DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2810 szerző 36282 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Arany - Kertben
Új maradandokkok

Kántor Zsolt: Plankton
Kosztolányi Mária: végtelen vasárnap
Boris Anita: Újra és újra
Farkas György: ALVÁSGYAKORLAT (ll)
Pálóczi Antal: Száz hét magány
Ötvös Németh Edit: a kór házában 2
Filip Tamás: Mormoljuk együtt
Wesztl Miklós: Pizzafutár (jav.)
Magyar Anita: Halálra kész
Farkas György: ALVÁSGYAKORLAT (l) (jav.)
FRISS FÓRUMOK

Pataki Lili 16 perce
Szilasi Katalin 1 órája
Mórotz Krisztina 3 órája
Varga Árpád 4 órája
Natalie Danaisz 6 órája
Hepp Béla 7 órája
Vezsenyi Ildikó 8 órája
Tiszai P Imre 10 órája
Kosztolányi Mária 19 órája
Wesztl Miklós 20 órája
Boris Anita 23 órája
Petz György 23 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Bara Anna 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Nagyító 1 napja
Sági Ferenc Dénes 1 napja
Köves István 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Seholsincs 12 perce
Hetedíziglen 12 perce
Hogy vagy? 1 órája
Kicsi Ólomkatona 4 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 5 órája
Jó, ha a vége jó 6 órája
Gyurcsi 6 órája
Játék backstage 7 órája
Minimal Planet 7 órája
Volt egy pillanat 8 órája
enigma 9 órája
nélküled 10 órája
az univerzum szélén 11 órája
mix 11 órája
Héderváry Luca 16 órája
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Héderváry Luca
Legutóbbi olvasó: 2019-06-19 17:23 Összes olvasás: 1763

Korábbi hozzászólások:  
Olvasói hozzászólások nélkül
20. Faopál: Ígyisnagyontetsziktördelésnélk[tulajdonos]: szilaaank2019-06-08 15:30
Tördelés nélkül is nagyon teszik, ez az erotikus, színpompás játéka a képzeletnek! Gratula! :-)

19. [tulajdonos]: szilaaank2019-06-08 14:59
kislány még,szürke nyuszifül virágok... ezt álmodja, később változik az álomkép, már fiatal nő, színházban látja magát, egy kékeres férfi vesszejét fogja, körülöttük minden sötét, lila, és szilvakék. a vessző indigó színekben hajlong a szélben.Az egyelen szórt hamuszín fényben, ez a kékerekkel körülvett rózsaszínű lüktetés. most elüször mozdul meg a vágy ágyékában , kiürült testében, ahogy fogja a férfi hímtagját.minden sötét, a táj színei mégis narancsok, mintha mindent narancs venne körül fényes zöld levelek között a színpadon a meztelen férfi, a nő körmei világítanak csak, ahogy markolja, majd simogatja a színpadi kelléket, a férfit.mint megannyi lampion, női altestek világítanak, szórják fényüket a vesszőre.Nyári szemerkélő eső. a nő örökkévalóságig fogja a hímtagot, nem ereszti, a kis tenyér éppen olyan, mintha asszonyöl lenne, annak minden illatával, de most a színház egy dobbanásra elnémul
olyan nagy a csend, mintha üstdobokszállítanák az aranyló vért a fülkagylókba, az arcok kipirulnak, ahogy egyre több hímtag mered az ég felé, mindet egy -egy asszonyöl fogja át, lágyan, kenyérillatúan. Minden férfi lüktet. Némelyiken már ott a csepp, és méginkább lilul az egész. Parádés a rendezés, a narancs háttérvilágítás, nem látod jól, de tudod, hogy minden vesszó sötétlila a kis kacsók végén, mint szentjánosok világítanak a fehér-zöld műkörmök.
Lassan emeli csípőjét a férfi,az örök, a vörös száj ráhajol ráfeszül,ó betüt formáz a korall ajak.
Satuba fogott gyönyör , lovak vágtái vad terepeken, át a calimán, miközben zarándokdal mesél az útról. A lilás indigó lovak szája habot vet, háttérben minden narancs,a komplementerek, egymás fénypárjai.
keverednek.Hazug mindenki, csak az altestek feszülése az igaz.A papírmasé álarcok lassan halványulnak, az igazságnak megvan a maga erkölcsisége.zöldellő tengerré változik a színpad,mérges topáz, zöld zárvánnyal, rajta vitorlák. Megtépázottak, görbék, vastagok, és mindegyiken ezernyi kis köröm, mintha szükség lenne a mű eme kiegészítőjére. A háttér mangó, hússzín virág, és vihar előtti a csend.Apróságok rögződnek elméinkbe, fehér fűzfa levelei hullajtják mint kis kardok magukat a női tenyerekbe.veszélyes szép , megszelídített párducok.A kéz mindent tud , minden energiáját leköti a kéznyelv, és a vele együtt járó metamorfózis.Megnyílt utak, lila lovak kék-bordó nyakuk duzzad, habzanak.életemben először minden lehetségesnek látszik

18. [tulajdonos]: ahol a lélek2019-06-07 15:16
33.levél .

