NAPLÓK: JÓ ÉJT! Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 05:10 Összes olvasás: 13446Olvasói hozzászólások nélkül| 84. | weinberger: szerpentin | [tulajdonos]: Fűvel-fával | 2018-10-22 17:43 | | A történet előzményéhez hozzá tartozik, hogy eredetileg tökéletes volt az összhang a Paradicsomban (!) az emberek és a zöldségek között, de aztán megjelent a Kígyóuborka... | |
| 83. | [tulajdonos]: Fűvel-fával | 2018-10-22 17:27 |
Most, hogy kivívták a zöldségek jogait, el kell engednem a szexrabszolgáimat: Répa Rudit, Cuki Cukkinit és Gyömbér Gyurit. Ez utóbbit már úgyis ki akartam tenni, durva, érdes modorú fickó. A másik kettő persze a pártját fogja, Rudi azért, hogy továbbra is megrépázhassa, Cukkini pedig azért, mert olyan cuki. Már egy ideje sejtem, hogy ők hárman kavarnak. A kis buzik. Jelentettek a Növényi Erőforrások Minisztériumánál, hogy nem akarják, hogy síkosítóval kenegessem őket.
Azzal védekezem, hogy a Sába gél bőrgyógyászatilag tesztelt. De nem növénygyógyászatilag. A hiba ott van, hogy a Green Pea kilobbizta, hogy 2030-tól növényeken sem lehet tesztelni. Az állatokat még megértem. Ha kísérleti egér lennék, én se szeretném, hogy emberi fület varrjanak a hátamra. Mert mi van, ha egy tapsi fül jut?
Viccet félretéve, ez nagyon komoly dolog. Az, hogy többé nem kenegethetem testápolóval az aloe verámat, azt jelenti, hogy nem lesz olyan selymes a tapintása, mint eddig. Így már nem is akarok vele aludni. Pedig állítólag jót tesz az egészségnek. Ez olyan, mintha nem rakhatnék iszap-pakolást az arcomra, az iszap személyiségi jogai miatt. Akkor is, ha én se örülnék, ha iszapként emberek arcát kéne pakolni. Ott a sok víziszörny, nekik legalább változatosabb és kifejezőbb az ábrázatuk. És kevesebbet reklamálnak.
Nem tehetek róla, hogy embernek születtem. Akkor is, ha egy nagy gyökér vagyok. Próbálok annyi bűnt elkövetni a zöldlevelűek ellen, amennyit csak lehet. Hátha a karma törvényeinek megfelelően zöldségként reinkarnálódom. Akkor majd kiállok a kísérleti emberek jogai mellett. Mert egy szabad országban minden patkánynak joga van hozzá, hogy két farka legyen.
| |
| 82. | [tulajdonos]: Szakmai kompetenciák | 2018-10-21 19:04 |
Eddig nem zavart, hogy folyton lóg a nyelvem. De az új munkám miatt adnom kell magamra. Lecserélem a ruhatáramat, a könyvtáramat. De a nyelvem nem cserélhetem le.
Akárhányszor elmegyek egy jó nő mellett, vad táncot jár. Ha meglátom, hogy valaki fagyit nyal, úgyszintén. Nem is beszélve gúnyos nyelvöltögetésről. A nyelvem előbb tudja, hogy ki tetszik nekem, és ki nem, mint én. Ezért eddig rábíztam a döntést. Az állásinterjún nem győztem takarni. Hol zsebkendővel, hol a ruhám ujjával. Ezzel el is nyertem az szimpátiájukat. Talán azt hitték, szemérmes vagyok. Felvettek.
Míg más szakmai továbbképzésre jár, én nyelvtanfolyamra. Kezdek belejönni a nyelvem helyes, és általánosan elfogadott használatába. Ha tudom, hogy ilyen simán megy a dolog, már rég letettem volna a nyelvvizsgát. Akkor a CV-ben nem kellett volna üresen hagynom a „szakmai kompetenciák” rovatot.
- Milyen a továbbképzés? – kérdezi az új főnök.
- Ööö…
- Tovább nem tagadhatja le a nyelvét, kedves.
- Elnézést, szólnom kellett volna. Akkor most ki vagyok rúgva?
- Előléptetve! Foglalja el irodáját. Maga az új részlegvezető!
- Én? De én csak…titkárnőnek jelentkeztem.
