NAPLÓK: Kávé, tejszín nélkül Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 22:17 Összes olvasás: 34290| 147. | [tulajdonos]: 98. | 2013-07-01 10:58 |
Tanultam egy számomra teljesen új kifejezést, így szól: „hasábrádió”. Egyik főnököm használta reggeli eligazításon, midőn figyelmeztette az állományt: a Nap teret biztosító őr ne kezdjen intézkedésbe három-négy drogossal szemben, inkább telefonon vagy rádión kérjen segítséget. „Igyekszünk minél előbb üzembe helyezni a hasábrádiókat” - tette hozzá, és én máris olvadozni kezdtem a gyönyörűségtől, annyira nem hétköznapian, szakszerűen hangzott ez a szó, oly igen ragyogott belőle valamiféle technokrata józsefvárosi arisztokratizmus, hozzáértés, irányító segítőkészség és atyai aggodalom, mint feketerigó tollai közül a reggeli harmat. Szóval, ha valaha is keresgélnem kellene az okot, s nem jutna azonnal eszembe, miért szeretném hátralevő életemet volt rendőrök vagy magas nyugdíjú elektroműszerészek között tölteni, csak veregessétek meg a vállamat és dúdoljátok a fülembe: „hasábrádió”.
A Nap téren látszólag semmi sincs, amit őrizni lehetne, fehér vaskerítéssel övezett gondozatlan park, még csak nem is játszótér, sóderos talaj, néhány pad és bokor, szétdobált csikkek. Területe maximum három szobás lakásé. Amikor elhúz fölöttünk egy utasszállító gép, jellegzetes hangja ránk zuhan és ide-oda verődik a lakótelepi házak falai között; nem zárom ki, hogy valójában ez a Nap tér különlegessége, ez a láthatatlan, bőrlabdaként pattogó dübörgés.
Kollégám szerint a szemközti sorházban önkormányzati képviselő lakik, és mi az ő kedvéért üldögélünk itt, tizenkét órát egy padon, marcona tekintettel hegyezzük a zabot. De mindenkor figyelmesek és szolidárisak maradunk, s ha valamelyikünk vizelni megy, készségesen a másik kezében hagyja a „hasábrádiót”. Személy szerint én nem tudok hinni ebben a képviselő-sztoriban, lehetetlen, hogy Magyarországon így működnének a dolgok.
Fantom velem egy időben lépett be a céghez, próbaidős, vékonydongájú roma férfi, akit alig egy héttel ezelőtt elsőként, szál magában vezényeltek ide, hogy a Nap teret, a tócsában fürdő feketerigókat és a laposan gördülő dübörgést legyen szíves mostantól biztosítani. Komolyan vette feladatát, bár nem tudta pontosan, mi az. Üldögélt és azon gondolkodott, mikor mehet haza ebédelni feleségéhez meg a négy kicsi lányához. Ekkor azonban valami történt, és Fantom végre nem érezte magát fölöslegesnek. Újdonat új fehér pólóját eligazgatta derekán és odalépett három férfihoz, akik injekciós tűvel épp lőtték magukat. Felszólította őket, hogy menjenek máshová drogozni. Szó szerint most nem akarnám felidézni a választ, de tény, hogy Fantom előtt hirtelen az egész életet más megvilágításba helyezte. Nem egész egy óra múlva megjelent a személyzeti irodán és felmondott.
Kollégám elment vizelni. Mellettem a padon hever a kis fekete kütyü, a varázslatos hasábrádió. Süt a nap, várakozom. Fantomra gondolok, és arra, hogy annak idején csupán egyszer beszélgettem vele, mégis hiányzik. Jehovát és az ő tanúit emlegette, konkrétan a feleségét, aki Jehova tanúja, a szeretet mindent elsöprő erejét, és makacsul, mindenképp szerette volna kitudni, hiszek-e Istenben. Kitérő választ adtam. Akkor ő elmesélte, hogy nem is olyan régen majdnem megcsalta az asszonyt, részegen, de végül nem jött össze. Másnap felütötte a Bibliát, és pont ott nyílt ki, ahol a paráznaságról esik szó. „Hú, geci, tökre kivert a víz! Komolyan mondom, hogy ebben a világban semmi se véletlen!” Így térített engem, a maga módján.
Aznap, amikor összeakadt a drogosokkal, Fantomnál nem volt telefon, se hasábrádió. Senkitől sem kérhetett segítséget, csakis Jehovától. És a válasz feltehetőleg az volt, lépjen ki, ne kockáztassa az életét. Babrálok a gombbal, föl-le tekerem a hangerőt. A park üres, drogosok sehol. Ugyan, mit mondhatnék? Hogyan kezdjem el?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
