NAPLÓK: Juli
Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 12:44 Összes olvasás: 1528548. | [tulajdonos]: Október | 2020-10-11 17:08 |
Megsárgult október
Október lépkedett a kertben. Óvatos, finom mozdulatokkal aranyvörösbe öltöztette a fáradt délutánt. Édes, fűszeres, szőlő illatát hozta a szél. Az almafák meghajlott ágain csimpaszkodva hintáztak a túlérett almák. Néhányan megunva a játékot földre pottyanva, egészen a szőlőtőkékig gurultak. Megbújva a száraz falevelek között, arra várva, hogy megkeressék őket. Mennyire szeretted azt a kertet. Úgy tudtál mesélni róla, mintha álmaid, vágyaid, keltek volna életre minden egyes termőre fordult fában. De azon a délutánon csak álltunk ott csendben, egyikünk sem mozdult. Mindketten tudtuk jól, hogy semmi nem lehet többé ugyanolyan, mint azelőtt. Egyre erőteljesebben és hangosabban tört felszínre a hetek óta elfojtott kétségbeesés. Csak ölelni akartalak, s szeretni mindennél jobban. szerettem volna azt mondani, ne félj itt vagyok veled, hogy minden rendben lesz, de nem jött ki hang a torkomon. Másnap ismét indultunk vissza. Sosem szerettünk búcsúzkodni, de évek óta először történt, hogy nem kísértél ki az autóig. Az ablak mögött álltál tekinteted a távolba révedt. Látszott rajtad, hogy gondolataid messze járnak. Az ujjaimmal szívet formálva szótagolva mondtam, hogy szeretlek. Mosolyogva integettem, miközben próbáltam a torkomban lévő gombóctól megszabadulni. Te csak egyszer intettél majd a szemed sarkához érve elfordultál és eltűntél a függöny mögött. Hosszú órákon át róttuk a kilométereket. A gombóc meg csak egyre nőtt szinte szétfeszítve az egész mellkasomat. Október lépked a város szürke utcáin. Azt beszélik, édes, fűszeres, szőlő illatú a szél. Én nem érzek mást csak a fehér rózsák fenyővel kevert illatát, és a hóval átitatott nedves föld szagát. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!