NAPLÓK: Juli
Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 23:51 Összes olvasás: 1544636. | [tulajdonos]: Vers | 2020-02-10 18:35 |
Az utolsó este
Lombja vesztett öreg fákon, Zúzmara ül minden ágon. Kinn a kertre leszáll az est, Ablakára virágot fest.
Vaskályhában tűz melege, Egyedül csak ő van vele. Az is illan, mint a varázs Lassan kialszik a parázs.
Pislákoló gyertya fénye, Összerezzen egész lénye. Lelke csendes dallamára, Viasz cseppen asztalára.
Nem aggódna nem is félne, Lelke tükrébe, ha nézne. De az árnyak eltakarják, Félelmei nem akarják.
Emlékeit mind bezárja, Egyre csak hajnalt várja. Szürke, kopott, cudar élet, Nem ad már se jót, se szépet.
Megtölti a csendet zajjal, Széllel érkezik a hajnal. Gyertya lobban ablak zörren, Párkányáról madár röppen. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!