NAPLÓK: Juli
Legutóbbi olvasó: 2024-04-16 08:10 Összes olvasás: 15380| 64. | [tulajdonos]: Vers | 2021-07-16 15:34 |
Legvégén az útnak
Álmában olykor látja még,
csőrében fénysugár.
Amint a reggel ráköszön,
Röppen a kék madár.
Nem számít többé múlt, jövő,
Elfogy az út, a cél.
Elveszett színes álmokat
Hajszol a nyári szél.
Végtelen hosszú éjszakák.
Magányos hajnalok.
Sötétszürkébe öltözött
Megfáradt nappalok.
Öreg, dohos falak között
Sínylődik, jaj, szegény,
Ereje véges, egyre fogy,
Hajdoklik a remény.
Ágyára telepszik a kín,
Rémségekről mesél,
Apránként lopja el mindazt,
Mit még a szív remél.
Fülébe súgva titkokat,
Álmából riasztja,
Lélektükréből fakadó
Forrásból itatja.
Szüntelen gyötri, adja fel,
Míg végül eléri.
Bíborvirágát a szívnek,
Tövestől kitépi.
Nem bántja többé, engedi.
Ad neki szárnyakat.
Kaput nyit ég és föld között
Egyetlen pillanat. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