- Azt a szintet már túllépte.
- De nincs is végzettségem.
- Nem is kell. Fő, hogy tud nyalni.
- Tudok – ismerem be szégyellősen.
- Na ugye. Hát a köpéssel hogy áll?
- Hát, még csiszolnom kell, hogy tudjam mit és hova köpök.
- Azt mi megmondjuk.
Király az iroda. A falon aranykeretes pornókép-gyűjtemény. Saját, Zsolnay köpőcsésze. Minden, ami az igényes, felelősségteljes, értékteremtő munkához szükséges.
| |
| 81. | [tulajdonos]: Szalonképes | 2018-10-18 11:50 |
A barátnőm évek óta azt bizonygatja, hogy azon a képen, amelyiken szarul néz ki, nem ő szerepel. Mindenkivel előfordul, hogy egy-egy fotó nem a legelőnyösebb – vigasztalom. Mire ő: Lehet, hogy mindenkivel igen, de vele nem. Hát ezzel a sziklaszilárd érvvel nem szállhatok vitába.
A kép tényleg rémes. De ha nem ő lenne rajta, nem is lenne olyan megrázó. Jaj, bocsánat, drágám, nem úgy értettem. Hanem, hogy mások természetes, hogy rosszul néznek ki, de ő nem. Ő aztán nem! – csattan fel. Csak a képen – helyesbítek. Hát ez már elég bizonyíték arra, hogy csalás történt. A képet direkt meghamisították, és egy egyiptomi múmiával fotosoppolták össze, hogy őt lejárassák. Ez becsületsértés. Büntetendő. És eldöntötte, hogy bepereli a weboldalt, ahol az ominózus kép megjelent.
De hiszen nincs bizonyíték a bűncselekményre. Dehogynem, a kép! Ezzel elkezdődött a bíróságlátogatás.
- Hölgyem, ön van a képen. Így az ügy lezárva.
- Nem én vagyok!
- Akkor még inkább lezárva. Csak a saját ügyében élhet a feljelentés jogával.
- Na jó. A kép engem ábrázol, de nem a valós állapotot tükrözi.
És a pasas orra alá nyomja a fénymásolatot.
- Hanem a húsz évvel ezelőtti állapotot? – kérdezi.
- Ez rossz vicc volt. Kérem szépen az ügyem felülvizsgálatát.
- Az nem lesz olcsó mulatság.
- Van pénzem.
- Tudom. Ingyen nem varrnak szörnyet az ember lányából – morogja félig magában.
Ám mikor közli a teljes összeget, barátnőm még az eddigieknél is jobban elszörnyed. Úgy dönt, hogy inkább bevállal még egy plasztikai műtétet. Hogy még kevésbé hasonlítson a képen látott önmagához.
- De hát szép vagy – mondom, és elé tartok egy piszkos tükröt.
- Mik azok a foltok?
- Á, az csak légypiszok.
- És azok a hegek?
- Csak karcolások az üvegen.
- Hát az a véres mócsing szám fölött?
- Ööö. Ideje aludni. Kipihenten menjünk a sebészhez.
Sajnos a doki nem vállalja a műtétet, mert az eredmény már most se öregbíti a hírnevét.
Vissza a bíróságra. Követeljük, hogy állítsák elő a fotóért felelős bulvármunkatársat. Jelen.
- Maga manipulálta a fényképemet! – rivall rá barátnőm. Szeme vérben forog.
- Természetesen. Az a dolgom, hogy az ügyfeleimet szalonképessé tegyem.
| |
| 80. | [tulajdonos]: A sztárfotós (javítva!) | 2018-10-16 14:13 | Kényelmes fiú volt. Tizenegyig ágyban maradt. Szerette a belga söröket és a computeres játékokat. Tétlenségét nem sokáig bírtam nézni. Elhatároztam, hogy sztárfotóst csinálok belőle.
Nem nehéz. Csak azt kell tenni, mint a legtöbb szakmában: azt mondani az embereknek, amit hallani akarnak. Így lesz Debella Dámából Angelina Jolie, Hypersüket Hófehérkéből Rihanna, Lúzer Laciból még lúzerebb David Duchovny. Én, mint asszisztens, felveszem a rendelést, időpontot adok. Annyian vannak, mint a háziorvosnál influenzaszezonban. A honlapunkról választhatnak maguknak fejet. Közel félezer kisebb-nagyobb celebrity ábrázata közül választhatnak. Később tovább bővítjük a szolgáltatást azzal, hogy nem csak komplett arcok, hanem egyes testrészek közül is választhatnak az ügyfelek. Mint a Mekiben a csináldmagad-szendvics. Megkérik az árát a kreativitásnak.
