NAPLÓK: JÓ ÉJT! Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 05:53 Összes olvasás: 13483| 130. | [tulajdonos]: Ösztön | 2019-04-06 10:44 | Ösztön
- Segítesz összegyúrni? – kérdezte Ármin, és feje fölött már láttam a képregény-felhőcskét, benne egy gőzölgő fasírttal.
Épp Lovecraftot olvastam. Főhősünk most lépett be ősei kriptájába. Érthető, hogy a múmiákat nem szívesen cseréltem le egy darab friss húsra. De mivel nem akartam fasírban lenni a barátommal, igent mondtam.
Beáztattuk a zsemléket, összenyomtuk a fokhagymát. Előkészítettük a fűszereket. Ármin kinyitotta felbontotta a darált húsos tasakot. Elborzadva hőkölt hátra.
- Pff, ez megpukkant! – fintorogott, és az orrom alá tolta a húst. Nem éreztem semmi furcsát. Az a savanykás szag biztos a mosogatóból jön. Szét kéne már szerelni.
A piacon, a mindigfriss-hentesnél.
- De az pénteken volt, ma meg vasárnap van…
- Dobjuk ki! – indult el a szemetes felé Ármin.
- Ne! Én vettem, nem volt olcsó. Adjuk a kutyáknak!
- Szabad?
- Persze, a kutyafélék alapvetően dögevők.
Ármin ránézett a kosarában hanyatt fekve szunyókáló, hófehér Bubura, és nyilván nem tudta róla elképzelni, hogy…
Győztem. Egy kis olajon lepirítottuk, vegetát szórtunk rá, és feltettük főni. Már majdnem el is feledkeztünk róla.
- Gyújthatnánk egy füstölőt, nincs valami jó szag itt bent. Biztos megint nem szellőztettél – Fogtam Árminra.
- Nemrég csuktam be az ablakot…
Húsz perc múltán kimentem, hogy megkeverjem a kutyavacsit. Egy pillanatra elszédültem. Becsuktam a konyhaablakot, mert biztos a szomszéd macskája döglött meg, az ilyen büdös. Felemeltem a fedőt. A gyomromhoz kaptam.
- Drágám, mit vacsizzunk? – szólt ki Ármin.
- Én semmit, ööö…Fogyózok.
Befújtam férfisprayvel az egész konyhát. Ám a szag már az előszobát és a fürdőt is beterítette. Ármint igyekeztem a szobában tartani. Bevittem neki a sörét, és mikor mosdóra akart menni, az ölébe ültem.
Tíz perc múlva ismét kimentem keverni. A lehető leggyorsabban behúztam magam után a szobaajtót. Annyira, hogy oda is csíptem az ujjam.
A bűz semmit nem enyhült. Ahányszor felemeltem a fedőt, mintha egy húsz éve lezárt sírt nyitottam volna ki.
- Ez csak hús. Egy picit megromlott, na és? Nem mi esszük – nyugtattam magam.
Bubu és Hurka közben golyózó szemekkel ült a tűzhely előtt. Alig bírták kivárni.
- Fél hét, kutyavacsi – kelt fel Ármin.
Többé nem állíthattam meg. Kiment. Én nem mertem. A szag a nappaliba is beszivárgott. Nem volt menekülés. A takaró alá bújtam egy zseblámpával és Lovecrafttal. Egyszer csak csengett az ébresztő. Kutyaséta. Kénytelen voltam kimenni a konyhába, hogy megvitassuk a barátommal, ki viszi le őket. Fej vagy írás.
Amit a konyhában láttam, arról nehéz írnom… A kutyák a kosarukban, egymáshoz bújva remegnek. Egy hatalmas, szőrös lény, fejjel Bubu tányérjában. Intenzív lefetyelés hangjai. Az biztos, hogy ma nem én viszem le őket. De hol van Ármin? És hogy került a szörnyre a malackás alsónadrágja?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