azt akarom megmutatni, hogy van egy másik világ is. nem tudom ki vagy, mert nem akarom tudni azt, hogy ki vagy. Nem wikipédiát akarok látni, talán többet de lehet, hogy kevesebbet 110 éves vagyok a skorpió havában születtem 7 éves koromig én voltam az aki a jó a szabályokat betartó copfos emlékszem a kék szobára, és a sárga függönyökre de volt valami abban a szobában amit utáltam de mégis vonzott ez a szoba volt a komplementereivel ami kiegészítette egymást és amiből nem lógott ki semmi , minden a helyén.szilánkokban léptem, és ezek a szilánkok aznapi napomat felsebezték levelemeimet (most megint ugrottam) nehéz dekódolni akkor ha tudod milyen a diszes gondolkodás képzelj el egy optikát a normál ember azt mondja ( vagy korátolt) azt mondja nem látom a fától az erdőt persze nem fogalmazza meg hogy ez a saját szűklátókörűsége ez a mondat találkozik egy diszes gondolkodásúéval de a diszes ránéz legyint magában és azt mondja minek magyarázkodjak képe már van rólam az arcáról leolvasom mit gondol.de ő nem látja hogy én már betájoltam ebben a szóözönben ő a normális, farmer póló mást nem látok csak azt hogy a táskája ezüst hogy sárga sapkája alatt feketék a fürtök de csak azért mert így izgi..rácsodálkozom figyelek rá tudom hogy pár másodperc múlva meghökken találkozik valamivel amit nem tud beskatulyázni és ez zavarja mert az a nap a pllanat törtje rést üt a biztonságán.találkozik velem és azzal hogy őszinte vagyok úgy hogy őszinteség nincs megette a fene nem értékeli de fordítok az idő csavarmenetén és lemegyek mondjuk ki így normálisba megnyugszik azt mondom amit hallani akar ami biztonságot ad ami fogódzó ha azt mondom neki hogy a biztonság a káosz nem értené szóval te aki itt vagy előttem hallani akarsz egy nevet egy iskolai végzettséget és egy tájolást hogy hol élsz a hold egy kráterében amiből előzőleg kidobtam minden gyufaskatulyát porszemek voltak a legőben amikor megállt a kép 12 éves voltam és május hava te szerencsétlen a gyereked dobod el majd én felnevelem és nagyanyám arca körül mint medúzák úsztak azok amiket hajnak hívunk a pigmentet az idő felzabálta tizenkettő voltam és porszemek idegesen vibráltak üvöltözött a két nő a barna és az ősz lebénulva néztem a rábaközi terítőt amin egy Biblia hasalt akár a jégen a szánkó és mellette egy József Attila kötet mitha az egész irodalom ő lett volna mert mindig azt mondta nagyanyám elég e kettőt tudnod minden a tiéd, régies polcok a falon, papa felén utálatos gyagya kémregények. Matuska Szilveszter életét soha nem töröltem le 12 voltam álltam a szobában mit egy fa ami gyökeret eresztett és a pdló résein futott le a földbe tudtam hogy én eztán két öreggel fogok élni.Belemenekültem az olvasásba gyönyörú volt nagy nagy szőlőlugas málna fertődi eper ahová léptem virágok voltak hátul zölségek rend volt az életükben nem volt ruhám nem ismertem Pollockot, a Klein-kéket Scielét mondjuk. 14 voltam és cipőgyárban dolgoztam odaadtam a pénzt nekik én megírtam Tücsinek te figyelj pár göncöt adjál adott vagyis küldött. Alakítottam magam, nagyanyám megelőzte a korát mindenkit annak fogadott el aki összeszedett pár gyereket nekem nyilván arra gondolva hogy nem éppen szokványosan növök le volt edve a málna és a tyúhurt zabáltuk.
Úgy úsztam mint az angolna akik nem tudnak úszni magas szinten rossz szeretők behunytam a szemem és lehunyt szemhéjam mögött narancs képek vibráltak feketékkel belenéztem a napba és akkor jöttem rá arra hogy ide kéne rejteni miden titkot akkor amikor ébred a hajnal alja ott nem keresné senki aztán valamikor az időben nagyapám agyér-elmeszesedéses lett. Egyszer majdnem felgyújtotta házat. máskor a bilijében volt egy egy villa a bili az egy utálatos újsággal letakarva a prosztata miatt éjjel mindig hallottam a vékonyka csorgást az ötödik gyerek lettem nagybátyáim és nagynéném között vannak testvéreim akiket illene szeretni az illem mint olyan egy skatulya. Belőlük nevelt anyám jó gyerekeket egoista felnőtteket Angliát falja fel az egyik mint a porozinkót a másiknak 2 házat és egy vállalkozást kinek apja prima primissima nem láttam a tengert, de talán olyan lehet mint a kukoricán megtörő napfény szerettem ünnepeket, de nam hallowént ünnepeltünk hanem a reformációt zsidófalú volt ez zsidómesékkel odamentem gyerekfejjel a tisztelendőhöz soha nem felejtem el az akkori szavaimat hello evangélikus akarok lenni levetném a merev katolikus dogmákat apostoli hitvallás nyugi öt perc alatt lemegy. még most sem tudom kik lehettek a keresztszüleim katolikus gyermekként Igazából családot akartam, olyat ami normális mindig sejtettem hogy mamának van esze régész akartam lenni és lovász (ehelyett hurrá optimizmus de jó hogy vagy) legyen óvónő igazából lovász azért akartam lenni hogy érezzem azt az őszinteséget azt a meleget amit egy állat adott. Máig az a meggyőződésem hogy az állatok ha az ösztönük hajtja is őket de jobbak mit az emberek milyen jó lett volna állatnak születni ültettem fát mentettem emberéletet amit nekem is fel kellett dolgozni és írtam pár sort és mintha kötelező lenne az hogy egy tudatosság kell a költészethez hogy legyek tudatos ha ötödik gyerek voltam és az első ez már önmagában irracionális ezért vagyok 110 és a hold kráterében lakom amit elneveztem Galileo strassénak egy hajszál választ el az íróságtól mondod te de az a hajszál lehet olyan vékony is hogy nem mersz fésülködni ego vastag mint egy daróckötél és pofátlanul azt mondod nem értem a gondolataidat te nem értesz engem, én nem értelek téged meg akarsz fejteni de nem vagyok vízszintes tízes nem tudok írni a szavak elszállnak mint májusban a pihék a nyárfáról, hogy megtelepedjenek egy épp akkor festett asztalon persze lakkal festeni annyi mint amikor a nap felpattogtatja apró porszemenként a kemikáliát levetkőzteti mert lehet hogy kopottan szebb tudod mint az öreg csónakok...
A szomszédban lakott . ki akartam húzkodni a gazokat nála rámkiálltott Krisztikém azok mind gyógynövények Teát ivott de nem volt két egyforma csészéje és azt mondta válasszatok egy bögrét akkor fog jólesni a tea és másképp hat így rád. citromfű teát és komlót kaptam. mézgafényekre emlékszem és kalácsba font hajára vékony én és kaptam tőle csalánfőzeléket mit spenótnak hívtak vas kell a lánykának meg minden zöld és piros nyersen átmentem egy színpadon ahol ráadásul wagner szólt de nem azért mentem át a deszákon mik cseresznyeszínüre voltak pácolva mert éppen jódolgomban nem tudtam mit csináljak hanem azért mert arra vitt az utam azt mondod érthetőbben mert egy hajszál vélaszt el.rétemen kukoricás az tenger tudod? két kaparatlan folyó amit sások nőnek be. Több hárs volt de rengeteg a tölgy nem ültethetsz hársat virágcserépbe azt mondta a férfi kelta lelked van nincsenek barátaim ez a rét van rengeteg fával. van az az anyaföld a nagy tölgy és ha van erőd gondold hozzá azt hogy egy kavicskupac ami a doveri fehér sziklákról szakadt le. akkor vagyok jól ha fűben futkozom erdélybe megyek szólt a középosztály bikahangján egy nő melírral és ha unatkozni fogok viszek magammal origamit hajtogatok rátekikintettem halott papírmadaraira szántam valahol szántam de irigy is voltam, hogy elmegy minden mellett elmegy mit a felhők mondjuk itt nyugaton még gomolyfelhők vannak amik az aztán leesnek a fölre a föld beszíja cseppjeiket ez jutott eszembe boldog birkanyáj és a kevély bárányfelhő egyébként ne várd tőlem a verseket egyet utálok a rímképleteket és a habos tortákat meg a húst.Nem szeretem azokat az embereket kik nem szárnyalnak hanem csak úgy vannak felkelnek dolgoznak szép verseket írnak és 10-kor megnézik újra és újra a filmjeiket . Dél van zabkását ettem próbáld ki önts rá tejet szelj bele banánt kis cukrot, és hozászoksz.
Mit akarsz tudni még?

