NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 12:40 Összes olvasás: 260417Olvasói hozzászólások nélkül7026. | Vincze Sándor: Árván és ártatlanul | 2024-01-26 18:10 | Az ekrazittal lebontott város egy pillanatra feltámad az emlékezés tükreiben, és hibátlan lesz megint a sok ház, tér és utca, de összedől újra, és megint az emlék lesz erősebb, köveit betakarja a por, a porra keserű guanót ragaszt az idő, és nem vesszük észre, sosem volt a miénk, csak laktunk benne árván és ártatlanul, de főleg boldogan, mert a fény vendégei voltunk, de gyermeki szőke hajunkra az ég már deres őszt szitál. | | Olvasói hozzászólások nélkül7025. | Edit: vers | 2024-01-26 16:45 | Ötvös Németh Edit
pillanat
hibátlan bőröd szőke pillanat ledönt lábamról a delej kábulat fény szitál ekkor csillámló ködöt cseppeket gyűjt össze gödrös köldököd elveszik a tér geometrikus homály kő kövön nem marad átadom a lét birtokjogát
| |
7024. | [tulajdonos]: helyzet | 2024-01-25 10:02 | Kedves Játszótársak!
2 versnél tartunk, és vasárnap este szeretnék zárni.
Mai versélmény.
Sebők György: Timelapse-töredékek
Olvassátok el, csodálatos!
Moha | | Olvasói hozzászólások nélkül7023. | Krisztina: pályamű | 2024-01-24 19:42 | Hét perc fény
Folyóparton ülök az Epte kanyarulatában, és festem a vizet meg azt a négy fát, akár Monet. Mellettem egy fénykép. Nagy- anyámat ábrázolja a szép ruhában a cseresznyefán. Haja szőke kalászok pillanatát idézi. Itt is rám hasonlít. Vajon azokat a fákat festem-e mint Claude? Nem tudom. Néha köd szitál képeimben, máskor ragyogó rózsaszínek. Mindig áradnak, sosem fogynak, formátlanságukkal töltve ki a teret. Jegenyenyaram. Belefestem a szelet, ha hajlik is a törzse. Egyenesen áll. Ki kellett jönnöm ide, mert valaki jegenyenyárnak hív. Meg kellett tudnom milyen a kérge. Pihafa. Mosolygok. Puhafa. Erős ez a törzs, hibátlan. A férfi leül a Rábához, kinyitja a horgászbotot, a kicsi széket, és átváltozik költőből horgásszá. Nézem a Rába mosta köveket, mert nem kell Epte, nem kell Franciaország, sem Monet. Csak a fű a nevetés. A szél bor- zolta folyó. A férfi. Beleharap a körtébe. Mézízű. Szeretem a vadkörtefák illatát. Jegenyenyár.
| | Olvasói hozzászólások nélkül7022. | Francesco de Orellan: Pályázmány | 2024-01-22 09:17 | Elkészült a pályázmányom Francesco de Orellana Fő tér 21.
gyenge eső szitál hibátlan nem vagyok zene szól halk gitár ott szőke fény ragyog csak egy pillanat volt a tér sem üres már minden kis kő dalol egy kóbor macska vár | |
7021. | [tulajdonos]: játék | 2024-01-22 08:21 | Kedves Játszótársak!
Köszönöm a szavazatokat, és szeretettel köszöntöm Annuskát, nagyon örülök, hogy újra játszik velünk! Még júniusban olvastam egy szépet. Nem ismertem a szerzőt, de annyira tetszett a vers, hogy rákerestem a neten, ahol meglepetésemre nem mint költőt, hanem többek között mint drámaírót, műfordítót és egyetemi tanárt mutatták be. Ebből a költeményből hoztam szavakat, mert azóta is mondogatom néha két - számomra legszebb - sorát.
A szavak:
szitál, kő, fény, hibátlan, tér, pillanat, szőke
Szép napot: Moha
| | Olvasói hozzászólások nélkül7019. | [tulajdonos]: eredmény | 2024-01-20 21:28 | Kedves Játékosok! Megvan az eredmény.
