NAPLÓK: JÓ ÉJT! Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 03:59 Összes olvasás: 13481| 122. | [tulajdonos]: A nővérke | 2019-02-16 22:42 | A nőVÉR
Eszti orvos akart lenni, ám felvételi pontszáma csak az ápolónőképzőig juttatta. Az első év nehéz volt, aztán megszokta a jajgató embereket, a fertőtlenítő-és húgyszagot. A katéterezéstől először félt, ezért ezt tapasztaltabb kolléganőire bízta. Majd úgy beletanult, hogy később már nem győzte ellátni a „magánbetegeket”. Sorra jöttek a férfiak, akiknek az volt minden vágyuk, hogy a szép, fehér lánykezek húgycsövükbe vezessék a katétert. Eszti pedig nem értette, mi ebben az élvezet, ahogy azt sem, miért kell felnőtt apukákat pelenkáznia.
Teltek múltak az évek, Eszti már harmincöt is elmúlt, felszedett jó pár kilót. A lábai visszeresek lettek, a lelke fáradt. Mégsem örült, mikor áthelyezték a laborba. Ide csak a kiöregedett nővéreket teszik – gondolta. És hosszan ízlelgette a szót: nő-vér. „Ke” nélkül.
Először még alig mert odanézni, mikor vért vett, el is szúrta párszor. Aztán összeszorította a fogát, próbált nem gondolni arra, hogy az a lüktető valami egy emberi véna. Egyszerű cérnaszálnak képzelte, a fecskendőt megtöltő folyadékot pedig paradicsomlének. A paradicsomlé volt a kedvenc itala, míg nem szokott a kannás borra. Tényleg, a vértartály olyan, mint egy vörösborral telt kanna. És lassan megszerette a munkáját. Kuncsaftjai most is megtalálták, azt mondták, ilyen jól senki más nem vesz vért, szívesen kipróbálnák otthon is. Ő pedig szó nélkül tette, amit mondtak, megszokta a kórházban. Ő pedig lelkiismeretes munkájával sok finom Dracula-koktél mixeléséhez járult hozzá. Így bejutott a legelőkelőbb körökbe, olyan házakba, ahol körül se mert nézni. De biztosították róla, hogy nem kell szégyellnie fehér köpenyét, különben is, össze lehet azt batikolni egy kis természetes színezékkel. Zártkörű estjeiken kortárs klasszikus muzsikára tartottak spontán érfestést. Szépen kipingálták a falakat is. A szőnyeg úgy nézett ki, mint az óriás Pöttyös túró rudi papírja kiterítve. Mert a pöttyös az igazi. A bankár fiának üvegházában lecserélték a pillangókat vérpettyes kabócákra. A madárház galambjait kiszívták új szárnyas kedvenceik, az afrikai vámpírdenevérek.
A hétköznapokon Eszti csak a péntek estéket várta. És bár sosem volt egy wellness-őrült, a Vérfürdőbe szívesen ellátogatott, úgyis az a módi a feslő tízezer köreiben. Úgy érezte, jót tesz a bőrének, elmúltak a pattanásai is. Egyszer véletlenül leejtett egy üvegcsét, és az arcára fröccsent vér jótékony szeplői valósággal megszépítették. Örömmel nézegette magát a tükörben. Kollégái meg is dicsérték, hogy már nem tűnik olyan vérszegénynek az ábrázata. Egy alkalommal figyelmetlenségből valakitől három fiolával vett le a kettő helyett. Az istenért se vallotta volna a főnöknek, és ki tudja, ha a veszélyes hulladékba dobja, nem jut-e valami perverz karmai közé. Meg kellett semmisíteni botlásának bizonyítékát. Míg ezen filózott, lépteket hallott a folyosón. Bár lenne itt egy dísznövény, amire ráönthetné. Valamiért az eszébe se jutott, hogy egyszerűen zsebre dugja a fiolát. Már nyílt az ajtó. Terike volt az, a takarítónő.
- Vérzik az orrod? – és a választ meg se várva egy zsebkendőt nyújtott Esztinek.
Végül is, nem is volt olyan rémes. Italba keverve ízletesebb, de így se rossz. És még csak meg se kell várni a péntek estét…
Az elején félt, hogy rajtakapják, majd megszokta ezt is. Először csak napi egy betegtől vett le eggyel több fiolával, majd napi kettőtől, majd mindegyiktől eggyel. Esténként hypós vízzel öblített szájat, mert félt a vérfertőzéstől. Vér-fer-tő-zés. Ez a szó benne maradt. Anyja hívta így azt, mikor a bátyjával az ágyban ölelkeztek. Pedig nem volt abban semmi rossz. És köze se volt a vérhez. Hacsak nem arra a picike foltra céloz a takarón. Bezzeg, amikor később a bátyja a kutyával tette ugyanezt, nem szóltak rá. Kivételezés!
Esztinek határozottan jót tett új életmódja. Vékonyabb lett, szexibb és vérmesebb. Megcsináltatta a fogait, szemüvegét kontaktlencsére cserélte. Döglöttek utána a férfiak. Annyira, hogy ki is rúgták a munkájából. Bármilyen rossz hírű is a kórház, mindenki tudja, hogy csótányok rohangálnak a mosdóban, hogy éheztetik a betegeket, és élővé nyilvánítják a holtakat, de azért az a napi öt hulla csak sokk volt. Túlment a kremi befogadó képességén, pláne, hogy szegénynek még a reklamáló és perrel fenyegető hozzátartozókat is be kellett nyelnie.
De Eszti nőVÉRnek már nem is volt szüksége pénzre. Egy vérbeli vamp a tápláléklánc csúcsa. Mindig feljebb és feljebb repül, míg neki nem megy az ablaküvegnek.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