volt egy kutyám puli egy reggel megmérgezték, de kevés mérget evett így három nap agonizált. Nem tudtuk megölni esett az eső ponyvát terítettünk rá az álatorvos nem akarta elaltatni. harmadnapra talán még feltámadhat de nem volt húsvét és én nem írtam a jézuskának

nyugi ne félj nem lesz belőlem nagy író még semmi sem sikerült nekem selimovic sorai jutnak eszembe: madárraj rikolt a sötét éjben és az ember néma várakozás.

gondold el, hogy a föld nem gömbölyű...

fáj valami fáj ahol a lélek ahol a lelked lakik

17. [tulajdonos]: tanulni, érni ..2019-06-05 23:16
Nem sietek az előzőmmel, illetve hosszabbra szeretném és mórotzosra, de kidobok belőle minden sallangot. Ezért egy kis időt kérek, mert én nem érzem hólabának gurulósnak, folyónak. Nem érzem őszintének. Levetkőzöm amikor ezt az írást megírom. És talán a tabuk miatt fogtam vissza magam. Nem szabad. Hitelesnek igaznak kell lennie egy prózának, amibe természetesen beleviszem a novellát is. Beszélyt. Kevés szerplővel nem hegyezem ki. Vagyis én szeretem ha lecseng halkan, míg elnémul. Annak idején, mikor fél évem volt írtam, és egy ( nevet nem írok) férfi átnézte. Bevallom féltem ....
Nyugodtan nyúlj bele.( Madách monda Aranynak) erre ő: van egy rossz hírem. Nem segíthetek. Én már nem. Te hömpölyögsz és én ezt nem tudom utánad csinálni. Ezt már nem. Író leszel.


Eltünt örökre itthagyott pedig tudom, hogy nincs messze tőlem. Megértettem valamit. Fel kell nőnőm saját magamhoz , és a hibáimat el kell követnem. Szabad rosszat írni, de csak akkor ha kijavítom.

Csak akkor. Hiszen ketten kellünk hozzá: én, és az olvasó. ( Egyet hiszisen nem godoltam volna. a Kukát)

Novellákat olvasok, és egy újságírót faggattam kiket olvassak, hogy a beszély és a karakterek olvadjanak. Erősek legyenek. Nem tudom.

Kosztolányi, Móricz. És most eszembe jutott az Uz Bence. Véleményem szerint hiba csak kortársat olvasni. Nagy hiba.

Mindegyiknek van bája. Weöres Sándor. Mindenképpen. És a nők. Thomas Mann. Most zué, aztán olvasás egy óráig, és másnap délelőtt nem leszek.

Nagyképű szöveg de végre tudom azt, hogy tanulás és vita, rácsodálkozás nélkül nem megy. Meg kell élni tapasztalni és nem menni el akár egy kukoricaföld mellett sem. Atermészet nagy tanítómester. Amikor fotóztam, minden nap más volt a rét. De komolyan pedig tavaz volt ...

És azt hiszem én választok barátokat akik formálnak akiknek a véleménye fontos, akiknek az egyéniségük belém ég. Kösz, hoggy olvastok néha.

Mégvalami. Imrét, bocsáss meg, és remélem, hogy nem törlöd én nem bírtam. Soha nem mondott rosszat rám, inkább eltolt magától mintha nem lennék. Egy hónapig kínlódott velem, és amikor cseteltünk éreztem a fenntartást felém. Én nyugtattam. Azt hiszem, hogy igazából nem tudok utálni.

Arra kérlek benneteket, ha olvastok és disszonanciát láttok, vagy bármit és úgy olvastok hogy jaj, itt úgy érzem sok itt kevés, jobban bonthatál. Szóval visszajelzést. amin én elgonolkodom,. Aztán úgyis úgy írok ahogy akarok.

