Hetedíziglen: szavazásra

Hetedíziglen bloggernek 3 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 23:12 Összes olvasás: 259172

Korábbi hozzászólások:

5780.	[tulajdonos]: szavazásra	2022-09-20 23:19
Kedves Játékosok! Íme a versek, szavazzatok! 1. erre-arra-amarra megrepedt a lámba burka alázatnak marka nyújtja zsírral keni liszttel szórja ördög viszi a pokolba percre perc jön estre meg éj fátylat sző az északi szél külön alszik bú és bánat közhelyes lett a bocsánat törvény sújtja aki sápadt megbűnhődik a vak látszat sír a mező sír az erdő megtelik a mosóteknő 2. Vas szátok meg pösze idom! Óceán viharom sír, majd meglátod; nem börtön az alázat, nem várok percet sem külön útra, oda jár ma pozsgás szeretőd mint csodalámpa, törvényes szavakon túllép, aki átlát, nem nyesi madarának kicsi szárnyát. 3. Még lobban… Még lobban egyet a pisla lámpa, még látni lehet, hogy aláz a halál, de ne sírj, néhány perc van még hátra, a lélek, a test külön útra talál. Élni és halni a legfőbb törvény, ezt senki és semmi sem írja felül. Egyszer véletlen feldob az örvény, másszor meg tested a mélybe merül. 4. visszaképből külön törvény csak egy perc kell saját örvény nem lát ember lámpa virít nincs alázat hiába sír csak káprázat 5. külön kert más lett a táj mert ősz a törvény hullatni mind az álmokat sötét szavak egy lámpa csak siratni azt aki nem marad mennyi színt és mennyi percet és könnyel nyert alázatot befonják most e néma kertet halott bolond már nem láthatod 6. Le nni? Látod-e a megvakított lámpákat, a rossz percekből dagasztott éveket, a törvény kidőlt oszlopai közt eltévedt alázatot, külön a különb fehéret, és a vele nem keverhető feketét, és az üres sírt, amiből Yorick koponyáját is kilopták? 7. 11. álom Látlak. Hajadra ült lámpa fénye, egy nagykabátban állsz a ház előtt, tudom rám vársz, tudom, kísérni kéne, mert meg fogsz halni, hétfőn, délelőtt. De ez csak álom még, másfajta törvény, nem sírsz, nem kérsz, csak állsz ott, megalázva, kezed se nyújtod, előtted az ösvény, percek fészkelnek fel a szürke fákra. Melletted állok, egy külön világba', a vállamhoz súrlódik homlokod, magasabb lettem, most te vagy, ki árva, s zártságomat erőnek gondolod. Miért nem? Miért nem, azt, hogy szeretsz? Otthagylak, mielőtt útnak eredsz.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!