NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona Legutóbbi olvasó: 2024-04-18 19:35 Összes olvasás: 38998| 8. | [tulajdonos]: nemértem | 2016-03-12 09:04 | Csak annyi szövegem van, amennyit ide feltöltöttem, mert a megsemmisítés híve vagyok. (A 2013 előtti versekből már egy sincs.) Innen nem lehet kidobni, törölni semmit. Szóval kb. 40 szövegem van. Nagyon ritkán olvasok újra sajátot, ha már megírtam, megírtam. Nekem az írás nem létszükséglet (bár írok, mióta megtanultam írni), ez lehet, hogy meg is látszik a szövegeken. Soha nem próbálkoztam irodalmi újságoknál a verseimmel, szerintem nem is fogok. De itt szeretek lenni. Csak egy valami bosszant. Olyan szövegek kerülnek maradandokkba tőlem, amik szerintem nem olyan szerencsések, és múlandokkban olyanok, amiket egyáltalán nem tartok rossznak. (Pl. A napba öltözött asszony, illetve a távolságaid a marad kategóriában van-ezeket még minimum jó alaposan át kellene dolgozni, mert így szerintem vállalhatatlanok.) Az utolsó hívás pedig, ami múlt, szerintem jobb ezeknél. Ezzel nem az a gondom, hogy a maradandokk az buksisimi, a múlandokk meg ejnyebejnye, hanem, hogy nem értem, az egyik miért jó, a másik miért rossz. Mág ha nem is élet-halál kérdése, azért szeretnék a magam számára is elfogadható szövegeket írni. Fejlődni, ha lehet ilyen nagy szavakat használni.
Senkinek nem szól ez, már csak azért sem, mert A napba öltözött asszonyt pl. nem ez a szerkigárda maradandokkosította.
Csak morogtam egyet magamnak. | |
| 7. | [tulajdonos]: újabb kiragadott mondatok | 2016-03-10 23:18 | Először is ne tegyünk elhamarkodott kijelentéseket Isten akaratáról. Isten akarata mélységes és szent titok.
-
Isten őrizzen attól a baráttól, aki sohasem mer meginteni, de attól is, aki mást sem akar, csak javítani és alakítgatni.
-
Az önző szeretet gyakran elhanyagolja a szeretett másik jogát ahhoz, hogy autonóm személyiség legyen.
(T. Merton: Senki sem sziget) | |
| 6. | [tulajdonos]: Tájkép eső után | 2016-03-09 21:58 | Mint a félig kicsavart, hanyagul felaggatott ruha
csepeg a táj. Az ég szürkére satírozva,
de a falevelek közt a napfény
majd' beszakítja a vásznat.
Pocsolyák mindenfelé, az őszi avar
rothadó szagát szinte érezni lehet.
A katángkórón pókháló, a pókhálón
megszámlálhatatlan vízgyöngy.
A kerti asztal lábán csiga mászik.
Az asztalon egy szemüveg hanyagul levetve,
könyv az ölben, a férfi nem olvas.
A férfi türelmetlen, ujjaival az asztal lapján dobol.
A kutya csatakos, feje mégis a férfi térdén.
A kerti bútorokról csepeg a víz.
A férfi ruhája vizes, kalapja az asztal lapján,
vizes a haja is.
Az esőt is itt ülhette végig, ezen a kerti széken,
pedig a kép szélén jól látható egy ház fala.
A kutya tekintete a férfi tekintetét várja,
a férfi egészen mást vár.
Feje a szemlélő felé fordul,
mintha kinézne a képből.
A festmény egészében véve elnagyolt
és befejezetlen.
Hiányzik róla a szivárvány,
meg a megbékélés.
Hiányzik róla a férfi arca.
Hiányzom róla én. | |
| 5. | [tulajdonos]: három kiragadott mondat | 2016-03-09 17:13 | Az önzetlen szeretet felé vezető úton az első lépés annak felismerése, hogy szeretetünk csalódhat.