Nem skatulyázom. Ti se engem Sziasztok.


16. [tulajdonos]: első utószavam ... Brrr.2019-06-05 22:00
SOROK A SZERZŐHÖZ



Kíváncsian nyitom ki G Menta Éva Szegődős című verseskötetét, hiszen olyan pillanat ez, mint amikor résnyire nyitok egy ajtót, bekukucskálok rajta, majd ahogy sorról sorra haladva belépek a költő otthonába, világába. Besurranok a költő lelkébe. Képek, dallamok, hangulatok.

Látom magam előtt Éva édesanyját, édesapját, szeretett testvérét, akit megidéz. Elengedi, de nem felejti. Hallom egy klarinét dallamfoszlányait a vidéki miliőben.

Őszinte, megejtően szép verseiben ott a kislány, a Nő, az örök Éva.

Érzem Erdélyt, a Maros partját, a tájakat, ahol megfordult.

Időnként megdöbbenve visszatérek egy-egy sorához. Bátyám fénye c. versének utolsó soraiban így vall:

éveket zabál mégis él

látod a sor végén mégis

Hozzád-ért



Szerénysége az önfeláldozás mezsgyéjén térdepel. A szeretet soha el nem múlik. nem kér, mindig ad. Tisztaság és hiány, társas magány és hit a megváltásban, a beteljesülésben. Éva nem tesz mást, mint lemerül. Óceán-kék mélységbe. A lélek örökös önkeresésébe. Erős ez a könyv, Éva verseit legszívesebben idézném, mégsem teszem, hisz amikor kezetekbe veszitek a könyvet, nektek is kitárul az ajtó. Mágia. Magamba szívom a lépteket, a hirtelen beálló csendet, a hiányt. A magányt. Elvisz magával és hagyom, ismerős helyeken járunk, hol „ amikor leestem a fáról/

az este betakart/nem féltem”. Mint tiszta vizű folyó sodornak a versek magukkal. Dióhéj vagyok. A legkisebb folt című versében, ezt mondja: a legkisebb szó / a legkisebb betűn/ a lekisebb pont/ hagyd legyek én. Hagyd. Elmosolyodom a Magamhoz című versén, amelyben Anyám kötőtűje/ még hurkolt igaz szálakat. Megidézi Lóri bácsi szénás szekerén kiesett tejfogát, Mama ölét, a Marost, és apját, aki betakarta a kabátjával.

Halálról írni kockázatos, nehéz. Milyen furcsa a halál c. versében megfogalmazza azt, amit kevesen fogalmaznak meg önmagukban. A törékeny asszony erős, kemények a sorok. Verseiben nincs feloldozás, nincsenek közhelyek, nem tesz pontokat mondatai végére, hagyja - és mily okosan teszi - hogy tovább szőjük gondolatait, hisz egy költőnek ez a feladata. A költő nem kérkedik, az olvasó érzi azt, hogy Éva alázattal felemeli. Bravúros a könyv szerkesztése is. A címadó versben sűrítve ott az egész kötet:



SZEGŐDŐS



szépen jött örömfájó

ha kiárul

folttalan is világol

ha megcsal sorában

sort állnak a betűk

akit az erdő nevelt

örökre érzi a fák

reszketését



A Haikuk képei eredetiek. őszinték. Bevallom, Éva megzavart, felkorbácsolt, és elgondolkodtatott.

Áldás van rajtad, suttogom, mintha egy barátnak mondanám. Képzeletemben mosoly suhan át arcán. Ennyit mondok: Köszönöm Éva, amit kaptam tőled, Isten áldása kísérjen.



Mórotz Krisztina

15. [tulajdonos]: hm2019-06-05 00:58
holnap újraírom. alig várom.

14. [tulajdonos]: újrázz 2019-06-05 00:54

MINDEN SORT ÚJRA. KEVÉS, FELSZÍNES.


KEVÉS NINCS ELÉG EREJE! KEVÉS ÉS SEKÉLYES.


ERŐ! Az kell és lélek.

