NAPLÓK: Jó, ha a vége jó Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 11:13 Összes olvasás: 81481| 1572. | [tulajdonos]: Ikszedik forduló | 2018-12-15 13:52 | Kedves Játékosok!
A játékvezetés kellemes érzését nálam mindig rontotta, hogy úgy éreztem, méltatlanul gyenge feladványokkal tudok csak szolgálni.
Úgy gondolom, feloldottam lelki görcsömet azzal, hogy megkértem Mitykát (Böröczki Mihályt), hogy ajánlja fel egy - még publikálatlan - versét feladványul.
Mityka költészetét mindig csodálattal figyeltem. Verseit olvasva vagy őszintén mosolyogtam, vagy megkönnyeztem azokat. És mindegy, hogy mi a téma, legyen az egy vakondtúrás vagy egy lázmérő, ő biztosan megtalálja a leghétköznapibb tárgyban is a megörökítésre-méltót.
Mityka - nagy örömömre - vállalta, és dupla öröm, hogy szívemhez egyébként is közelálló témájút választott: - a vörösbor, illetve ezen belül a Kékfrankos.
Az eredeti versből a két utolsó sort nem fedem fel, de nem lepődnék meg, ha valaki olyannyira ihletet kapna, hogy akár több sorral is megtoldaná a feladványt.
És még egyet: most rohadtul bánom, hogy ebben a fordulóban nem vehetek részt!!!
Nem baj, Norrisz majd képvisel.... De csak a játék végén!
BORGÖNYÖR
Van belőle annyiféle,
ír a lelke, gyógy a mérge,
s olyan áldott kelyhes kegyszer,
hogy az ember inni egyszer,
holtából visszatérne.
KÉKFRANKOS
Bírta idő, szívta kád
vörösödő aranyát,
mustja vérbő, frankja kék,
föld nevelte, óvta ég,
Sopront zsolddal vette be
Napóleon serege,
s békülőzni itt maradt
a legnagyobb tőkehad,
nincs nélküle bikavér,
Egerig is útra kél,
viszi, adja, mint barát,
zamatát és illatát,
.....
.....
(?) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
