Jó, ha a vége jó: staféta-furimnak

NAPLÓK: Jó, ha a vége jó
Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 22:04 Összes olvasás: 81653

Korábbi hozzászólások:

2394.	[tulajdonos]: staféta-furimnak	2019-03-21 09:11
Mindenkinek szeretettel köszönöm a játékot. Izgalmas dolog a saját versünk olvasójává válni, és egyben megindító is, látni, ahogyan ki-ki önmagából kilépve megpróbálja otthonossá varázsolni maga számára (és az olvasó számára) az én (nem is mindig otthonos) női világomat. Ez különösen annak sikerült jól, aki komolyan vette az ígéretet (amit én gyávaságból vagy lustaságból végül nem váltottam be): hogy ebben a versben személyesebbre veszem a hangot. Duma Gyuri pink embriója egészen meghatott, Szokolay Zoltán gyakorlatilag leírta a középső gyerekem fogantatásának történetét, Francesco szabadkozott, hogy esélye sincs a jó befejezésre, és lám, még pontot is kapott, Vincze Sándor hozta romantikus-szecessziós, mégis modern önmagát, furimot én rángattam be (na jó, nem csak őt), az ő megoldása nélkül – olvassátok újra – hiányos lenne a paletta, Szilasi Katalin örökös első díjasunk, most is verhetetlen, joggal, Tiszai P. Imrének külön hálás vagyok, ő volt a legelső pályázó, sokáig csak az ő verse volt fenn. Szilasi Katalinnak gratulálok. Mivel ő sok játékot vezetett mostanában, Furimnak szeretném átadni a stafétát. 1. VINCZE: madzagra fűzöm a nap színeit mint kislánykoromban a gesztenyét álmaim iszapzöldjét az ébrenlét fénytöréseit az emlékezet maszatos foltjait a képzelet esztelen hisztogramjait van itt minden ultrabarna infrasárga árnyéklila ibolyán túli klórozott narancs és íme itt egy sápatag alvaszálló léghajócska kosarában piktorokkal behunyt szemmel festik azt mit eddig szóba hoztam festik úgy hogy kezükben nincs paletta sem ecset 2. HEPP: madzagra fűzöm a nap színeit mint kislánykoromban a gesztenyét álmaim iszapzöldjét az ébrenlét fénytöréseit az emlékezet maszatos foltjait a képzelet esztelen hisztogramjait van itt minden ultrabarna infrasárga árnyéklila ibolyán túli klórozott narancs és íme itt egy sápatag kék megfér a többi közt ez is zár a kör kitárom két kezem forduló fényes fehérben létezem Szavazat: Szilasi, Lópiczy, 3. DUMA madzagra fűzöm a nap színeit mint kislánykoromban a gesztenyét álmaim iszapzöldjét az ébrenlét fénytöréseit az emlékezet maszatos foltjait a képzelet esztelen hisztogramjait van itt minden ultrabarna infrasárga árnyéklila ibolyán túli klórozott narancs és íme itt egy sápatag pink embrió egy méhen belül elhalt csöppség ígérete egy sosemvolt szivárványnak Szavazat: Tiszai 4. SZOKOLAY: madzagra fűzöm a nap színeit mint kislánykoromban a gesztenyét álmaim iszapzöldjét az ébrenlét fénytöréseit az emlékezet maszatos foltjait a képzelet esztelen hisztogramjait van itt minden ultrabarna infrasárga árnyéklila ibolyán túli klórozott narancs és íme itt egy sápatag drapp is nagyanyám ágyterítője amelyen akkor (emlékszel?) a tiltott tisztaszobában sután titokban felfedezve egymás színskáláit --- most ugyanott kereslek négy évtized sűrű fekete masszáját kutatnám át teutánad de nyitott szemmel semmit se látok muszáj behunynom hanyattfekve hogy pörögjön újra a kaleidoszkóp egyre gyorsabban – aztán vége s a színek estéli kavalkádját mint bujasenyv a frontkatonákat elviszi majd egy újabb szerelem Szavazat: Francesco 5. FURIM: madzagra fűzöm a nap színeit mint kislánykoromban a gesztenyét álmaim iszapzöldjét az ébrenlét fénytöréseit az emlékezet maszatos foltjait a képzelet esztelen hisztogramjait van itt minden ultrabarna infrasárga árnyéklila ibolyán túli klórozott narancs és íme itt egy sápatag sárga sápatag zöld középen és vannak élénkebbek is szinte szólnak engem is engem is – boldogságra boldogtalanságra is ír ha bontható a fehér s lesz belőle szín Szavazat: Szokolay 6. SZILASI: madzagra fűzöm a nap színeit mint kislánykoromban a gesztenyét álmaim iszapzöldjét az ébrenlét fénytöréseit az emlékezet maszatos foltjait a képzelet esztelen hisztogramjait van itt minden ultrabarna infrasárga árnyéklila ibolyán túli klórozott narancs és íme itt egy sápatag kép csak egy félben maradt karcolat a tintakékkel foltozott időből itt ragadt arc a legszebb árnyalat Szavazat: Duma, furim, Vincze 7. FRANCESO: madzagra fűzöm a nap színeit mint kislánykoromban a gesztenyét álmaim iszapzöldjét az ébrenlét fénytöréseit az emlékezet maszatos foltjait a képzelet esztelen hisztogramjait van itt minden ultrabarna infrasárga árnyéklila ibolyán túli klórozott narancs és íme itt egy sápatag csíkos és egy csillogó kockás mindet szépen összefűzöm és akkor mind szépen összefűz Szavazat: Hepp 8. VAJDICS: madzagra fűzöm a nap színeit mint kislánykoromban a gesztenyét álmaim iszapzöldjét az ébrenlét fénytöréseit az emlékezet maszatos foltjait a képzelet esztelen hisztogramjait van itt minden ultrabarna infrasárga árnyéklila ibolyán túli klórozott narancs és íme itt egy sápatag rózsa színe is már nem vérvörös s még nem csontfehér nézd kész a lánc te versned látod nekem olvasó 9. TISZAI P.: Hisztogram kockák madzagra fűzöm a nap színeit mint kislánykoromban a gesztenyét álmaim iszapzöldjét az ébrenlét fénytöréseit az emlékezet maszatos foltjait a képzelet esztelen hisztogramjait van itt minden ultrabarna infrasárga árnyéklila ibolyán túli klórozott narancs és íme itt egy sápatag emlékezet, platnira futott tej, múltba reinkarnált jövő, temető, meglépett távolság, egy zuhanás, szakadék nyílik, kockázott hisztogrammok, elérni őket egy rövid suhanás, és megpihen a lélek, szabadul, halottként fröccsen a test szerte-szét, félelem őrjöng, az Isten megvadul EXTRA: LÓPICZY GÁSPÁR: madzagra fűzöm a nap színeit mint kislánykoromban a gesztenyét álmaim iszapzöldjét az ébrenlét fénytöréseit az emlékezet maszatos foltjait a képzelet esztelen hisztogramjait van itt minden ultrabarna infrasárga árnyéklila ibolyán túli klórozott narancs és íme itt egy sápatag hívatlan vendég ki szürke condrákba bújtatta testét s míg alszom piszkos kezével messengeremben motoz szuszogva vizslatja titkaim hogy megtudja róla mit gondolok

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!