NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 05:48 Összes olvasás: 38797237. | [tulajdonos]: Szerbantal nem engedte meg | 2019-07-25 22:21 | Én már a rendszerváltás után voltam középiskolás, de tény, hogy volt pár fura felfogású tanárom, akik nagyon magukba szívták a megelőző rendszer egysíkú, kétszínű (azaz fekete vagy fehér), merevvonalas gondolkodásmódját. Leginkább a magyartanáron csodálkozom ma már felnőttként, mennyire idiótán tudott viselkedni, és mennyire nem tudta értékelni, ha gondolkodni mertünk. Volt pár mondata, amiből szállóige lett az osztályban, és amit az eredeti szövegkörnyezetből kiemelve az élet bármely területén használtunk, jó kis röhögések közepette. Irodalomtörténeti tótumfaktuma Szerb Antal volt, csak az ő magyarázata, elgondolása számított, ezért a megfellebbezhetetlen "igazságokra" (az élet bármely területéről) magyarázatként ha azt mondtuk "mert Szerbantal azt mondta", azt jelentette, hogy: csak. Ha valamit értelmetlenül tiltottak, és magyarázatot kerestünk, miért, valaki biztos benyögte: "mert Szerbantal nem engedte meg." Szerbantaltól független híres mondata volt, amit tanárunk fenyegetésnek szánt: találkozunk az érettségin! Ebből is meglett a témafüggetlen szólás közöttünk. Kész csoda, hogy le tudtunk érettségizni. A francia szimbolizmusra pl. hónapokat szánt, Radnótit meg elintézte azzal (nem viccelek), hogy meghatódva felolvasta a Hetedik eclogát. Baudelaire-nek van egy verse, Az ember és a tenger. Egyszer feladta hf-nek, hogy otthon írjunk belőle verselemzést. Valami irtózatos csoda folytán még azok is megírták az elemzést, akik hétvégente a diszkókban hülyére csapták szét magukat. Felolvasták egy páran, amit írtak, és ami nagyon nem volt az, amit a kedves tanerő gondolt a műről. Csak arra emlékszem már, hogy a végén kipirosodott fejjel üvöltött, hogy Baudelaire nem erre gondolt, majd színpadiasan kivonult az óra közepén azzal, hogy találkozunk az érettségin. Miután becsapódott az ajtó, és eltelt vagy fél perc, csak akkor mertünk elkezdeni röhögni. Mindezt azért írtam le, mert épp egy Szerb Antal regényt olvasok, A királyné nyakláncát, és gondolatban bocsánatot is kérek az írótól a sok ízetlen tréfáért, amit vele meg a nevével űztünk, és kissé megkésve ígérem meg magamnak, hogy az eddig tiltó listás írónak, meg a regényeinek biztosítok elegendő helyet a könyvespolcomon. Most pedig megyek is vissza Rohan bíboros, meg de la Motte grófné kalandjaihoz, elvégre Szerbantal megengedte. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|