13. [tulajdonos]: .....2019-06-05 00:21
Ahogy közeledett felém, láttam az aszimmetriát az egész lényében. Vékony, szép nő lépett a sáros úton felém. Hosszú haját fújta a szél.Nem igazította meg a rakoncátlan fürtjeit. Rea
fantasztikus nő, az a fajta, aki mellett meg kell állnod, mert ott van benne a szél, ott van a kesernyés füst szaga, az októberé,semmi másé csak a füstös októberé, a diólevélszagúé, látod Reában önmagad. Felismered és ebbe beleborzongsz,ugyan ki szeret találkozni önmagával? Ki mondja ki, hogy mától nem hazudhatok magamnak ? Barna szem, laza hosszú léptek büszke, öntudatos arc, fehér bőre kissé rózsás árnyalatú. Lehetne akár zsákban is, nem látnám mert annyira felülemelkedik ezen, hogy csak az arcát és a szemeit veszem észre.A kertünk melletti földúton ment hosszú laza léptekkel, nem kerülte ki a pocsolyákat mintha a kövek, a földút, szívességet tennének neki azzal, hogy
végigmegy rajtuk. Időnként egy egy csalán, vagy kis kő a lábának ütődött.Ide nekem a világot, fizetem az árát keményen, fejezte ki ez a testtartás. Jobb kezében zacskó.
Ki lakik benne? Erre nincs válasz, talán ha azt az októberi diót törném, akkor mint egy laterna magica képei, előtűnnének az árnyak, csak az árnyak, miken felcsillan a fény. Látják, mégsem érzik, megbántott madár őrzi így titkát. Hangvilla, aki minden érintésre másképpen rezdül,mindenkinek van képe róla,a nők irigylik, a férfiak bámulják. Nem fogadja be senki, egy különc nő, aki egyedül tengeti napjait mindig gyanús.
Szobrász. Rea. Így hívják. Néha faágért, máskor kecskerágóért megy ki a rétre. Öregasszony, és fiatal nő. Mesélek róla , hol volt, hol nem voltakkal a magam módján, agyagból mintázom,és felébresztem őt Neked, hogy érezd. Közel lakik hozzám,a háza előtt visz az utam. Nincs kora, nincs senkije, szobrok között él, néha látom a kertben, teát iszik, vagy elmerül egy könyvben.Braille-írás persze.
Köszönünk egymásnak és elmegyünk egymás mellett ebben a valószerűtlen világban, ahol mindig valami fura megfoghatalan aurát érzek körülötte, mintha a barna kemény árnyalatában ott lenne a meleg mahagóni színe, és a kövek pora elszórva. Megállított,pár semmitmondó szó után tért lényegre tért, és kérte, hogy menjek el hozzá, mutatni szeretne valamit, közben beszélgetnénk. Megteszi, hogy eljön?
Rendben van, válaszoltam kelletlenül. Tudja, hol lakom? Nádtetős házamat már ismeri. Nem az alappal kezdtem, nem baj ha a földbe süllyed is. Egyszer én is itthagyom mementónak a házat. Párás volt a levegő, megint eső lesz a,fenyőimet opál fény keretezte..A vonat füttye is behallatszott messziről. Nyugtalan voltam, bár próbáltam elhessegetni magamtól ezt az érzést. Éjjel róla álmodtam egy folyosón állt, valamit mondott amit nem értettem.
Kétszer is hiába csengettem, amikor végre kinyílt az ajtó Rea ott állt előttem. Mögötte a Nap, utolsó sugarait a hajába szórta el. Odanemillő gondolat suhant át agyamon: Rea a nap szemébe rejti minden titkát, Nap megőrzi e titkot. Felesleges volt megint bemutatkoznom. Biccentett, hát eljött Krisztina. Erős reszgésszám, egyes,-szólt, most láttam először mosolyogni. Érzékiségből összegyúrt nyers erő és nyugtalanság vibrált a lényében. A kapuban álltunk.A ház tényleg megsüllyedt, az ablakokon zöld zsaluk, a hímzett függöny csak félig takarta az ablakot.Nyugodt kép, amiben ott vibrál a nyugtalanság. Szép volt és vak, és igen az övé a világ, ő a lanton játszó nő, az örök Éva, aki meghülyít mindenkit, és próbára tesz tudtán kívül nőket, férfiakat.Vajszínű ruhában volt, illett hozzá. Kicsiny formás keze volt, és valószerűtlenül fehér bőre. Ezek a hosszú ujjak ritka érzékenynek tetszettek, akár egy káposztapille rebbenése.Meglestem magát néha, mi is kilesünk valakit, amikor a ház előtt megy el, néha érzem a pafümének illatát ha a szél erre hozza. Bevezetett a nappaliba, leültetett, kávéval kínált. Minimalista stílusú sobabelső, barna padló, tejeskávé színű fal, ami néha hófehérbe futott át. Magukat átölelő színek, és mindenhol fa ami meleget és otthonosságot varázsolt. Az ágyon racka és darócszerű pokróc.Ezt a sok pasztellt és terrakottát,a szőnyeg élénkpirosa törte meg. Kellemes volt a hűvös falak között abben a szobában.
-Azért hívtam el hozzám, mert azt mondják a faluban, hogy író. Kérem olvasson el pár levelemet, én benne vagyok, az érzéseimet nem tudom kizárni. A miértre azt mondta, tudni akarom Krisztina, ön hogy látja őt. Egész valóm ódzkodott ettől az abszurd helyzettől. Más leveleit olvassam, és még mondjak is véleményt róla? Miért bízik meg bennem ennyire? Miért? Rea megigazította a háta mögött a párnát, alacsony barna heverőn ült. Sosem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz beszélnem róla Felállt mély levegőt vett, mintha fuldokolna. Észrevettem, hogy a felső ajka fölött verítékgyöngyök jelentek meg. A régi rádiót fehér organza takarta, kikeményített nagymamás.. A vaktükör fölött öt gyermek fotóját vettem észre, öt orgonasíp ült egy padon.Viszonylag hamar megtaláltam Reát a képen.A feketével pettyezett tükör furcsa és érzékeny lelket sejtetett.. Egy vaknak nem kell tükör csattant fel nyersen, de lenyugodott. Minden nap belenézek, bár nem tudom milyen egy tükör. Dac látszott az arcán, érzéki hangja egyszerre lágy hisztériába hajló..a csendben a hangja mintha a falnak ütődött volna. Ebben a kis faluban élek, egymást nézzük titokban, megismerkedünk, különös kéréssel fordul hozzám, én igent mondok kelletlenül, mert nincs erőm a nemhez. cserébe egy szobrot kérek, hogy megmaradjon ez a pillanat. Paul Dubois apró szobrai jutottak eszembe Tudom, hogy ebben a faluban minden kézzelfogható matéria.
Egy levélkupacot adott át. Tegye el-szólt kurtán. Maga író. Olvassa el. A levelezésünk. Mondja el mit látott a levelekben. Hozzám írta őket. Hirtelen vad lett, kegyetlenné és sebezhetővé vált. Magányossá. Kérem, ha ezeket elolvasta tegye meg , hogy egy délután sétál velem, hogy ne úgy lásson, mint egy isten háta mögül idekeveredett szobrászt, hanem mint nőt. Aztán mondja el azt amit érzett. Nem tegezem le maga idegen, aki kérdez.. csak a kezemben kellett volna bíznod, mondtam annak a férfinak aki írta a leveleket. A kezemben amivel alkotok.Kigúnyolt amikor azt mondtam ide költözök az isten háta mögé. Röhögött. és azt mondta: egy tengerpart nem felelne meg? Olyan, mintha akvarellel dolgoznál, és nem kökemény agyaggal ami te vagy. Ezeknél a mondatoknál már ordítozott velem.
Porba fúlt, nevesincs falu ez rázta meg magát hirtelen, mint aki kábulatból ébred, és megigazította a vázában a virágot.Esténként is sétálok.Van itt a Répcénél egy ökörvérszagú fahíd, ahol kövér unkák kuruttyolják a poézist. Esténként a nap úgy ereszkedik a vízbe, mint egy hájas szakácsnő a főzőüstbe. Így képzelem el. A katélyparkban a platánok alatt sétálok. A víz szaga, akár a halott busáé,olyan iszamos, mindig kikerülöm a tavat.
Nézze, belelátott az életembe. miért ne tudhatná meg ezt is? -zsebébe nyúlt , megfakult fényképet húzott elő. odanyújtotta. Egy kút mellett egy kislány poncsóban egy kutyust simogatott, miközben a fényképezőgép optikájába nézett-.Látja, látja őt? A kettőnk gyereke volt. A gyermek meghalt. Akkor lelkiismeretfurdalása volt. Ezerszer elmondta boldogtalan vagyok. Néha nem kellettek a szavak, feleslegessé váltak. Akkor szenvedett hajótörést ez a kapcsolat, kettőnk szerelme. Mégis csak annál közelebb kerültünk egymáshoz. Töretlen boldogság, hogy aztán annál kegyetlenebbül ránkzuhanjon... a bűntudat.
Elviszem a leveleket.
köszönöm mondta. Halálosan kimerültnek láttam. öregnek tört arcúnak, mint aki napok óta nem aludt.Számítok magára lehelte. Rea, nem élek vissza vele, bármit olvasok a levelekben.Elmondom, hogy láttam a történetüket, de nem szeretném befolyásolni, érti? Csak elmondom mit láttam, a többi a maga dolga. Érti? - Rea érti? ezzel megráztam. Mintha álomból ébredt volna lassan, nagyon lassan. Amíg hazaértem nem bírtam szabadulni a történettől, a nőtől. Különös előérzet volt bennem, hiszen nincs félelmetesebb mint kikutatni másnak a titkát.
A csendes szobában, gyertyafénynél kezdtem olvasni a leveleket.Különös előérzet,majdnem szorongás bújkált bennem.A levelek! Szavak fékezhetetlen áradata, komor, tüzes ragyogó szavak, pőrére vetkőzve, szavak, apróbetűs szavak.