Így lehetsz egyszerre Palvin Barbi, Selena Gomez és Vajna Timi. Akár Vajna-szakállal. Na azt azért inkább ne. Az iskolai tablókról csupa Penelope Cruz és Emma Watson néz vissza.
Mi vagyunk a kaliforniai plasztikai sebészet kicsinyített, budget-változata. Egy fotósorozat erejéig mások lehetnek, mint akik. Mindez potom kétszáz ezer forintért.
Ott hibáztuk el, hogy többet akartunk. Már nem volt elég a stúdió. Az egész lakás kellett. Majd az egész ház. Szomszédainkat kiköltöztettük, munkánkat behoztuk a hálószobánkba. Mű-sztárokat fejtünk. De ez se volt elég. Mű-sztárokkal koktéloztunk, majd igaziakkal. Merthogy, ők sem elégedettek magukkal. Így csináltunk Nicole Kidmanből Halle Berry és fordítva. Mikor épp hogy volt kedvük. Aztán már mi irányítottunk, mert nálunk volt az illúzió. Amiért bármit megadtak.
Sokáig ment a dolog. Egyre gazdagabbak lettünk. Swaroski-kristállyal rakattuk ki a klotyóülőkét, amiről aranyport szívtunk fel.
Aztán jött ő. Együtt szívtuk. Akkora orra volt, hogy még húszezres se kellett neki hozzá. Ez volt a baja. Megkérte a barátomat, hogy retusálja ki az orrát.
- No problem – felelte – Az ilyesmi mindennapos – És kiére cseréljem?
- Senkiére! – vágta rá sértődötten.
- Akkor nem lesz orra a képen.
- Pont ezt szeretném – felelte szőke haját dobálva a cicababa.
- De kérem, ezt nem vállalhatom, ki jönne hozzánk azután, hogy valakinek levágtuk az orrát?
- Nem érdekel. Csinálja meg, megfizetem.
Belementünk. És a díva or(r)cátlansága már másnap reggel dicsőségesen virított a címlapon.
Ezt megszívtuk. Úgy fellendült a biznisz, hogy ha tükörbe nézünk, már azt se tudjuk, mi vagyunk-e, vagy az egyik arcátlan kuncsaftunk.
| |
| 79. | [tulajdonos]: A sztárfotós | 2018-10-16 12:56 |
Kényelmes fiú volt. Tizenegyig ágyban maradt. Szerette a belga söröket és a computeres játékokat. Tétlenségét nem sokáig bírtam nézni. Elhatároztam, hogy sztárfotóst csinálok belőle.
Nem nehéz. Csak azt kell tenni, mint a legtöbb szakmában: azt mondani az embereknek, amit hallani akarnak. Így lesz Debella Dámából Angelina Jolie, Hypersüket Hófehérkéből Rihanna, Lúzer Laciból még lúzerebb David Duchovny. Én, mint asszisztens, felveszem a rendelést, időpontot adok. Annyian vannak, mint a háziorvosnál influenzaszezonban. A honlapunkról választhatnak maguknak fejet. Közel félezer kisebb-nagyobb celebrity ábrázata közül választhatnak. Később tovább bővítjük a szolgáltatást azzal, hogy nem csak komplett arcok, hanem egyes testrészek közül is választhatnak az ügyfelek. Mint a Mekiben a csináldmagad-szendvics. Megkérik az árát a kreativitásnak.
Így lehetsz egyszerre Palvin Barbi, Selena Gomez és Vajna Timi. Akár Vajna-szakállal. Na azt azért inkább ne. Az iskolai tablókról csupa Penelope Cruz és Emma Watson néz vissza.
Mi vagyunk a kaliforniai plasztikai sebészet kicsinyített, budget-változata. Egy fotósorozat erejéig mások lehetnek, mint akik. Mindez potom kétszáz ezer forintért.
