köszönöm az ajánlatokat! Megindítóan beleérzőek. Bárki szavazhat, az is, aki verssel nem vett részt a játékban. A.
1. kislánykoromban szerettem
a fényképek recés szélén
végighúzni az ujjamat
mintha abba a másik időbe
jutottam volna amikor
még nem voltak színek
szerettem még a recés késsel
megkent vajas kenyeret
recés fogammal haraptam bele
amikor anya megkérdezte
kérek-e még mindig azt feleltem:
köszönöm nem s ő bólintott
eltette a vajat a kenyeret
de később mindig megtaláltam
a titokban megkent második szeletet
2. kislánykoromban szerettem
a fényképek recés szélén
végighúzni az ujjamat
azt hittem akkor ott marad
ujjam begyén a karcolat
s a keretező mozdulat
megőrzi majd az arcokat
3. kislánykoromban szerettem
a fényképek recés szélén
végighúzni az ujjamat
életre keltek a képek
szóltak hozzám
ott voltam
én is
egyszer
megvágta
az ujjamat az
egyik fénykép széle
akkor láttam először színes képet
4. kislánykoromban szerettem
a fényképek recés szélén
végighúzni az ujjamat
néztem az arcokat
csak ültem és simogattam
az emlékeimet
5. kislánykoromban szerettem
a fényképek recés szélén
végighúzni az ujjamat
hallgatni a halk dallamot
gyors tempónál lágyan zizeg
simogatva mélyebben zúg
de lehet hogy csak képzeltem
6. kislánykoromban szerettem
a fényképek recés szélén
végighúzni az ujjamat
azóta is mindenütt a redőzött
rücskös felületeket keresem
az idő barázdáit a hegyoldalon
a szél kavarta ráncokat a tó szívén
a szaggatott lélegzést a semmi
árkait a cafrangosra koptatott
emlékeket és beleborzongok ha
egy kiskutya vagy egy macska
érdes nyelve anyám puha szája
helyett az arcomhoz ér
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