Moha, Simf, Szilasi K. 2 - 2p. Edit, Annuska 0,5 – 0,5p.
Moha, Simf, Annuska 1-1 piros pont a vers kitalálásáért.
. József Attila: (Én, ki emberként…)
Én, ki emberként vagyok, élve, boldog, mint olyan dolgok, mik örökre szólnak, hadd kiáltom szét az egeknek ujból - Flóra, szeretlek! Ajkaidról lágy lehü, száz varázslat bűvöl el, hogy hű kutyaként figyeljem könnyü intését okos ujjaidnak, mint leszek ember. Flóra, karcsú, szép kehely, állsz előttem, mint csokor van tűzve beléd a mennybolt s napvirág felhők, remegő levél közt hajlik az estnek. Lelkemen szöktet, paripán, a képed, épp csak érintvén vizeket, mezőket. Két szemedből fűre, bogárra, tiszta értelem árad. Este van, mindent körüláll a csillag, lásd, a mindenség aranyos kalitka, benne itt vagy, én csevegőm, oh itt vagy, rabmadaracskám! 1937. márc.
Köszönöm a játékosoknak a verseket, köszönet azoknak, akik az én versemre szavaztak. Moha és Simf egyezzenek meg, ki legyen a következő játékvezető!
1. Moha Francesco 1p. Annuska 1p.
Leóhoz
Cirmaidból árad a tiszta, könnyű megvetés, és zöld szemeid lehúnyod hogyha én, dőrén, okos eb figyelmét koldulom ismét.
Este lágy tested csigaház alakban ékesít párnát, s szuszogásod oldó, bűvölő fodrán siratom göcsörtös emberi voltom.
2. Ötvös Németh Edit Szilasi K. 0,5p.
álomtalan
nem lehet mindig okos az ember döntéseiben egyre hibát vét könnyű annak ki a kerítésen kívül áll és következmény nélkül irányít a szürke este nem segít mélabút hoz napfény helyett a sötétség árad hatalmas folyóként ellep a nyughatatlan álom bűvölöm a hajnalt öltse magára lángoló rokolyáját és lágy mosollyal ébressze fel a világot
3. Francesco
a zaktu á lisál la pot
az okos ember kiment a divatból minden este könnyű butaság árad lágy hangon bűvöl és sohasem fárad engedj le húsz százalékot magadból
4. Szilasi K. Simf 1p. Moha 0,5p. Edit 0,5p. egykor
egykor mint könnyű léptű erdei vadak futottunk ki a lágy hófehérbe nem az útra az utat akkoriban túl szűknek találtuk a tág tereket szerettük elbűvölt a határtalanság azt hittük így szabad az ember pedig csak megrészegített minket a tüdőnkbe áradó friss fagyos levegő talán dülöngéltünk is tőle de véletlenül sem léptünk mások lába nyomába aztán este lett a város ránk villantotta szigorú okos szemét és mi visszajózanodtunk anyánk köténye mellé
5. Kérésre törölve
6. Simf Krisztina 0,5p. Moha 0,5p. Edit 0,5p. Szilasi K. 0,5p.
Heti hetes
A forró hátraarc, tudja az okos, 180 fokos.
Elcsábulni könnyű. Szörnyű!
Imádat, gyűlölet, mindkettő bűvölet.
Az élet túl kemény, vagy épp hogy lágy, Prokrusztész ágy.
Ide tart mindenki teste: Este.
Hol szereteted kiárad, a te várad.
Voltam, ha rossz-, vagy jóember, Please remember!
7. Annuska Krisztina 0,5p.
Mint ki tudja
Ó, te sokkönnyű, lágykedélyű ember! Mióta bukdácsolsz itt az áradásban fel-fel bukkanva, mint a fatörzs? Okos szemed csukva. Hallgatsz. Mint ki tudja: estében is elbűvöl.
