NAPLÓK: JÓ ÉJT! Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 09:52 Összes olvasás: 13328117. | [tulajdonos]: Szívás | 2019-01-23 11:36 |
Mindig gyanakodtam rá. És most tessék. Lebukott. Csak egyszer hagyja az ember lánya magára, és máris megvan a baj. De nem most kezdte. Azok a sóvárgó pillantások a raktárban. Azok a gyengéd simogatások. Azzal nyugtattam magam, hogy csak a megszokás teszi. Hogy engem szeret, akkor is, ha minden napjának első fél óráját vele tölti. Félrevezetett a hiúság, hogy különb vagyok nála. De ez a helyzet félreérthetetlen. Ott állt, letolt gatyával, üvöltve, a porszívó meg csak zúgott, zúgott. Azért voltam olyan rendes, hogy elkísértem az ambulanciára. A házastársi kötelesség ezt kívánja. Hazudni viszont nem tudok, úgy hogy rábíztam, mivel magyarázza a péniszére szorult porszívócsövet. - Az úgy volt, hogy a feleségem véletlenül beleült, és tudja, hogy van ez… - Na engem aztán hagyj ki belőle! Vagy: - Takarítottam, közben szólt a zene, táncra perdültem, elestem, így húzódott rá a porszívó csöve. - És hogy hallottad a zenét a zúgástól? Végül abban maradtunk, hogy mindenről a reggeli merevedés tehet. - De uram, olyankor szexelni kell, nem porszívózni. De neki mindig a porszívózás volt az első. Második az anyós, harmadik az após, negyedik a kutyája, ötödik az e-cigije, hatodik a ki tudja mi, hetedik talán én. Neki már ötévesen se kisautója volt, hanem porszívója. Örültek is, milyen rendezett a gyerek. Később aggódtak, nem-e buzi. De nem, a porszívónak mindig lánynevet adott, és Pirinek, Tüncinek, Dettinek becézte, mikor betakargatta. A lánynevek gyakran változtak, a porszívó maradt. Tizennyolcadik születésnapjára egy hiperszuper masinát kapott, a régit megsiratta és a kertben temette el, még keresztet is faragott a sírjára. Teltek múltak az évek, a fiú száznyolcvan centi magas, szakállas férfivé érett. Egy modellügynökség társtulajaként dolgozott, naponta fordultak meg nála a szebbnél szebb lányok. De Rozival, a porszívóval egyik sem ért fel. Ő hűséges társa maradt majd két évtizeden keresztül. Minden vasárnap kicserélte a porzsákját és fényesre polírozta a bordó, áramvonalas testet. Hirtelen csöppentem az életébe, egy modellje barátnőjeként. Utálok porszívózni. Fel nem foghatom, hogy hogyan képes valaki ilyesmit művelni. Gyerekkoromban reggelente erre a rettenetes orkánszerű hangra ébredte, apukám porszívózott, anyukám meg szidta, hogy miért lógatja a nyelvét közben. A pornál csak a porszívózásra vagyok jobban allergiás. Hiába veszem be az Allegrát, ha csak meglátok egy porszívót, tüsszentenem kell. Mégis, porszívózás ide vagy oda, megszerettem ezt a fiút. Haja és bajusza fehérlik a portól. Olyan, mint egy télapó jelmezt éppen felpróbáló óvodás. Tisztességes, türelmes, megbízható, házias. Egyszóval tökéletes. Azt az egy kis hibáját meg el lehet nézni – gondoltam. Addig az ominózus napig. Mikor is beteljesült szerelmük Rozival, a porszívóval. - Pszichológushoz kellene menned – mondtam. - Nincs semmi bajom. Különben is, egyedül félek… - Megyek veled. Tudod mit? Járjunk családterápiára! - És akkor Rozit is vihetem? - Viheted. - Várj, de akkor hova fél Béla, a mosógép? - Már a csomagtartóban van, út közben ugorjunk be vele a szervizbe, nagyon erősen rázkódik, lehet, megint egy bugyid akadt be...
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|