NAPLÓK: Játék backstage Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 21:38 Összes olvasás: 74435| 940. | [tulajdonos]: Norrisz és a zöld lámpa | 2021-05-11 16:57 |
Megjött Norrisz.
Fáradtan és csapzottan, látszott rajta, hogy egy dekát nem aludt. Rosszkedvű volt.
- Mi van, sehol egy skalp? - kérdeztem.
- Felkutattam a környéket, a Edit kutyája vagy nem jár mostanában potyogtatni, vagy otthon végzi el!
Megnyugodtam. Látom, Edit megfogadta a tanácsomat, és vagy benevezte Skalpot egy tanúvédelmi programba, vagy beszerzett egy nagy ládát, tele homokkal.
- Mindegy - mondta Norrisz -, a lényeg, hogy utálom az irokézeket!
- Miért?
- Mert Magua is az volt! És ő ölte meg Unkaszt!
Látom, van tennivalóm
- Te Norrisz! Van neked barátod?
- Van hát! Itt vagy például Te is.
- Nem jó példa, Norrisz, mi nem igazán vagyunk barátok, inkább olyan kölcsönös Stockholm-szindrómával küszködünk. Olyanra gondolj, akit szeretsz, akiben megbízol, akit ha éjjel háromkor felhívsz, ő nem azt kérdezi, hogy tudod-e hány óra, hanem, hogy mit segíthet?
- Olyan is van, ha nem is sok.
- Mondd, Norrisz! Ők milyen nemzetiségűek?
- Hát amerikaiak, mint én!
- És szereted az amerikaiakat?
- Persze hogy naná! Én is büszke vagyok rá!
- És Csárlsz Menszon nem amerikai volt?
- Igen, de...
- És Al Kapóne? Vagy Billy, a Kölyök?
- Igen, de hát minden népben van ilyen is - olyan is...
- Na, akkor most gondolkodj el az irokézekről! Még mindig gyűlölöd őket?
Norrisz elgondolkodott.
- Akkor most kit kell gyűlölni?!
De ezen már én gondolkodtam el. Kell-e egyáltalán gyűlölni valakit? Azt hiszem, nem. A gyűlölet áttszínezi a gondolatokat.
Vagy harminc éve olvastam egy fogyókúrás kísérletről, a fricskóban a lámpát kicserélték zöldfényűre, és, ha valaki nassolási szándékkal belekukkantott, elment az étvágya a sok gusztustalan színű kajától.
Állítólag működött, pedig csak annyit kellett volna tenni az arcnak, hogy kiveszi a kaját, és megnézi napfénynél.
Azt hiszem, manapság az irokézek és a zöldlámpás dobozok korát éljük.
Maguát - és ettől kezdve mindenkit, akivel bármiről másképp vélekedünk - kinevezzük irokéznek, és beletuszkoljuk egy dobozba. És ettől kezdve minden szó, minden mondat, minden vélemény gusztustalan, undorító lesz, már oda se kell néznünk, meg se kell hallgatnunk, hiszen tudjuk. Onnan csak olyan jöhet! Azoktól! Az egész irokéz bandát be kéne tiltani!
A gyűlölettel, a haraggal az még a baj, hogy azt emészti elsősorban, aki érzi.
Akire vonatkozna, az csak időnként szembesül vele, annyit meg könnyű feldolgozni.
De az a zöld lámpa egyfolytában világít, hiszen dolga van, az áram fogy, az izzószál szublimál, egyszer csak pukk, kiég.
A fricskóban csak addig égett, amíg nyitva volt az ajtó.
A gyűlöleten viszont nincs kapcsoló.
Lehet, hogy hangosan gondolkodtam, mert Norrisz most megszólalt.
- Te Gyurcsi! Nekem már nincs igazán bajom az irokézekkel! Még akkor sem, ha zöld a tolldíszük!
- És a skalpokkal hogy állsz?
- Tudod, mit, az se kell! Nincsen ellenségem, akinek legyőzésével büszkélkednem kéne. Mint sportolónak, versenytársaim vannak, akikkel, ha meg is mérkőzünk, az eredmény nem megy barátságunk rovására.
Azt hiszem, szólok Editnek, kiengedheti a kutyát!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