Ott hibáztuk el, hogy többet akartunk. Már nem volt elég a stúdió. Az egész lakás kellett. Majd az egész ház. Szomszédainkat kiköltöztettük, munkánkat behoztuk a hálószobánkba. Mű-sztárokat fejtünk. De ez se volt elég. Mű-sztárokkal koktéloztunk, majd igaziakkal. Merthogy, ők sem elégedettek magukkal. Így csináltunk Nicole Kidmanből Halle Berry és fordítva. Mikor épp hogy volt kedvük. Aztán már mi irányítottunk, mert nálunk volt az illúzió. Amiért bármit megadtak.
Sokáig ment a dolog. Egyre gazdagabbak lettünk. Swaroski-kristállyal rakattuk ki a klotyóülőkét, amiről aranyport szívtunk fel.
Aztán jött ő. Együtt szívtuk. Akkora orra volt, hogy még húszezres se kellett neki hozzá. Ez volt a baja. Megkérte a barátomat, hogy retusálja ki az orrát.
- No problem – felelte – Az ilyesmi mindennapos – És kiére cseréljem?
- Senkiére! – vágta rá sértődötten.
- Akkor nem lesz orra a képen.
- Pont ezt szeretném – felelte szőke haját dobálva a cicababa.
- De kérem, ezt nem vállalhatom, ki jönne hozzánk azután, hogy valakinek levágtuk az orrát?
- Nem érdekel. Csinálja meg, megfizetem.
Belementünk. És a díva orratlansága már másnap reggel dicsőségesen virított a címlapon.
Ezt megszívtuk. Úgy fellendült a biznisz, hogy ha tükörbe nézünk, már azt se tudjuk, mi vagyunk-e, vagy az egyik arcátlan kuncsaftunk.
| |
| 78. | [tulajdonos]: Párkedvezmény | 2018-10-12 11:46 |
Megváltoztatjuk az életét! – hirdeti a nagy, sárga tábla.
Szolgáltatásaink:
- Arcvasalás
- Fülbelövés
- Műszem-pina felhelyezés
- Tudom, hogy nemrég volt a szülinapom, de olyan jólesne egy fülbelövés. Utoljára hat évesen csinálták. Intenzív érzés, maradandó nyomot hagy az emberben.
- Én kipróbálnám a műszem-pina felhelyezést – mondja – Mint abban a Manson-klipben.
- De ahhoz előbb vaginaplasztikát kell végeztetned, a nemi átalakítás pedig nem olcsó mulatság. Majd ha megsarkaltattad a bőr cipőmet, amit a kutyád szétrágott.
- Egy galambfiókát is szétrágott, mégse jön reklamálni az anyja, hogy varrassam össze…
Ilyenkor azt hiszi, nagyon vicces. De majd megtudja. Az arcvasalást. Szakálltépéssel.
A recepciós kedves. Az asszisztens még kedvesem. Csak később veszem észre, hogy azért mosolyog állandóan, mert fülig vágták a száját. Keep smiling!
- Egy arc és egy herevasalás lesz.
Közli a végösszeget. Sokalljuk.
- Esetleg igénybe vehetik a párkedvezményt! Egy árán kettőt.
Beleegyezünk, és aláírjuk a beleegyezésit, amit szimpla formaságnak gondolunk.
Egy óra már otthon vagyunk. Levesszük a kötést.
Tükörbe nézek. Az orrom helyén egy petyhüdt pénisz fityeg. Az állam pedig két nagy…here.
Barátom csak addig röhög, míg le nem tolom a gatyáját. Az arcom néz vissza rám bánatosan. Nem is tudtam, hogy ilyen szép a profilom.
- Csak semmi pánik. Próbálok nagyokat lélegezni, hogy nyugtassam magam, de a fasz minden nagyobb légvételnél erektál. Tüsszentenem kell. A zsebkendő megtelik ondóval.
- Ne haragudj Drágám, hogy a szádon pisilek.
Semmi baj, még jó, hogy nem érzem az ízét. Ám a lába közt lévő arc elfintorodik. Szegény kicsikém, sose szerette a pisiszexet. Pedig a vizelet állítólag szépít. És akkor nem lett volna szükség erre az egészre.
Visszakocsikázunk reklamálni.
- Elolvasták az apróbetűt?- kérdezi a nővérke.
- Nem.
- Pedig ott részletesen fel vannak tüntetve a párkedvezmény igénybevételének feltételei.
- Kinek jó az, hogy én egy pöcsfej lettem, a pasim meg naponta hússzor arcon hugyoz?