-
A szeretet tehát, amely önzetlenül és becsületesen keresi az igazságot, nem lehet mértéktelenül engedékeny.
-
Ha az embereket, eseményeket és helyzeteket csak úgy vizsgálom, hogy rám hogyan hatottak, akkor a pokol küszöbén élek.
(Thomas Merton: Senki sem sziget, Lukács László fordítása) | |
| 4. | [tulajdonos]: Ólomkatona | 2016-02-24 18:07 | Az ablakkeretről a fehér festék már lepattogzott,
az üvegen koszos ujjnyomok.
A két ablaktábla között feszes vigyázzban
egy színevesztett ólomkatona áll.
Tőszomszédságában tavasz óta egy légytetem.
Merev testtartásuk mintha versenyezne,
melyiküké a teljesebb halál.
A katonácska vonásai elmosódtak,
a kerek holdarc mintha csak lebegne a nyakán.
Szuronya fájdalmasan sebez: elég ránézni,
felsérti a tekintetet.
Két ablaktábla közt áll,
egyetlen darabja egy seregnyi egésznek,
akik körülvették, már elvesztek.
Persze az is lehet, hogy ő veszett el,
s a többiek valahol példás rendben rá várnak,
éles arcvonásokkal, újrafestve,
egy beláthatatlanul tágas helyen. | |
| 3. | [tulajdonos]: szeretem | 2016-02-23 23:32 | Pilinszky János: Mielőtt
A jövőről nem sokat tudok,
de a végítéletet magam előtt látom.
Az a nap, az az óra
mezítelenségünk fölmagasztalása lesz.
A sokaságban senki se keresi egymást.
Az Atya, mint egy szálkát
visszaveszi a keresztet,
s az angyalok, a mennyek állatai
fölütik a világ utolsó lapját.
Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:
nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt
tülekedésben
sírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert,
mielőtt asztalhoz ülnénk. | |
| 2. | [tulajdonos]: szeretem | 2016-02-23 23:27 | | https://www.youtube.com/watch?v=6D1bzmGPlyw | |
| 1. | [tulajdonos]: sajnos nem kitalált sztori | 2016-02-23 23:20 | Egy vak és értelmileg is sérült lány egy valamiben tűnik ki a többiek közül: szeret énekelni. Rengeteg dalt ismer, néha felcseréli a versszakokat, néha kisiklik a cérnavékony hang, mindegy. Hamis, de lelkes. Nekem nincs jó hangom, rossz se, olyan semmilyen, mint a gyenge tea. Ha énekelnem kell a foglalkozásokon, mindig megkérem T.-t, hogy segítsen. Örül, hogy segíthet. Ilyenkor perceken át mantrázza, hogy „segítek, jó?”. Néha az agyamra megy már, főleg, ha feszültebb vagyok, de valamiért tudok türelmes lenni. „Köszönöm, segíts!”-mantrázom én is. Az épelméjű és tanult énekesnő szerint T. fülhasogató hamissággal énekel, és „csak produkálja magát”. „Te, ha színpadra állsz, nem produkálod magad?”-kérdezek vissza, és ugyanúgy erőt kell vennem magamon, hogy ne mondjak valami durvábbat, mint akkor, amikor T.-nek felelgettem.
Nem tudom, miért érzek dühöt. Nem T.-nek mondta, hanem a háta mögött. Nem egyenes, nem jó, de legalább nem bántja szemtől szembe. Úgy élnek itt a fogyatékosok, mint a tojások a tartóban. Olyan egyformán, ki-és feltűnés nélkül. Aztán van valami, amiben T. mégis kitűnik. Boldog, ha énekelhet, elhiszi, hogy tud is énekelni. Kiemelkedik a tojástartóból.
De mi csak húzzuk vissza a földre, nyomjuk az orrát a semmirevalóságába, mint a kiskutyákét a piszkukba. Milyen lelki nyomorunkat demonstráljuk így, s miféle aberrált kielégülése ez a saját semmirevalóságunknak? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
