NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 20:40 Összes olvasás: 259129Olvasói hozzászólások nélkül| 3178. | [tulajdonos]: ajánlat | 2020-10-07 08:52 | Jó reggelt!
Hetvenöt db túrógombócot formáztam. Páfrány dobálózni akart velük. Elkaptam és bezártam a konyhaszekrény alsó részébe, a műanyagdobozok mellé. Adtam neki egy zseblámpát, hogy párosítsa össze őket, ha ennyi fölös energiája van. Bekötöztem hozentrógerral a szekrény kilincsét, ki sem engedem míg nem végzett.
Hat versünk van. Egyet szeretnék még, hogy hét legyen.
Addig nem zárunk, lesz ami lesz.
Megint csak nem irigylem a szavazókat , szuper a termés.
Megyek, mert Páfrány nagyon zajosan viselkedik.
Uff | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 3177. | Annuska: vers | 2020-10-06 16:20 | fehér, szerelem, kapocs, köteg, szélrózsa, harcias, áramvonalas
játsszuk azt
hogy szóba hozhatsz bármit
beszélhetsz a testünk körül áramló
levegő nyomáseloszlásáról
a közegellenállásról és a
torlópontokról ahol az áramvonal
megszakad
a fehér fényről ami nem szerepel
a nemzetközi világítástechnikai szótárban
számomra mégis létezik ugyanúgy
mint bármelyik monokromatikus szín
mert a Király utcai turkálóban vett
vászonruhám jut róla eszembe
amelyben megismertelek
elmondhatod hogy a szélrózsát
úgy szerkesztjük hogy a látóhatárt
amely bennünket körülvesz
négy egyenlő részre osztjuk
így jönnek létre a fő világtájak
ezek szögfelezőiben
helyezzük el a melléktájakat
és én bármelyik irányban
elindulhatok ha elakarnálak hagyni
megemlítheted hogy bár kicsi a mellem
nem tűnök mégsem kebeltelennek
mint azok a harcias nők akik a mese
szerint levágták a jobb mellüket
hogy ne zavarja őket a nyilazásban
felvetheted hogy azt a köteg
papírt amelyen a rólad szóló
verseim gyűlnek már nem fogja
össze a gémkapocs jobb lenne
kötetbe rendezni őket
mondhatsz bármit
áhítattal hallgatlak
csak a szerelem szót
ne hozd szóba
többé soha
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 3176. | Berényi Klára: Be ne fogd a csuszalesőd! | 2020-10-06 10:39 | Kedves Edit, küldöm a verset, legyen, legyen szép napod!
/Gyömbelő pirosas/
Gyömbelő pirosas, szép áramvonalas ez fehérnép,
illatos börbönce, szerelem ékgyöngye, de kevélység
lakozik szívében, tetkója idétlen: rőt szélrózsa,
harcias állítom, mégis őt áhítom, és régóta.
Csókja Venus kapocs, részegít ha csacsog, s úgy kötegel
mint szalmát szorosra, és sírok orozva, míg fölemel.
| |
| 3175. | [tulajdonos]: picsogó | 2020-10-05 14:42 | Akik eddig játszottak, most miért nem játszanak?
Ha nem tetszenek a szavak, akkor adhattak volna meg olyat, amivel örömmel részt tudnának venni a műsorban.
Óh, ez nem jó, ez játéküldöző, nem hívogató. Egy szemrehányó szövegre nem lép senki.
Nem tudom.
Volt ember aki egyszer fellépett naponta, mondott 1-2 tiszta mondatot, oszt özönlöttek a népek játszani. Nem tetszik az arcom, vagy mi a baj velemm? Mondja meg má valaki! Töröljön már képen, hogy fogjam be a csuszalesőt, ne picsogjak itt, mint valami vén cojot.
Ja, hogy letiltottam őket, rosszul esik mi. Legalább nem tudnak kicsúfolni, meg röhögni rajtam bután, főleg az irományaimon. Mert megsértődtem. Állitólag.
Ez volt a bajuk két év távlatából , még itt a tüske, de mikor én rágtam ki a tenyeremből, az nem volt baj, az természetes volt. Hát persze!