- Higgyék el, később még hálásak lesznek érte. A hosszú kapcsolat titka a kölcsönösség.
- Ekkora felszínes dumát! Én így nem akarok élni! – sírom el magam. Csöpög a farkam. A barátom megtörli. Sírok. A lába közé nyúlok, leitatom a könnyeim.
A gondoskodó szereteten kívül, még egy előnye van a dolognak. Így maszturbációnkkal egyúttal a másikat is kényeztetjük. Mindenkinek jó szívvel ajánljuk. Ráadásul, most tíz fölbelövés után összegyűjtött hűseggpontyért ingyen fejbelövés jár.
| |
| 77. | [tulajdonos]: A hivatásos ivó | 2018-10-10 11:47 |
Riporter /R/ Ivó /I/
R: Mióta foglalkozik ivással?
I: Tizenhárom éves korom óta.
R: Hogyan döntötte el, hogy ez lesz a hivatása? Mondhatjuk, hogy Ön egy hivatásos ivó?
I: Természetesen. Mikor először ráéreztem az ivás ízére, azonnal kialakult bennem a hivatástudat, és mivel a szüleim arra biztattak, hogy azt csináljam, amit legjobban szeretek, hallgattam rájuk.
R: Tehát a szülei támogatták az ivói ambícióit?
I: Maximálisan.
R: Hol tanulta az ivást? Lehet azt egyáltalán tanulni?
I: A véremben van. De azért persze, nem árt tisztában lenni a mesterség alapjaival. Az Ivóakadémián PHD-ztem. Most már én tanítok iváselméletet a tokaji ivótáborban.
R: Stresszes pálya?
I: Maximálisan. Miután kitalálom, mit igyak, igyekeznem kell, hogy mielőbb elkészüljek.
R: Határidőre dolgozik?
I: Nem. De igyekszem a lehető leghatékonyabb munkát végezni. Azaz minél kevesebb idő alatt minél többet inni.
R: Minden nap megszállja az ihlet, vagy, hogy működik ez egy profi, hivatásos ivónál?
I: Megszáll bizony, már hajnalban remegek, hogy ihassak. Egész nap fel se kelek az asztal mellől.
R: Minden művész réme az alkotói válság. Önnel előfordult már?
I: Igen, egyszer-kétszer, mikor olyan szegény voltam, hogy nem volt mire innom.
R: Hogy érzi, elérte pályája csúcsát, vagy van még feljebb?
I: Szerénytelenség nélkül azt mondanám, már elértem, amit el lehet, úgyhogy már csak szinten kell tartanom a dolgot.
R: Mik a tervei a közeljövőre nézve?
I: Csak inni, inni.
R: Elhivatottságával sok fiatalnak példát mutathatna. Mit tanácsolna a felnövekvő nemzedéknek, hogy kezdjenek neki?
I: Igyanak szorgalmasan, gyakorolják a technikát, ne hagyjanak ki egy napot se. Tartsanak ki akkor is, mikor nehezen megy az ivás. Adják ki, ami bennük van.
R: És végül, ha nem vagyok indiszkrét, mennyit lehet ivással keresni?
I: Sokat. Én is folyton keresem a kulcsot, meg a kulcslyukat.
| |
| 76. | [tulajdonos]: Érték | 2018-10-07 22:05 |
Észrevettem, hogy mindig csak egy ember ül az étterem teraszán. És hogy mindig ugyanaz az ember. Ötvenöt és hatvan közötti, szakállas. Ha éppen nem eszik, akkor újságot olvas. Vagy úgy tesz, mintha olvasna. Gyanús, nagyon gyanús. Talán kém. Vagy terepet felderítő tolvaj.
- Látom, ízlik az itteni menü, hogy mindennap idejár – kezdtem a beszélgetést.
- Kicsit már unom.
- Akkor miért nem megy máshová?
- Mert ez van legközelebb.
Egy pillanatra el is hittem. Aztán tovább kérdeztem.
- Itt lakik az Alagúton túl?
- Túl, jó túl.
- Ezt hogy érti?
- Miért érdekel egy szép, fiatal lányt a magamfajta csóró vénember. Nincs pénzem.
- Nem kell mindjárt rosszra gondolni. Csak az érdekel, miért ül mindig itt.
