NAPLÓK: Kávé, tejszín nélkül Legutóbbi olvasó: 2024-04-17 09:50 Összes olvasás: 34277| 152. | [tulajdonos]: 103. | 2013-09-16 19:50 |
Nem is tudom, mire hozta fel példának ezt a docens úr. De egyszer csak mondta, hogy voltak ezek a jászberényi mentősök, egészen friss eset, fel is kaptam a fejem, hallottunk-e róla. Hogy ezek a mentősök abban a helyiségben, ahol az eszközeiket sterillé kellett volna tenni, kolbászt töltöttek és disznót vágtak, de lehet, hogy csak a garázsban, mindenesetre két szék között kifeszített zsinóron illatoztak a kolbászok, és mi nevettünk. Azután, tételezte fel a docens úr, ha volt valami sürgős hívás, akkor nyilván csak úgy elindultak, kiejtették kezükből a nyers húst, a fokhagymát, gyerünk, mentsünk meg valakit, és ha az illető ebbe belehalt: milyen jó szag van itt, ez lehetett az utolsó gondolata. És azt hiszem, a docens úr ezt arra hozta fel igazán szemléltető példaként, hogy mik vannak; miféle attitűddel nem szabad nekünk munkát végezni vagyonőri és magánnyomozói funkcióban, mert akkor az igazolványunkat bevonják, esetleg még letöltendő börtönbüntetés is kinéz. Szóval, hogy a miránk vonatkozó szabályokat mindenkor be kell tartani, mert az emberi természet kiszámíthatatlan és gyarló, még ha most mindenki eskü alatt vallaná is, hogy sohasem jutott eszébe őrbódéban vágni disznót, vagy figyelmen kívül hagyva a munkaköri leírást, felszólítás nélkül csak úgy agyonlőni valakit. Ötven-hatvan leendő biztonsági őr, és titokzatos magánnyomozó ingott-ringott, bólogatott egyszerre, a Katona József Középiskola nagytermében, igen jó hangulat alakult ki, hála a docens úr iróniájának, és a jászberényi húsfeldolgozó mentőállomásnak. Mi bizony, nézhettünk végig magunkon büszkén, köszönhetően a docens úréhoz hasonló fővárosi neveltetésünknek, tanultságunknak, sohase követnénk el ilyen ostobaságot. Szerintem még azok a tanulók is azonosulhattak velünk egy pillanatra, akik csupán az oktatás kedvéért, kora hajnalban érkeztek valami nyomorúságos porfészekből személyvonattal. Az ő arcukra ült ki a legszélesebb mosoly.
15 perces szünetünk nyugalomban, és egyáltalán nem fárasztó elkülönültségben telt. Mint a legtöbben, én sem álltam szóba a többiekkel, hanem inkább Kevin Costner-féle testőrhallgatagságba burkolóztam, barna bőrdzsekim zsebéből határozott mozdulattal vettem elő a cigarettát és gyújtottam meg, természetesen már kint az iskola épülete előtt, a szeptemberi napsütésben messzire nyújtózó Váci úton, a zsúfolt parkolóban, máris szinte vallásos áhítattal adózva a rám vonatkozó mindenkori szabályoknak és leselkedő veszélyeknek. Majd, ahogy tekintetemet körbe hordoztam a többi néma alakon, magamban így szóltam hozzájuk: „Kiscsákók! Én már több mint három hónapja állásban vagyok! Engem már vég-le-ge-sí-tett-ek!” S hogy ne kelljen ezt fennhangon is elmondanom , véletlenül éppen a cég által adományozott, sokzsebes fekete vászonnadrágot viseltem, amit egyébként olyan kedvetlenül szoktam szék mellé hajítani esténként, és amit joggal csúfolok magamban SS-egyenruha-tartozéknak. Habár, állítólag nincsenek véletlenek. Vagy bármi, amit még szégyellhetnék. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