.Szenvedély, tébolyulásig fokozódó önelemzések máz, ragacs. Mámor. A levelek többek voltak mint irodalom. Az élet volt, minden mocskával, tisztaságával őszinteségével, az élet volt a nyers élet. A szavak dallamosan pőrére vetkőzve a férfi pórusaiból törtek elő- nyögés, átkozódás,őröm és bánat könnyei-,s mindez tüzes pergő dallamos stílussá ötvözve, célja által megtisztulva. Megfájdult a fejem, testem remegett, a férfi kitárulkozott, akkor értettem meg, mi az, amikor csontig fosztva áll két ember egymás mellett. Író voltam, de most sikkadtnak sekélyesnek éreztem minden írásomat. Csodáltam az erejét.. Az irónia itt visszájára fordult gyengédség, vagy kifordított puha kesztyű.Meztelen igazság, megvilágosodás, tréfa. Önmaga állandó feloldozása.Igen, tréfa, de poénja nincsen. Hiszen mindennap szerelmével ébredt egyedül. Ez az üresség, az egyedüllét magyarázta meg nekem a férfit. Bármit tesz is, egyedül alszik el, egyedül utazik, mindenkiben Reát keresi.
Elkövetett egy hibát. Mindennap felidézte életüket. Minden nap olajat öntött a tűzre és a hamukupacot nem taposta el. Aztán belemenekült különböző tanokba, szent könyvekbe, ezotériába, Kabbala tanaiba aztán semmibe. A semmi amikor eljött, azt mondta rajtad múlik, vagy áll minden. Tüzes szavak, pőrére vetkőzött bőrén,vagy jégeső. Egoistává lett, cinikussá, és mindenkit kívülről figyelt összehúzott szemekkel gunyorosan.
Örültem, hogy vége a leveleknek, ez már a múlt fantomja ami még utoljára felkel a temetőjéből felizzik, erőre kap, és elég. Akit a sorsa el akar veszíteni, megveri tehetetlenséggel, jutott eszembe.
Azon az éjjelen nem aludtam. Néztem a sötétet, és láttam Reát és őt. Nem kellettek már szavak. Szavak nélkül is értették egymást.
Gyermekként is. és arra gondoltam, ha azt mondom Reának, hogy tegye el a leveleket és ne vegye elő mi lesz akkor? Egy levél a földön maradt másnap reggel ráléptem.Elolvastam a levelet rövid volt. Rea drágám.kicsiny folyóban úsztam délután, szelíd sodrású, óvó biztonságos volt a víz. Mezítelen voltam parttól partig méhány karcsapás volt csak. Pucér voltam, mint azon a régi nyáron, emlékszel? Gyermek, akit szeretett a víz.Emlékszem, hogy akkor gyermekként mosolyogtam és a régi hársak között bicikliztem.Nem beszéltünk akkor, hiába értem oda hozzád később egy marék málnával, mi hallgattunk.Most mondom ki itt a patak partján ami gyermekként mondtam magamban neked." Annyi mindent adhatnék neked, elfogadod? Megtaníthatlak úszni, annyi az egész, hogy ráfekszel a folyó testére és megtart.Kis dióhéj leszel rajta, semmi mást ne érezz, csak annyit, hogy kis dióhéj vagy.Most még engem se érezz Rea! -váltott a levél durvává... de, érezz, érezd a karomat amiben tartalak.A folyód leszek, a folyód vagyok, feküdj rám, tartalak. Megmutatom a lebegést neked.Ráfekszel a vízre és nem félsz. Mintha az anyaméhben lennél, vagy bennem, ringatnálak.
A kék patak ibolyába vált, majd az is halványul, foszladozik, s ahogy visszatalál a szürkébe, parányi rózsa csillan rajta.
Jegecskének szólítod, hideg rózsaszínnek.Az én kicsiny folyómra inkább azt mondanád, szeszélyes.Nevetnél hozzá, ragyognának a fogaid.Én melegnek érzem a szelíden sodró időt, égetett cukor illata száll fölötte. Legyen a Tiéd minden estém. Igen, akkor ezeket mondtam neked magamban. és átöleltelek."Ezt a pár nyugodt sort valamiért megtartottam magamnak.
Másnap elmentem Reához. Későn értem,halogattam az időt .Délelőtt elfeküdtem a vízben, szólt a rádió, és én ábrándoztam. Elaludtam. Álmom nyugtalan és nagyon rövid volt, a víz is hideg volt akkor már. Rea várt már. Késett esett nekem.Nos mi a véleménye a levelekről? Égesse el a leveleket Rea. Rea szempillái megrebbentek, és lült. Rosszul vagyok suttogta. Nem ettem még ma. Azzal a konyha felé indult, Hallottam ahogy gondolom teát önt egy pohárba, és eszik pár falatot. Le kell zárni múltat és előrenézni szólaltam meg.(ócska közhely) mintha a múltat csak úgy le lehetne zárni! Nem lesz könnyű Rea, de meg kell tennie.Először sétáljunk ki a rétre és elmondom, hogy miért jutottam erre a következtetésre.A tölgyfám nekem is erőt ad. A séta nem volt hosszú. láttam nem érdeli Rát semmi. Aztán megelevenedett és táncolni kezdett . Szilaj vágta volt ez fűszálakkal.Sírt. Hagytam, végülis azt mondta ne szóljak. Beugrottam egy pohár vízért, és kiültünk a lugas alá. Rea, mindenki keresi a boldogságot. Ugye úgy érzi, hogy elrontott valamit? Nem rontott el semmit, Süt a Nap Rea, de nem sétálhat örökké a múltban.Nem esik mindig az eső! Nem térdepelhetsz le megváltást várva Istentől, vagy Isten tudja kitől. Nem imádkozhatsz már hozzá, legfeljebb érte. Nem, Figyel? Azt hiszi őt ez nem bántja? Azt hiszi ő boldog? Nem.Most eljön velem mindenhová szóltam, itt ülök én is naphosszat a gépem mellett, és nekem sincs senkim.Továbbmegyek Rea.Szexuális kapcsolat volt maguk között. Én ritkán szeretek bele férfiba. Szerencsétlenségemre azok a férfiak vonzanak akik magát, akik téged Rea, érted?-váltottam át tegezésre. A veszélyes és okos férfiak, igen,csak az okosak.Hány ilyet látsz magad körül, és szinte kiabáltam.
Ezért volt kevés férfi az életemben.Talán sosem tudtam igazán szeretni, de ez már a múlt, és a múlt sebei nem vékonyka pókhálók, a múlt sebei nem olyanok, mintha elesnél, és mindig lekaparnád magadról a bőrt, nem. A mút sebeit te elrejtheted, de azok felszakadnak mindig, míg egy napon rá nem jössz, hogy igen, valahol kiabál veled egy férfi, hétszentségel, kiabál, ért , tud rólad mindent Rea,és azt mondja nézz előre! Vedd észre, hogy halott deszkákon állsz.Lassan nyugodott meg. Hazakísértem, és dühös voltam erre a szerelemre, azt mondtam, hogy elveszem, igen én piszkolok én sározok én leszek az aki a bűnt bűnnel oldja fel vagy meg. Az enyém lesz.Bűnben.Ő azt hiszi szeretkezünk, én tudom hogy testetlen ölelkezés lesz ez.Üres deszkák. Korhadtak, mik tele vannak szúette percegéssel.Én is az egyik korhadt deszka vagyok, de ő is, és Reára gondol közben.Megkap határoztam el.
Ketten égettük el a leveleket. Lassan égtek, vagy csak úgy tetszett az egész? Hallgattunk.A nő hátradobta loboncát. Igy üldögéltünk gyermekkorunkban. a szőnyegen, amikor mesélt nekem, Varázslatos mesék voltak ezek, történetek. Azt akarta, hogy lássam a meséket, a meséit a szemein keresztül. Aztán később kiolvastam ezeket a meséket mind. Byron alanyi költészetét, gyermekdarabokat, mindent.Shakespeare-t Most úgy érzem magam, mit amikor Prospero kiáll a színpadra a darab végén és szeretetet koldul. Szeretetet nem lehet koldulni kiáltott fel Rea. Prospero arcáról eltűnik a máz, már csak egy szerencsétlen ember áll előttünk, és sír. Sír, a festék
folyik és az arc már csak egy fáradt emberé.
Tudja, nem tegezem már-hallom Rea szavait. Látta a voltot. Egy nagynéni, egy bolondos, félsüket nevelt fel minket. Nem törődött velünk. Álomvilágba menekültünk, egy könyvünk volt. egy agyonolvasott könyv. De a bátyám visszahozott a valóságba,ahogy ő nevezte. Minden más csak álca.Igazolást keresett szerelmünkre. Ozirisz-ízisz. Ptolemaiosz Arszioné A Nap és a Hold. Csillagistenek vagyunk.Nem tudta már elmondani a mondákat, Rea sírt. Hány levél van még? Egy van Rea. szóltam csendesen egy. Megtartja? Nem.. szinte lehelte a szót. Nem.
Volt egy tölgyfa asztalunk emlékezett révülten. Kivittük a hóra, nekünk nem voltak szüleink. Elégettük halott szüleink ruháit. Büdösek voltak dohosak.A havon lángok csaptak fel, és mi sikogattunk és nevettünk mint pogányistenek olyanok voltunk. Sírtunk, ordítottunk féltünk, de felgyújtottuk szüleink ruháit.Szilaj körtáncot jártunk.Minek nekünk szülő?
Csodáknak nyitottunk ajtóréseket és mi bekukucskáltunk az ajtók résein.
Az egyetlen igaz ebben az életben a mi bűnben fogant szerelmünk. Az egyetlen igazi- szólt Rea és megállíthatatlanul zokogott. Megágyaztam nála, és ottmaradtam. Sokáig simogattam fekete haját.Mély volt az álma, néha felsírt. Messze még a gyógyulás. Idő? Az idő ugyan mit segít ilyenkor? Megmaradunk gyermekeknek életünk végéig, míg életünk végén álarcainkat tépjük le amik ránk kövesedtek az időben. halál előtt tisztul a test, pőrén meztelen lélekkel valljuk meg azt, hogy mi az amit nem tettünk meg. A szem tisztán lát ilyenkor még utoljára, a szem , mi a lélek tükre.



