NAPLÓK: Héderváry Luca Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 01:47 Összes olvasás: 10882| 19. | [tulajdonos]: szilaaank | 2019-06-08 14:59 | kislány még,szürke nyuszifül virágok... ezt álmodja, később változik az álomkép, már fiatal nő, színházban látja magát, egy kékeres férfi vesszejét fogja, körülöttük minden sötét, lila, és szilvakék. a vessző indigó színekben hajlong a szélben.Az egyelen szórt hamuszín fényben, ez a kékerekkel körülvett rózsaszínű lüktetés. most elüször mozdul meg a vágy ágyékában , kiürült testében, ahogy fogja a férfi hímtagját.minden sötét, a táj színei mégis narancsok, mintha mindent narancs venne körül fényes zöld levelek között a színpadon a meztelen férfi, a nő körmei világítanak csak, ahogy markolja, majd simogatja a színpadi kelléket, a férfit.mint megannyi lampion, női altestek világítanak, szórják fényüket a vesszőre.Nyári szemerkélő eső. a nő örökkévalóságig fogja a hímtagot, nem ereszti, a kis tenyér éppen olyan, mintha asszonyöl lenne, annak minden illatával, de most a színház egy dobbanásra elnémul
olyan nagy a csend, mintha üstdobokszállítanák az aranyló vért a fülkagylókba, az arcok kipirulnak, ahogy egyre több hímtag mered az ég felé, mindet egy -egy asszonyöl fogja át, lágyan, kenyérillatúan. Minden férfi lüktet. Némelyiken már ott a csepp, és méginkább lilul az egész. Parádés a rendezés, a narancs háttérvilágítás, nem látod jól, de tudod, hogy minden vesszó sötétlila a kis kacsók végén, mint szentjánosok világítanak a fehér-zöld műkörmök.
Lassan emeli csípőjét a férfi,az örök, a vörös száj ráhajol ráfeszül,ó betüt formáz a korall ajak.
Satuba fogott gyönyör , lovak vágtái vad terepeken, át a calimán, miközben zarándokdal mesél az útról. A lilás indigó lovak szája habot vet, háttérben minden narancs,a komplementerek, egymás fénypárjai.
keverednek.Hazug mindenki, csak az altestek feszülése az igaz.A papírmasé álarcok lassan halványulnak, az igazságnak megvan a maga erkölcsisége.zöldellő tengerré változik a színpad,mérges topáz, zöld zárvánnyal, rajta vitorlák. Megtépázottak, görbék, vastagok, és mindegyiken ezernyi kis köröm, mintha szükség lenne a mű eme kiegészítőjére. A háttér mangó, hússzín virág, és vihar előtti a csend.Apróságok rögződnek elméinkbe, fehér fűzfa levelei hullajtják mint kis kardok magukat a női tenyerekbe.veszélyes szép , megszelídített párducok.A kéz mindent tud , minden energiáját leköti a kéznyelv, és a vele együtt járó metamorfózis.Megnyílt utak, lila lovak kék-bordó nyakuk duzzad, habzanak.életemben először minden lehetségesnek látszik | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