Extra: Krisztina
szomorú prológus -beledöglöm ha nem írhatok
Szikla nem bízik bennem, de talán valaki kíváncsi lesz arra, hogy mit látok. Tedd le ezt az írást most, Kati , és pár óra múlva vedd elő, úgy hogy adsz egy esélyt. Krisztinának. Zokogok. Így kezdem az írást, bunkó módon most este, január 19. pénteki nap éjjelén Csend van. Lágy gyertyafény. Ülj le, és gondolj arra az emberre, aki tehetséges, de megakad mondjuk az írásban, mert megmondják, hogy kell írni, ez a század ezt löki eléd. Szóval, te, aki ezt most olvasod, képzelj el a konyhaasztal mellett ülve egy nőt, aki a fehér gépén pötyög egy ujjal, max kettővel. Tegnap még kenyeret sütöttem kovászosat, és elégettem a kezem. Egyedül vagyok, és túl kellene szárnyalnom egy esszéistát, akit már most teljes szívemből megvetek. Mert ezt olvasd el! Ezt el kell olvasni, és hidd el, menni fog. Menni fog az írás. Réges-rég abba kellett volna hagynom a betűk tömkelegének kergetését. Legszívesebben eltűnnék, felszívódnék a civilizációból. Dühös vagyok, rohannék az emberek elől, állatként élni. Marhaként. Gyomként. Az egyik pasas az Ulyssest akarta megíratni velem, a másik a nyolclábú anapesztust propagálta, a harmadik a tudatfolyam pocsolyájába akart belevágni, és akkor én elkezdtem mosolyogni. Bájosan. Minden nap írtam természetesen, és soha nem írtam. De akkor legalább megkapták azt, hogy írok. Nem tudom, miért kell írnom. Aztán, ahogy lenni szokott, a legszemetebb művészeti ág kidobott magából. A legmocskosabb művészeti ág az irodalom. Néha úgy káromkodnék, mint egy kocsis. őszintén. "Merülj le mélyre, óceánkék mélyre", szólt Mityka egy nap, oda, ahol egyedül vagy, merülj le, és légy meztelen, és írj. Írd meg egyetlen és igaz imádat. Csontig rágd le magadról a húst. Nem baj, ha hibásak a sorok. Csak a lelkemet tudom beletenni. És ezt a nem tudom mit, amit írok, dühösen, szikrázva izmaim feszítve magas vérnyomással... ha rosszul kezdem, is ... Szóval, enyhén szólva, utálok írni. Mindig gyűlöltem a férfiak miatt. De előttem van Georges Eastman arca, 1881-ből. Most lágyan írok, mert ő volt az, aki elkészítette nekem a Kodakot. A K betűvel kell kezdődnie. Mindig is szerettem a K betűt. Akinek a nevében ott ez a betű, az ő kezébe dobom, tessék, kapd el Krisztina. Megszabadít az írástól. Felszabadítod magad, ahogy egy rabszolga felszabadul abban a pillanatban, nem tud nevetni. Megijedtél, mi? Ez a gép a tiéd, kinyitom az ajtót, és érezni fogod az arcodon a szál játékát. Mindegy, hogy a hajléktalant írod meg, vagy az egyre öregebb fákat örökíted meg. Elviszlek pár helyre olyan helyekre, ahol még nem jártál. A Kodak abban a pillanatban éreztem, hogy az enyém. Április hava.. Vannak olyan helyzetek az ember életében, mikor meg kell ugrani a gátat. A nőt leírni, sokkal nehezebb, mint önmagamat adni egy kritikának, mert itt nem csalhatok. Most már kézbe veheted, a címe: "Homokból szőtt imák."
| | Olvasói hozzászólások nélkül7018. | Krisztina: Rendben van! | 2024-01-20 17:02 | Köszönöm Kati! Teljesen jó, amúgyis tudják ki írta! Jó helyen van. Mégegyszer köszönöm! :) Szép napot! Krisztina | | Olvasói hozzászólások nélkül7017. | Annuska: szavazat | 2024-01-20 16:13 | Az 1. versre szavazok.
Köszönöm, hogy bekerülhetett a versem a többi közé. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|