Hetedíziglen: versek

Hetedíziglen bloggernek 3 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-11-02 18:08 Összes olvasás: 413213

Korábbi hozzászólások:

5442.	[tulajdonos]: versek	2022-05-15 22:44
Kedves Játékosok! Sajnálom, hogy csak ilyen kevés vers született. Biztos a melegfront okozta. Megoldás sem érkezett, csak egy pályázó említette meg annak a költőnek a nevét, akinek a verséből származnak a szavak. Nagy László: Kinek fáj, emberek És a versek: 1. Vihar Baljós a délután, fullasztó, vészterhes. A jegenye sorfal a felhők szívére szegezi hegyét. Kispatak fojtogat szorítóhurkával egy szigetecskét, görbe hátú fűzek virrasztanak körötte. Napraforgók árnyai, mint ordas légycsapók fenyegetik az araszoló rovarokat, de nem tőlük kell félni. A távoli hegyek szilánkosra tört gerince lassan anyagtalanná fakul. Elszánt menetoszlop masírozik ütemre, semmi nincs, ami útját állhatná. Vagy mégis? Leszakad az ég, zuhog, ömlik, árad, kavarog. Villámcsapások fércelik egyre összefüggőbbé a félelem fátylait. Az esőcseppek nagyítóüvegén át óriássá lesz minden liliputi hangyavitéz, látni kapálódzásukat, harcukat a vízzel, majd mozdulatlan sodródásukat. Csitul a fergeteg, villanyvezetékek fregolijára akaszt száradni egy fagyosan didergő, ázott madárrajt, és a hangyaboly szájában kidugja fejét az első felderítő. Az égiháború elültével Földanyácska eső áztatta arca újra mosolyogni kezd. 2. szakítás anyagtalan a vers pátoszos sorok jegenyeként feszít a gerincen ordasként vicsorog virrasztok eleget földet markolok ordítson akárki mosdatlan rokonok megfagytam rég eseti tünet törékeny páncél szemem ólomüveg 3. ma később lesz reggel... az ordas hiába virraszt mosolya az arcára fagy gerinc izom és némi bőr a jegenye csak lassan nő az üveg egy furcsa anyag végleg rendezetlen marad az ordas itt ült az előbb közben a kávé is lefőtt 4. Ordas idők… Ordas idők járnak, citerázik a szél, jegenyéket penget sorban a parton. Ám nem hajlik a törzs, csak roppan az ádáz fagyban a szálegyenes fa gerince. Siklik a tó üvegén a tekintet, koccan a parthoz. Vadliba sippan a nád közt, és már alszik is újra. Virrasztunk a hidegben, a hold és én. Anyagunk egy, széthullunk apró atomokra, ha eljön a végünk. Extra: TananyaG Üveghegy fagyos gerincén ordas virraszt jég-jegenyésben

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!