NAPLÓK: JÓ ÉJT! Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 13:49 Összes olvasás: 1334620. | [tulajdonos]: Telihold | 2018-07-15 17:14 | Telihold
Mióta felköltöztem Budapestre, egy-két havonta látogatok haza vidékre. Ilyenkor napjaim nagyrészt kutyasétáltatással-és fürdetéssel, valamint az akváriumaim takarításával telnek. Kell néha egy kis távollét a nagyvárostól, a nőktől. Ám ezúttal nem úsztam meg. Épp könyékig zöld és békaszagú voltam, mikor Pinky becsengetett. 220 kilométerről ideautókázott. Ha szólt volna, rendet rakok, és kicsinosítom magam. Egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy nem engedem be, mert mégiscsak ciki a halomra hajigált szennyes és kutyaszar szag. De megsajnáltam, és beinvitáltam. Ittunk egy-egy pohár bort, sötétedésig zenét hallgattunk, improvizáltunk. Ám ebbe is beleuntunk. Vártam, hogy majd mesél a családjáról. Már illene. De minden másról fecsegett, mint hogy az egyik tanítványa bárányhimlős lett szegény, hogy a eladja-e a hajóját vagy sem. Csupa életbevágó dolog… - Menjünk inkább ki, a kutyafuttatóra – javasoltam, remélve, hogy a szabadban őszintébben, természetesebben viselkedik. A hely gyalog is percek alatt megközelíthető, de Pinky ragaszkodott hozzá, hogy kocsival menjünk. Már egészen ránk sötétedett, mikor megláttuk a narancssárga gömböt. A domb mögött. - Hogy került oda a hold? – kérdeztük egyszerre – Az előbb még fent volt? - Most is ott van. Az a fény másvalami – döbbentem le. - Nézzük meg, mi az! – jött lázba barátnőm. Nekem se kellett kétszer mondani. Mindig kapható vagyok egy izgalmas kalandra. Előbb össze kellett szedni a kutyákat. Ám a négyből csak hármat találtunk. Pici eltűnt. - Innen nem mehetett ki, a terület be van kerítve – mondtam – becsukjuk a kaput, és visszajövünk érte. Kocsiba pattantunk és a parkot megkerülve rátértünk az erdei útra. Reflektoraink fényében éjjeli madarak, sünök és egy sakál tűnt el. Pinky karja libabőrös lett. - Huuh- borzongott kéjesen, mint egy kiskamasz lány. Ölébe ejtettem a kezem. - Aaah, ne csináld, az erdőben úgyis mindig rám jön! Tinédzser koromban ilyen helyekre mentünk a fiúkkal. Hamar lekerült a bugyi. Ezért meghúztam volna a haját, ha el nem tereli a figyelmem valami. A narancssárga fény egyre erősödött. Közeledtünk. - Mi ez? – kérdezte szájtátva. - A biomassza-erőmű. Ez látja el az egész várost hővel. - Aztaa! Felnéztem. Egy gally-és avarhegy lábánál álltunk. Rémlik, hogy hallottam már róla. Ez lehet a fűtőanyag. A város kandallója. Milyen romantikus. - Mindjárt megsülök! – kapta le felsőjét Pinky – alaposan befűtöttek. - De hiszen nyár van! - Tényleg. Akkor miért? Azzal viccelődtünk, hogy itt a pokol kapuja és csak arra vár, hogy minket benyelhessen. - Már érzem az ördög leheletét! – így barátnőm. Égett, kénes szag. Mintha egyszerre égett volna a pirítós, és robbant volna szét a főtt tojás. A város minden bűnös emberének reggelije. Közelebb mentünk. A sárga pirosba ment át. Égett gumiabroncs szaga is becsípte magát az orrunkon át egészen az agyunkig. De már nem tudtunk megállni. Benéztünk az ablakon. Félmeztelen barna emberek (?) hosszú rudakkal tömködtek be valamit a kemencékbe. Pokoli pékek, akik maguk is kérgesre sültek, mint a finom, illatos cipó. Megbabonázva álltunk néhány percig, de a hőség teljesen kiszárított, így a kocsi felé indultunk. Pinkyt úgy kellett húzni magam után, marasztalta a különös világ. El sem tudott rögtön indulni. Nem tudom meddig ültünk csendben magunk elé meredve, mikor végre megszólalt. - Te is láttad őket? - Igen. Szerencsétlen munkások éjnek idején is robotolnak. - Nem! A szüleimet! És az öcsém! Elevenen égtek el. Apám most azt mondta, nem kell többször végignéznem. Elbúcsúzott Öcsi is. A macija kezével integetett. Anyám nem beszélt, csak mosolygott. Olyan szép volt, mint az esküvői képükön. Boldogok voltak. Potyogtak a könnyei. Kisírta magát a vállamon, majd elindultunk. Bepakoltuk az utolsó kutyát, hazamentünk. Nem kellett bennünket ringatni. Pinky most először nem nyüszített álmában. Egyedül Pici, a kis albínó csivava nem aludt nyugodtan. Kapart, fészkelődött. Két telihold szeme vörösen izzott a sötétben.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|