Olvasói hozzászólások nélkül
12. tulaj.: cikket elolvasni! :)))2019-06-04 20:28
Még egyvalami. Először nem féltem nevettem, de velem sorozatban ismétlődnek meg ezek a dolgok. Először nevet az ember, de amikor azt olvasom, hogy megengedett a meztelen művészi kép, a szobor, és engem egy hát ,iatt tiltanak, akkor persze elgondolkodom, és reklamálhatok én, nem történik semmi. Linket küldök be, hogy ki volt a fotós. Edward Weston, és a hát Tina Modottié a szerelméé. Ráadásul ez a fotó több napja kint van és kb 40-en lájkolták már, kommentet írtak hozzá.. És a harmadik napon megnyitom a gépet és egy másodpercig látom. És nem értek semmit, hogy három neapig ez a kép nem sértett senkit csak most? A félelemre építenek, és május 20-tól 26-ig tilás, és rá 9 nap múlva 7 nap tiltás. Lehet, hogy nekem már eszembe sem jut holnap ez, és azt hiszi az illető, hogy jaj de rossz egy hetet okozott nekem, mert nem a facebook tilt igazán 9 naponta 7 napokra , hanem ott már valaki, és annak a valakinek nincs arca, csupán találgatsz, hogy ki ő. Egyébként hét nap tiltás, és cset tiltás sok, tehát nem értek mos semmit. Valamit azért tudtam tenni. Volt egy olyan kérdés mi hiányzik innen a fészről. Rögtön írtam azt hogy művészeti ágak minden fajtája legyen, hogy a giccses szívecskéket korlátozzák, és minőségibb legyen a face. És itt már az a Mórotz Krisztina beszél, akinek ma fogadták el három írását egy jó lapban. Ahol még várnak tőlem, itt már az beszél aki ugyan egy napig rágódott ezen mert érzékeny de tovább kell lépni. Nálam a face komoly dolog volt ám, mert élveztem pl a Kells könyvéről írni. Vuillard rózsás árnyalatairól, Csontváry csodáiról, és azt vettem észre, hogy az emberek vizuálisan is ki vannak éhezve, intellektuálisan is, egyik nap még Weöres kéziratát kutattam fel, másnap már Fron Nazi kritikáját olvastam, és azt vettem észre, hogy érdekli az embereket a Ming dinasztia korabeli valami. És mindig továbbgörgettem mint egy hólabdát, és így játszva tanultam magam is.
Hogy kinek bökte a csőrét, nem tudom. Pl. engem érdekelt Le Gray fotózása is. Egy diszes képekben gondolkodik... Mindig. És nekem arra szükségem volt , hogy kitegyem ezeket a képeket. Vizuális vagyok. És kíváncsi. Megvan pár emberke kikkel jóban vagyok, velük persze cseteltem. És ilyenkor a ki lehetett érzés ott van. Gondolkodtam én a jósomon, hogy nőies volt valahogy egy férfi nem kezdi úgy hogy holnap nagyon rossz lesz ézem. ezt már leveszem. amit akartam még írni, hogy találtam egy nagyon klassz cikket miután olvastam, hogy D. Tóh Kriszta diszes tele hibákkal és újságíró. Ezt szeretném ha elolvasnátok, mert olyan dolgokat találtam benne, hogy magamra ismertem. Kiteszem a linket:

