Furcsa egy nap ez a mai: egy időben Valentin nap és Hamvazószerda. Valentin, mint a szerelmesek napja, Hamvazószerda, mint a nagyböjt első napja. Még ha vallásos környezetben is kérdezném, akkor is szerintem jó páran Valentin napot mondanának mára, ha megkérdezném, milyen nap van ma. Nem véletlenül agyonreklámozott nap, hiszen ez a fogyasztás napja, a kereskedők napja, aztán valahol, a sor végén, persze, a szerelmeseké is. Hamvazószerda pedig, mint szigorú böjti nap, épp arról szól, fogyassz ma kevesebbet, törődj többet a belső (felső) dolgokkal. Nem is vitás, melyik a népszerűbb megoldás.
Ma úgy esett a hó, mint egy képeskönyvben. És a hóesésben végre megláttam a boldogságot. Lágy volt, őszülő, és (minimum) másfél mázsa. Visszataszított a túlzott magabiztossága, de udvariasságból beszélgetnem kellett. A gyors szakmai kérdések után megkérdezte tőlem, hallgatok-e komolyzenét, s mielőtt válaszoltam volna, elmondta, az autójában a Radetzky-indulót hallgatta, s lelkesedik a Mága-koncertekért. A szemöldökömre épp egy hópihe szállt, ezért nem húztam fel, az önkétlen mozdulat e szépségben megfagyott. Olvas Ön könyveket?-kérdezte, Jókait, irodalmat? Mielőtt válaszolhattam volna, már sorolta is a kor hibáit, nem olvasnak Mórát, Gárdonyit, pedig. Jókai szókincse is vagy 300 ezer-szól, s lesi a hatást. A nagyszótáré, legfeljebb Aranyé 300, szólnék, de az ajkamra hullott egy hópihe, s elnyelte e választ. A boldogság továbbdöcögött. Arca elégedett volt, és fényes. Ma megint elkápráztattam valakit-gondolhatta.
Ritkán fordul elő, hogy a filmfeldolgozást előbb lássam, mint a könyvet olvasnám. A Némaság esetében ez történt. Olvastam itt-ott, hogy van ez a film, de a vallásos témájú filmekkel hívő létemre elég szkeptikus vagyok. Vagy el van nagyon gagyizva a film, vagy eljátszatják Jézust egy olyan férfival, akit előbb tartanál alsógatya-modellnek, mint lelki életet legalább nyomokban élő embernek. Mert a tekintet mélysége nagyon látszik, akinek erre szeme van. És bizony furcsa az üres tekintetű Jézus/ szent ember. Vagy nincs mese... baromi jó színésznek kell lenni. De nem is ezt akartam. Szóval a Némaság tényleg nagyon jó, én ugyan nem voltam döntéshelyzetben, de a film beleránt; furcsa és olyan idegenszerű volt az érzés, hogy egy ilyen a helyzetben én sem tudnám mi a jó. Egyáltalán minden esetben van jó döntés? Mintha filmre vitték volna a lélek sötét éjszakáját Keresztes Szent Jánostól. És kicsit mintha Scorsese felmentené magát ebben a filmben, meg magával együtt minden bukdácsoló istenkeresőt: a mártírok meghalnak, a túlélő mártírokból meg megalkuvók lesznek. De az ember maga dönti el, meddig megy a megalkuvásban, s mennyire őrzi meg önmagát. Szépfiú itt is van, de olyan jól játszik, hogy fel sem tűnik, hogy az. Andrew Garfieldről elhiszem, hogy jezsuita misszionárius, és hogy Istenre tette fel az életét. A vége, a megalkuvásos rész kicsit rosszul esett, de kezdek kibékülni ezzel is: az én életem is lavírozás jó-és rossz meg a kényszerű döntések között, persze minden nagy dráma nélkül. Majd még lehet, hogy fogok írni róla, csak morzsák jutottak eszembe. A könyvet már megrendeltem, jaj de jó!
Furcsa dolog ez a szmájli, néha olyan kellemetlen egy-egy mondatban, vagy annak a végén, mint egy hirtelen fellelt büdös zokni. Ha egy vagdalkozó mondat után odacsapjuk, az még nem veszi el a hepciáskodás/sértés/vagdalkozás élét. Az olvasó, akinek szánták, nem fog feloldódni egy hasonló mosoly kíséretében a szent békében. Akkor tegyük csak ki a szmájlit, ha az a mondat valóban békés vagy békítő, esetleg megmosolyogtató, avagy vicces. Minden egyéb helyzetben a szmájli büdöszokni.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
