NAPLÓK: JÓ ÉJT! Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 09:47 Összes olvasás: 13448| 16. | [tulajdonos]: A szerelmes levél | 2018-07-09 09:51 | A szerelmes levél
Az ünnepelt színésznő ma nem lép a rivaldafénybe. Vasárnap van, meghozták a rajongói leveleket. Egész héten erre várt.
- Dobja csak félre, majd ha ráérek – legyint fellengzősen – Kér egy kávét?
- Nem, köszönöm, sietek – mondja a postás.
Megkönnyebbülten lélegzik fel. Izgatott piros kígyó csusszan vissza odvába. Elmereng, vajon a második, vagy a negyedik férje hívta cicanyelvűnek. Rég volt. Csak a gyerekek miatt érte meg. Mind a négytől egy-egy szöszi. Bocsánat, az egyik vörös, mert rá ütött. Sajnos nem csak a haja színében. Heti kétszer hordja a környék legmenőbb sztárpszichológusához, aki csak egészen exkluzív szülők csemetéivel foglalkozik. Dave tíz éves, de még ágyba vizel, és fél a férfiaktól, akik apjára emlékeztetik. Anyja cipőjében kacsázik fel-le a luxusnyaraló lépcsőin. Térde és könyöke sebes, ezt büszkén mutogatja, legalább ebben olyan, mint a többi gyerek.
- Ne kapard le a bibit! – mondja az anyja, miután gondosan lehúzta ruhája ujját, hogy eltakarja a hegeket.
Az elmúlt évben háromszor próbált véget vetni az életének. Először leszakadt a kötél, miután új célt nyert az élete: fogyni, fogyni. Másodszor, mikor elege lett hányásokkal tarkított jojóeffektusos életéből, több doboz altató vett be, ivott rá fél liter Martinit, de ezeket túlságosan megszokta már ahhoz, hogy hasson. Két nap múlva frissen, kipihenten ébredt. Nemrégiben felvágta az ereit és barátnője kádjába feküdt, hogy a – szerinte – egyetlen őt elfogadó ember közelében halhasson meg. A barátnő persze nem hagyta. Ezért haragudott rá. Egy ideje nem is találkoztak. Havonta kap tőle egy levelet, kézzel írottat, mert azt szereti. Sosem felel rá. Illatos szekrénykéjébe teszi, alaposan lezárja.
A borítékok egyre gyűlnek. Egyes rajongók valahonnan megneszelték, hogy a kézzel írottra bukik. Mindegyikük azt reméli, így közelebb kerülhet az imádott bálványhoz. De nem. Ő a fanokkal nem foglalkozik, csak a levelekkel. A papír illata már kislány korában elvarázsolta. Első fiúja leveleivel aludt el. Álmában erős karjaival átemelte a zenekari árkon. A valóságban meg sem csókolta soha. Félt a drámapedagógus bosszújától. Szüzességét ő vette el, ahogy minden más csinosabb tanítványáét is. Jobb idejekorán megtanulni a szakma szabályait.
Sebtében letudja a rutin autogrammokat. Olvashatatlan krikszkrakszokat vet húszéves fotói sarkára. Igen mulatságosnak találja, hogy az emberek azt hiszik, most is így néz ki. Pedig eltelt két évtized, feljött tizenöt kiló plusz. A bőréről nem is beszélve. A pikkersömölyös foltokat egyre nehezebb eltüntetni. A csúfolódást megszokta, ez a szeplős, vörös gyerekek sorsa.
A kézzel írottakat hagyja a végére, mint az ebéd végére a desszertet. Először csak pisze orrával érinti. Beszívja az illatát. Kitalálja, milyen parfümöt használ a feladó. Mit főzött aznap. Van-e kutyája, lovagol vagy úszik. Nő vagy férfi, milyen korú, milyen ember lehet. Lassan, óvatosan bontja fel, meg ne sérüljön. Lágyan végigsimít ajkán a papírral. Az élével is, hogy éppen csak felsértse. Vércseppnyi rózsák nyílnak a lapon.
- Épp, mint egy lepedő – sóhajtja, majd gyengéden az asztalra fekteti, és a papír, akár egy újdonsült mennyasszony, édesen, szégyellősen terül el. Csak egyik sarka kacérkodik még, behajlik.
- Ne is add magad olyan könnyen, te céda – mondja elérzékenyülten a díva.
Kipirult arcához nyomja, a púder kiábrándító nyomokat hagy rajta. Most ezzel sem törődik, élvezi az érintést. Olyan ismerős. Összébb hajtja, most éppen olyan, mint egy diszkréten csókos száj. Cicanyelvével köröz, vigyázva, el nem áztassa egészen. Kioldja, majd a székre teríti fürdőköpenyét. Elnyúlik az ágyon. Melléhez szorítja a lapot, „aki” halk roppanással fejezi ki háláját. Sokat szoptatott emlőit cirógatja vele. Pontosabban a lap simogatja az őrületig. Már ő cselekszik. Hallatlanul figyelmes szerető. Amilyen csak egy szerelmes levél lehet. Az elolvasását a végére hagyja. Addig maradjon titok. Ha már úgyis mindenki mindent tud róla, legalább neki legyenek titkai. Vagy legalább előtte legyenek…
Végigkúszik a fehér hason. A császármetszés mentén. Jó, nagyon jó. Olyan jó, hogy szinte elviselhetetlen. Pimaszul befurakodik a résbe. Hengeredik, forog, akár egy szerelmes oroszlán. Tép és tépődik. A nő halk nyöszörgése párnába fullad. Titkos szeretője ismét vörös rózsákat hozott, ezúttal sokkal nagyobbakat. Szirmai lecsepegnek a nászi ágy lábán. Kötelek, láncok lakhelye.
Közel a vége. A rózsás ingű szerető kibújik a ragadós szorításból, és visszakúszik az ajkak közé. A szabályos, a kifogástalan műmosolyú szájba, hogy ott betűket ejakuláljon. Így születnek a szerelmes szavak a romantikus színésznők szájában.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
