| KIEMELT AJÁNLATUNK | |
| Új maradandokkok | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő | |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 15:41 Összes olvasás: 2545664155. | [tulajdonos]: szavazásra | 2021-06-18 10:34 | Kedves Játékosok!
Mivel senki sem jelezte, hogy időt kér, fölteszem szavazásra azt a néhány verset, ami beérkezett.
1. nodecsakis
nocsak nocsak a szúnyog citromba harap nocsak nocsak a dokk szárad a hajó marad nocsak nocsak faggatom faggatod faggat nocsak nocsak a hiány ma elmaradt nocsak nocsak mindenki citromba harap Ott
2.
A Haver
Útnak indul hősünk, felkerekedik; Vállán viszi zsákját, elmúlt éveit, Hátra hagyván elárvult könnyeit, Zsebre tett kézzel, fütyörészve Lépdel s közben bort iszik.
Faggatja a fákat, kérdésekkel ostromol; Hogy nősz nagyra kicsi magvadból? S te miért adsz árnyékot magadból? Belőled lesz fa szán is, gondolkodik magán is, A hajón majd kaszál is.
Hallja már a kürtöt meglódul a lába, Siet a dokkhoz, Velence már várja, Kalapját fogja, szél ne vigye sárba, Nocsak egy ismerős! Haver! Együtt utazunk a Mába!
Harapja a száját; De jó volna látni,! Hörpint az üvegből, így eszébe jut bármi, Széles mosollyal üdvözöl, karját kitárja, Keressünk egy szép nőt, mellesleg Hiányzik egy pár, na....
Nézzük a tengert, futnak a habok, Árad a szó s áradnak a szagok, Hirtelen kiált, majd csattan egy nagyot, A földről szól fel, - A szúnyog halott, S az leszek én is, ha harapnak még nagyot.
Arca kissé savanyú, mint ki citromot evett, Csípés az arcán megelevenedett, A pofon hatására, kétszer akkora lett, Bort kért, tovább fecsegett, Végül beesteledett.
3.kavarodás
citromízű ez a szúnyog amott meg egy bergamott limonádé ömlik földre így kezdem én a napot
dokkba tolom nyűgöm bajom megtelik a kikötő kinyírom a haveromat pusztuljon a lókötő
faggatózás hiánytalan komatálon vén krampusz nocsak éppen megharapott csődöt mondtam mint alkusz
4
Koktél
A savanyúság citromba harapott egy forró, nyári délután. Üvegpohárba tett napot, jeget, kaszáltfű-illatot. Egy árvaszúnyog a fülembe sírbakolt, mint bennem a hiányod néha. A dokk fölött némi pára lengett. Nocsak! Hát innen nem látni a tengert? - faggatott magam, és kajánul vigyorgott hozzá.
5.
Nocsak, szúnyogból nincs hiány errefelé, harapnak mind, a véremet akarják az utolsó cseppig kiszívni a rohadékok. A sorsot faggatom, s ő visszakérdez, miért nyafogsz a szúnyogok miatt?
Annyi dolgod lenne, s te belesüppedsz ebbe, nem szégyelled magad? Itt van egy búzasör, citrom nélkül, habos még, idd, és irány vissza a dokkra. Nemcsak egy szó, de egész világ, ahol hajók pihennek, és
köröttük emberek sürögnek-forognak.
Extra:
dokkban csobbanó gondolatok
még hiányként faggatom a mindenségét a mindenségnek a háttérben egy fagott lágy hangja kellően mély és nem harap belém
T. publikum következzen egy pukedli nem vagyok törekvő csak esendő (igen) nocsak mily meglepő közbenső citromot csavart egy útvesztő
bánja kánya és egy szúnyog ma sem jött könnyen semmi ez ingerlő; szeretnék végre nevetni…
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|