Ui. A ja, hogy letiltottam őket- től, már nem a játékra vonatkozik. Az egy drámarészlet, csak idekeveredett. | |
| 3174. | [tulajdonos]: Szabo Magda | 2020-10-05 09:59 | Ezt a szépséget még megosztom aztán uzsgyi a gyógyszertár.
SZABÓ MAGDA
Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott pillanat szabadsága
szavakra bomlik, megnyitja torkomat.
Ó, hadd kiáltsam messzire,
mi vagy nekem e súlyos ég alatt!
Talán utólszor. Mert a nappal
kiszopja csontjaimat,
mert ébren várom, a hegyen
hogy gázol át a virradat.
Kinek már álma sincs, meddig tart élete?
E test meddig lesz még erős?
Itt lassan-lassan minden ismeretlen,
csak a halál, meg te vagy ismerős.
Hogy írjon verset, aki fél?
Hogy írjon verset, aki fáradt,
hogy írjon, aki nem remél,
ki úgy tölti az éjszakákat,
hogy mire új reggelre kél,
várja, valaki nekitámad?
Lásd, rólad írnék, s szüntelen
másról beszélek én,
világunk iszonyú vizében
gázol e költemény.
Ó, mennyire szeretlek, hogy miattad
sorsunk keserű kortyait nyelem,
rémült testem meg tud pihenni
békítő testeden, s az éjjel
szörnyei közt lehelleted a védelem.
Mily sötét van mindenütt!
Csak az ablakunk fénylik.
Csak dadogok. Szeretlek,
annyira, hogy még kívánok élni.
Vezess! Támaszd meg homlokom
szelíd homlokodon, ha
mint a részeg, dülöngőzve járok,
s kiáltozom.
Átláthatatlan téli reggelek:
alig virrad, hogy munkába megyek;
csiszolja ifjú érdességemet a város.
Egyszer oly kerek leszek, oly síma,
mint a többi odalenn.
Őrizd lelkem épségét, szerelem! | |
| 3173. | [tulajdonos]: téjjja | 2020-10-05 09:45 | Klárikám!
Na, én meg itt aggódtam. Osztán finom az a csája lelkemgalambom?
Nem baj ám, ne is törödjél a versekkel. Remélem kibeleltétek egy kis rummal is, a vodka nem igazából illik hozzá, emlékeim szerint.
Gyorsan elrohanok a gyógyszertárba, hasmenés- hányás elleni vakcináért, amit recept nélkül hozzám vágnak.
Teázgassatok nyugodtan! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 3172. | Berényi Klára: жизнь прекрасна | 2020-10-05 08:42 | Мой дорогой друг.
Я пью чай с дядей и доктором.
Чай горячий, и врач снова сока Пушкина.
Вся жизнь прекрасна, как самовар! | |
| 3171. | [tulajdonos]: megint sün | 2020-10-05 08:17 | Kedves Játékosok!
A két ragyogó vers mellé, érkezett még egy remek írás, mivel én is írtam tegnap, ezért a jelenlegi leltár négy alkotás.
Amikor úgy gondoljátok itt az idő a beküldésre, vagyis ráértek arra, tegyétek meg.
Nem siettetek senkit.
Zárunk, amikor itt lesz az ideje.
Szép napot!
Üdv: Edit
Klári tegnap meglátogatott Páfrány nagybátyja. Este találtak ezek az ördögfiókák egy babasünt. A fehér másfél méter magasra dobálta fel, mert szerencsére érzékeny ínye miatt csak erre volt képes, nem rágcsálta meg, így a 24 éves meg tudta menteni. Elvittük a szokott helyre a süntelepre. Kérlek ne engedd Páfrányt szabadon. A nagybácsi vitte el, Solyómkarmon nem látszik érzelem, kőből faragott arca mimikálatlan.
Hogy van a pocakod?!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 3170. | Szilasi Katalin: vers | 2020-10-04 13:20 | Szilasi Katalin
Amikor múlik
Vegytiszta, hófehér szerelem.
Kötegbe szedett, szép szavaink
mind szélnek eresztve
a szélrózsa összes irányába.
Te áramvonalas autóról álmodozol,
én a ruhámról lepattant kapcsot keresem,
miközben szól a tévé,
csupa harcias filmet adnak.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