http://varazsbetu.hu/beszelgessunk/miben_jok_a_diszlexiasok/index.php ezt is ki akartam tenni, de .jött a tiltás. Hát nem biztos, hogy szedem a cókmókom. 2012-ben tiltottak egy hónp múlva röhögve jött az illető, hogy befújt. a fészbukos rendszer nem jó. Hogy fogalom legyen lóra Tina Modottiról egy fantasztikus fotós volt... és politikai aktivista. És mivel ők a májusomba belegyalogoltak, elhatároztam, hogy szerelmük történetét megírom... :)) A rosszban itt a jó... Egy szép szenvedélyes szerelem gondolataik életük. Aki befújt az voltaképpen egy témát adott át ezüst tálcán :)))

Olvasói hozzászólások nélkül
11. Mórotz Krisztina: hm...2019-06-04 17:12
Bocsássatok meg amiért ide beírtam.. Ne jelöljetek be senki gyanús figurát, én sajnos nem néztem meg ki ő, és visszajelöltem. Mindenre vigyázzatok, akár egy szürrealista kép is sérthet,esetleg szimbólum is, bármi apróság. Ez a látnok gyanús, de nem tudok vele mit csinálni. Később ha kicsit megnyugodtam írok, nem tudom ha ő volt egyáltalán ha ő volt ki van mögötte.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-06-05 10:21 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-06-19 17:18   Napló: Seholsincs
2019-06-19 17:14   új fórumbejegyzés: Pataki Lili
2019-06-19 17:12   Napló: Seholsincs
2019-06-19 16:25   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2019-06-19 16:12   Napló: Hogy vagy?
2019-06-19 14:19   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2019-06-19 14:00   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2019-06-19 13:57   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2019-06-19 13:54       ÚJ bírálandokk-VERS: Bánfai Zsolt Tükröződés
2019-06-19 13:46       ÚJ bírálandokk-VERS: Vezsenyi Ildikó Körülölel