NAPLÓK: Fészek Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 17:37 Összes olvasás: 12606| 61. | [tulajdonos]: üresség | 2020-04-29 12:26 | Z. naplója
Zoé döbbenten állt. Nem értette a helyzetet. Illetve, igen, csak nem akarta elhinni, pedig várható volt. Ha egyik oldalról támadás érte, akkor hamarosan kapott, máshonnan is. Az élet márcsak ilyen, gondolta, de ő mégsem ilyet akart. A tökéletesről rég lemondott, de vágyódott, mint mindenki a puha, meleg ölelésre.
Tapasztalta többször, hogy az emberek néha idiótának képzelik magukat, valami olyasmi miatt, amire ugyan ráhatással vannak, de nem ők élik meg és megoldani pedig nem tudják, mert segíthetnek, de nem az ő dolguk kivitelezni a projektet.
Előfordult Zoéval olyan is, amikor egy általa elismert embert bántottak és nem védhette meg. Ahogy ez visszafele is igaz lehetett. Ez egy ilyen élet, aki nem tudja elfogadni a szabályokat az szenved. “Ma te, holnap én! “ - van valami ilyesmi mondás monfondírozott magában. Át is élte párszor, de soha nem haragudott igazából senkire és nem hibáztatott senkit.
Nem érezte jól magát a karantén helyzetben, de próbálta magát elfoglalni, miután végzett az aznapi munkáival. Ez egy ilyen időszak, el kell fogadni, eltart még egy darabig. Biztos mindenkinek vannak mélypontjai, amikor szinte elviselhetetlenül fáj a régi, megszokott élet hiánya. Zoé is érzett így, előfordult, hogy remegett, fázott a tehetetlenségtől, annyira vágyódott a megszokott, kedves dolgai után, amiket a szinte pánikszerű menekülésben ott kellett hagynia az íróasztalán. Vágyott az olyan apróságokra, mint a rózsaszínű tűzőgépe, a megszokott kávéspohara, vagy a cserepes növénye. Biztosan elszáradt már, a szellemirodában nem öntözte senki. Egészen elérzékenyült, szeme sarkából kicsorgott könnycseppeket elmorzsolta, aztán megrázta magát. Nem süllyedhet az önsajnálatba, mindig büszke volt lelkierejére, nem törhet össze. Mi lesz, ha két hét múlva rá lesz szüksége valakinek, az ő vállán akar sírni. Vajon milyen hatással bírt ez az állapot az ismetőseire, milyen érzéseket táplálnak majd felé. Biztosan nem lesz minden ugyanolyan mint előtte. Nagyon fájó vágyódni az után, ami úgy gondoltuk, hogy a miénk, habár nem birtokolhattuk, de mégis oly természetesnek tűnt, ez a megszokás hatalma. Nehéz indulatok nélkül kezelni azt amire nem lehetünk ráhatással, megindulhat a tehetetlen düh de Zoé azt tapasztalta, hogy a fékezett habzású viselkedéssel nagyobb hatást tudtak rá gyakorolni, mint az olyan haraggal, amit az elkövető nem tudott kordában tartani.
Ahogy visszaemlékezett, felrémlettek előtte a csúnya pillanatok, amikor őt bántották vagy ő sértett meg másokat, az volt a tiszta ügy, amikor ezt megbeszélték, ha nem, akkor a beágyazódott tüske gyulladást okozott. Arra meg kinek volt szüksége. Bízott benne, hogy talán mikor megindul az élet, talán elfogadóbbak lesznek az emberek. Addig meg el lesz valahogy a barlangjában.
Tegnap kicsit kiszabadult.
A sok hét után nagyon vágyódott a szabadba. Úgy érezte ki kell mennie, nem bírja tovább a négy fal között. A számára legkellemesebb eszközt választotta, mindenféle tanács és ráhatás nélkül, önként pattant kerékre és nyomban szabadnak érezte magát. Lehet ezt másnak nehéz megértenie, ő boldog lett a száguldástól. Legalább egy kis ideig jól érezte magát. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
