NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona
Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 07:36 Összes olvasás: 39030194. | [tulajdonos]: költészet és valóság | 2018-09-27 20:44 |
Ma láttam először élőben Ólomkatonát. Ezt most kis betűvel kellett volna, de már olyan furcsa lenne nekem kicsiben. Egy játékmúzeumban láttam. Azt sem tudom, a vers született-e előbb, vagy a napló. Mindenesetre idemásolom:
Ólomkatona
„Senki sem különálló sziget (...)” John Donne
Az ablakkeretről a fehér festék már lepattogzott, az üvegen koszos ujjnyomok. A két ablaktábla között feszes vigyázzban egy színevesztett ólomkatona áll. Tőszomszédságában tavasz óta egy légytetem. Merev testtartásuk mintha versenyezne, melyiküké a teljesebb halál. A katonácska vonásai elmosódtak, a kerek holdarc mintha csak lebegne a nyakon. Szuronya fájdalmasan sebez: elég ránézni, felsérti a tekintetet. Két ablaktábla közt a beszűkült térben egyetlen darabja egy seregnyi egésznek. Akik körülvették, már elvesztek. Ő abban hisz, hogy ő veszett el. Minden éjjel visszatérő álma, hogy a többiek valahol példás rendben rá várnak, éles arcvonásokkal, újrafestve, egy beláthatatlanul tágas helyen. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!