NAPLÓK: JÓ ÉJT! Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 15:39 Összes olvasás: 1334961. | [tulajdonos]: A varázseprű | 2018-09-05 13:12 |
Nem rakok rendet! Előző albérletemben másfél évig laktam. Ez alatt csak háromszor takarítottam, akkor sem az én szobámat. Elvonultam a galériára a plüss egeremmel és a mesekönyveimmel. Külön világ volt. Az egész úgy kezdődött, hogy egy reggel csiklandozásra ébredtem. Porcica volt az. - Az egerem nem adom! – nyöszörögtem, és a jobb oldalamra fordultam. Ám újdonsült barátom nem nyugodott bele. Orromba bújt, a fülemen jött elő. Rodolfó hozzá képest kispályás. - Ma értünk jönnek, ments meg minket! – kérlelt. - Kik? - Nem mindegy? Kelj fel, gyorsan! Mélyről jövő tüsszentés után felültem. Egy sereg pormacska vett körül. Farkincájukkal idegesen csapkodtak. - Na jó – egyeztem bele, csak hagyjanak békén – És én mit tehetek? - Tüntess el minket! – nyávogták kórusban. - Pillanat, hol is a felmosórongy? - Neee, akkor végünk! Inkább csak rejts el. - Ennyi port lehetetlen. - Kacatországban bármi lehetséges! Használd a varázserőt! Akarom mondani, varázsseprűt! – így Porkandúr, Kacatország királya. - Nincs semmiféle seprűm. - Persze, hogy nincs. Csak ha kimondod a varázsszót: „tiszta”. - Tiszta, tiszta, tiszta, tisztaaa! – ismétlem – Semmi se történt! Hogy is hihettem el ilyen butaságot! - Miért, mit vártál, nagylány? Hogy majd csak úgy a kezedbe repül, mint Harry Potter Tűzvilláma? – nevetett az egyik apród. - Szóval, mit kéne tennem? - Csak ints és képzeld magad elé, hogy minden tiszta. Elképzelem. És semmi. Kezdek elkeseredni. Különben is, mióta vagyok felelős a szobapiszkokért? Hangosan ki se mondtam a kérdést, az egyik katona már válaszolt is: - Amióta nem takarítasz, és beengedtél minket az életedbe. - A pókokat se én pesztrálom! – kaptam fel a vizet. - Velük nekünk kell megküzdeni nap, mint nap! Meglepődni sincs időm, kopogtatnak. Lerohanok a lépcsőn, lábam nyomán szürke porpillangók szállnak fel. Ajtót nyitok. - A kerületi kártevőirtó vagyok. Meglobogtat az orrom előtt egy papírt, ami engem arra kötelez, engedjem be. Sőt fel. Vajon a bogárméreg a porcicákra is hat? - Ahogy elnézem, elkelne itt egy alapos takarítás – jegyzi meg prüszkölve a bajuszos, pocakos, őszülő bácsi. - Á, azt nem kérek, köszönöm. Igyekszem megőrizni nyugalmamat. - Kötelességem. Ebben a porfészekben (hallom kis barátaim rosszalló morgását) petéznek a csótányok. Mindent kisuvickolok. Meglátja, nem tart soká’. És mennyivel szebb lesz. Töröm a fejem, mint mondhatnék, hogy megússzam a takarítást. - Várjon, majd én tisztára törlök mindent! – mondom a „tiszta” szót megnyomva. Abban bízom, hogy a porréteg diszkréten visszahúzódik. Ehelyett a földön heverő könyvek vad táncba kezdenek, csak úgy suhognak a lapjaik. Felteszik magukat a polcra, betűrendben. Gyűrött ruháim násztáncot járó galambokként reppennek a vasalódeszkára, ahol a vasaló azonnal munkához lát. A törött váza darabjai összeállnak. - Hát ez meg mi? – Ámuldozik a férfi. - Az én házi cirkuszom. A csótányok, sőt a bolhák is fellépnek. Nem ölheti meg őket. - Utoljára gyerekkoromban láttam bolhacirkuszt – mondja könnyes szemmel – Bohóc akartam lenni. Ehelyett…Á, mindegy – sóhajt fel. Lekullog a csigalépcsőn, és óvatosan becsukja maga után az ajtót. A porcicák bált rendeznek örömükben. Valami nincs rendben. Azazhogy nagyon is rend van. De meg lehet szokni.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|