- Őszintén? – Itt lehalkította a hangját – Ez a munkám.
- Pincér? És ilyenkor lóg? Nem árulom be.
- Ha pincér lennék, többet keresnék. És karcsúbb is lennék. Én csak egy bérevő vagyok.
- Mi?
- Bér-e-vő – szótagolta – Azért fizetnek, hogy egyek.
- Hát ez jó meló! Nem kell belőle még egy? Hova küldjem az életrajzomat? – örvendeztem.
- Egy fenét jó! Idáig vagyok – mutatott a feje fölé, és állítását egy böfögéssel is alátámasztotta. – Gondolja csak el. Enni, enni, tíztől nyolcig.
- Tíztől?
- Aha, az a reggeli turnus. Hattól nyolcig pedig a vacsora. Három műszakos vagyok.
- Mondom, szívesen átveszem az egyiket.
- Ezt csak az éhes gyomra mondatja magával.
- Lehet. De azért napi egy-két ebédet kibírnék.
- Tizenkettőt. Gyomorrepedésig. Az elődöm abba halt bele. Az ő elődje pedig megfulladt egy halszálkától.
- Brr. És legalább jól fizetnek?
- Falatonként két forintot.
- Az nem túl sok. És honnan tudja, hány falatot evett aznap?
- Számolom. Az eredményt pedig felírom egy szalvétára.
- Nem fárasztó ennyit számolni?
- Matematikus voltam.
- Én költő.
- Akkor biztos leír engem is.
- Lehet.
- Ezért még számolunk – élcelődött.
- Kér egy szalvétát?
- Köszönöm.
És már körmöltem is.
Jól elbeszélgettünk, gyűltek körülöttünk az emberek. A vidám villacsörgés közepette észre se vettük, hogy két srác leült mellénk. Gyros tálat rendeltek. A csípős-joghurtos lé jóízűen csorgott divatos kis kecskeszakállukról. Megtörölték a szájukat. A matematikus számaival. Az én versemmel.
| |
| 75. | [tulajdonos]: Pozitív | 2018-10-07 13:30 | Az egész 2017-es nyaram a HIV-ről szólt.
Úgy kezdődött, hogy egy haverom azt mondta, hallotta valakitől, aki hallotta valakitől, hogy az exem AIDS-es.
De ciki megkérdezni valakitől, hogy:
- Écces-e vagy?
A klasszikussá vált „buzi-e vagy?” mintájára.
Mivel rákérdezni nem mertem, meg gondoltam, úgy is letagadná, inkább két hónapon át paráztam. Lemondtam minden programomat.
Kerestem a fertőzöttség jeleit. Meg is találtam: folyton fáradt vagyok és folyik az orrom. Szegény családom, hogy mondjam el nekik? Legjobb, ha sehogy. Főleg, míg nem biztos. Tesztre menni féltem, mert mi van, ha kiderül, hogy pozitív vagyok.
Augusztus elején mentem csak anonim szűrésre. A nővér a szexuális életemről faggatott.
- Hány emberrel volt szexuális kapcsolata?
- Összesen?
- Az elmúlt évben.
- Ööö, várjon, nem vagyok nagy fejszámoló.
- Orál?
- Igen.
- Anál?
- Nemigen.
Technikai okokból csak hagyományos vérvételre volt lehetőség, gyors ujjbökésre nem. (Ez az én formám.) Az eredményre pedig három hetet kellett várni. Közölték, hogy a tesztem nem negatív. Ami az esetek nagy részben pozitívat jelent. Ilyenkor meg kell ismételni. Én viszont annyira elkeseredtem, hogy vérvétel nélkül leléptem. Csak két hét múlva mertem visszamenni. Reményt csak arra láttam, hogy továbbutalnak az AIDS-szakrendelésre és pár biztató szóval küldenek a rövid vegetálást követő buzimennyországba. Erre azonban még várnom kell.
- Elnézést, az anyukám neve nem Kovács Mária! – reklamáltam.
- Ne haragudjon, összecseréltük, megesik az ilyen a mai egészségügyi állapotokban.
Neki ennyi.
Megcsinálták a gyorstesztet. Most először örültem annak, hogy azt mondták, negatív vagyok. Felhívtam az exemet, és biztattam, menjen el ő is tesztre. Elment.
- Negatív – sírta el magát.
Még ott helyben jól meg…vigasztaltam.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
