NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona Legutóbbi olvasó: 2024-04-16 07:56 Összes olvasás: 38973| 191. | [tulajdonos]: Morte a Venezia | 2018-09-12 23:13 | A filmet ajánlották, de a könyvet vettem meg, és azt olvasom. Sajnos belenéztem a filmbe, mert nem tudtam megállni, csak belepörgettem, de a főszereplőket láttam. Így hiába írja Mann, hogy Tadzio a Tüskekihúzó fiú szobrára hasonlít- legalábbis a haja- most már a filmbeli skandináv sminkelt kisfiút látom a "belső vásznamon". Még a felénél tartok, ilyenkor még nem is illene írni, de ez mégiscsak a naplóm, ahová magam miatt írok, másrészt gyakran vagyok úgy egy könyv kiolvasásával, ahogyan egy pohár vizet kiiszok: amint végeztem, elmúlik a szomj.
Elég nehezen kezdtem olvasni, a müncheni rész számomra borzalmas, szerencsére nem tartott sokáig. (Az értekezős rész Aschenbach művészetéről.)
Számomra furcsa (ha ez a megfelelő szó) ez a Tadzio-őrület, mégiscsak egy kisfiú ez, jó, kamaszfiú. Tudom, vagyis tudatosítom, hogy ez nem egy Lolita-sztori (bár még nem értem a végére), hanem Aschenbach, a művész (az ember, ha ez elválasztható) a szépség megszállottja lesz, ahogy megpillantja a fiút.
A sok ellentmondás meg húzódzkodás mellett mégis rám telepszik a könyv, a legjobb értelemben. Mintha saját emlékképpé válna Tadzio a San Marcoban, a hajón a kivénhedt kereskedősegéd torz figurája, meg a gondolázó vagy a Lidón mélázó Aschenbach.
Motoszkál bennem a kérdés, hogy ha nem Velencében játszódna, akkor is ilyen erős lenne-e a hatása rám, szerintem nem, de az is megeshet, hogy tévedek.
Kíváncsian várom, mi lesz. Sajnos, voltam olyan hülye, hogy utánaolvastam, mi lesz a befejezés. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
