NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-11-14 23:45 Összes olvasás: 417441| 5457. | [tulajdonos]: játék | 2022-05-18 16:18 |
Valami nem változik.
Köszönöm a második verset.
A hűség az marad a játékhoz. Az írás szeretete. A nem hagyni cserben a másikat.
A múltkor egyszer pár hónapja arra gondoltam, hogy engem utálnak itt, mert kevés írás született.
Aztán Páfrány azt mondta: Nézd meg,hogy más sem kap több verset. Bármit csinálsz, ha fejen állsz is, akkor sem jön gyakrabban a postás és azért csenget kétszer, mert süket vagy.
Elhittem neki, hogy nem utálnak, mert ahhoz azért sok kell, igaz valakinek kevés is elég. Főleg ha nem is rám mérges, hanem csak én voltam pont rossz helyen láb alatt, akibe bele lehet rúgni.
Láttam ám én ilyet, amikor lendül a combizom, megfeszül a vádli és már repül is a delikvens, a hányatott sorsú a parlag földre. Szabálytalan pózba törődött testét simogatja. Hiába .a bornyú az nem fordult meg ma sem.
Bezzeg a fácánok. Itt ülők a nyugágyban és hallgatom a csendet, amíg a tarka tollúak rá nem kezdenek. Kettőt durrognak, majd szárnysuhogás.
Mintha azt ordítanák kitárt csőrrel: -Idefigyelj milyen ügyes vagyok,milyen magasra tudok repülni.
Mert az a legkirályabb fácáncsávó, aki a legnagyobb röppályát tudja prezentálni a csajsziknak, a szürke ruhás tyúkoknak. Sehol egy light smink, egy kis rúzs. Dehogy, a pőre naturizmus.
A kevesebb több.
Ohhh! Megint sok vagyok!
Szóval, az említett postás mindig kétszer csenget helyett a fácán mindig kétszer dürrög.
Ez jó lett volna végszónak.
De, még van közlendőm.
Sokszor bajban vagyok a jelszavakkal. Ma is elveszett egy. Szerencsére megtaláltam.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
